Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 110. szám

456 csak: az országbírói értekezlet munkálatát ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak mondja ki. Ez kizárja világosan a kötelező erőt, s csak annyit fejez ki, hogy azon szabályok használhatóknak nyilvánitatnak, hogy azok alkalmazhatók a nélkül, hogy közjogi vagy más nemzeti érdekeink sérelmet szenvednének, sőt hogy tanácsosnak is találtatik hogy azok használtassanak , üdvösnek hogy életbe léptettessenek. Ennél tovább nem terjed az or. gyűlés határozatának ereje, más következésekre tehát nem is terjeszthető ki. Az igaz, mikép közjogunk szerint törvénynyé váland oly határozat, mely mind a két ház által elfogadva, a koronás fejedelem által szentesitietik. Azonban e szentesítés ereje, ha koronás fejedelemtől jön is, az or. gyűlési határzat tartalmán túl nem terjedhet, s azért jelen esetben csak azt erősíthette meg, mit a két ház a törvénykezési szabályok érvényére nézve határozott, tehát csak azt, hogy azok használhatók. Azt különben is nem tagadhatni meg az or. gyűléstől, hogy valódi törvényt nem képező határozatokat is hozhassan, minők, p. o. a manifestumok, utasítások, tractatusi előzmények, házszabályok stb. stb. És mivel világos, hogy azon szabályok törvényt nem képeznek, egészen felesleges a megyéknek azt külön is kimondani, mig az másrészt káros lehet, mert a nagyobb közönséget téveszmékre, ferde hiedelmekre vezetheti, és igy a szabályok kívánatos tekintélyét s erkölcsi erejét csökkentheti. Azonban onnan, hogy e szabályok kötelező törvényt nem képeznek, koránsem következik, hogy a bíróságok vagy egyesek azok érvényének, esetenkénti alkalmazhatásuk vagy érvénytelenségük vizsgálatára feljogosítottak lennének. Erről azonban jövő alkalommal. Jogeset visszahelyezési kérdés körül. Egy 1812. évben kezdett perre vonatkozólag. (Folytatás.) 1828. mart. 16. felperesek újra felveszik a pert gróf B. János ugy mint kiskorú testvérei természetes és törvényes gondnoka ellen, s az 1831. vizkereszti terminuskor előadják felperesek : A törvényszék azért küldte viszszaa pert, mert a birtoknak és felpereseknek a birtokbólkiüttetésére vonatkozó okiratokat elegendőknek nem találta. Már a mi felpereseknek i—i birtokukat illeti, hogy valóban annak birtokában voltak, s annak az M. alatti osztály idejétől fogva őket illető haszonbérét rendesen szedték, igazolja a T. alatti tanúvallomás is, hol világosan mondatik, hogy mikép voltak eleitől fogva felperesek a kérdéses rész békességes haszonélvezetében, még világosabban kitetszik ez az Y alatti tanúvallomásokból is, hol a 3 első tanú egyhangúlag vallja, mikép felpereseknek nem csak akkor, midőn még magok az osztozó atyafiak bírták a birtokot, és a haszonbér szedés és elosztásra nézve E. Mátyás kezelte az érdeklett jószágot, hanem később is birtokában voltak, vallják tovább, hogy midőn a T. alatti tanú némely testvéreitől is megszerezvén azok birtokát, azokkal együtt saját birtokát is átadta alperes gf. B. Sámuelnek; a kérdéses rész árendásai N. János, és később V. Sámuel mindig külön fizették a felperesek részéről járó árendát, külön pedig gf. B. Sámuelnek, s hogy ekkép felpereseknek minden megháboritás nélkül birtoka a keresetbe vett I—i részre nézve az M. alatti jószágtól egész 1811 évig tehát 12 esztendeig legkisebb kérdést sem szenvedett. A jog, és minden be lévén tehát bizonyítva, a mi a birtokból való erőszakos kivettetést illeti, világosan előadja az Y. alatti tanuvallásban a 4-dik tanú, hogy midőn V. Sámuel után ő birta volna az érdeklett i —i részt gf. B. Sámueltől haszonbérbe, s mind azt, mit V. bírt, ő is keze alá vette volna, jöttek ugyan felperesek az árendát kérni, de minekelőtte valamit fizettek volna, bejelentették őket a tanuk gf. B, Sámuelnek, ez azt parancsolta nekik, hogy ha még egyszer jönnének felperesek haszonbért kérni, őket tanú és társa B- verjék ki. A mint ismét eljöttek felperesek, igaz hogy ki nem verték őket, de mégis tagadták az árendát, a gfhoz utasítván őket. Itt bizonyára elég jele van az erőszakos elfoglalásnak és a békességes birtokból lett kivettetésnek;agfnakazon világosparancsolatja, hogyha felperesek még egyszer árendát kérni mernek, őket verjék ki, nem elég-e, hogy felperesek ily valóságos kiverést kerülni óhajtván, az U betű alatti, s alperes gfnál eredetben levő levél szerint a gfnál nem csak megfordultak, ezen jognak és birtokuknak visszanyerése tekintetéből, de még több vidéki levelek által is sürgették, azonban a gf. szóba sem kivánt állani. Nem elég-e az, hogy tudta azt, hogy felperesek birtokát neki senki el nem adta, hogy ezek V. ideje alatt é6 előtt a haszonbért szabadon szedték, s hogy ezek részét a J. Mihálytól cserélt részekkel összezavarni nem lehet, mégis nem csak hogy elfoglalta, hanem visszatartoztatta 19 éven át. — Felperes bebizonyítván jogát, végső ítéletet kér. Az 1831. évi Szt. Mártoni törvényszak alatt alperesért el őadatik: Még eddig nincs bebizonyítva, hogy felperes fél a keresetbe vett i — i rész birtokában és használatában lett volna és alperes gf. néhai édes atya által ez ilyetén birtokból kirekesztetett és kizáratott volna, az Y. alatti oklevélből annál kevésbbé tetszik, ki, hogy volt-e felperes birtokba vagy használatba; mert ezen Y. alatti első különben is collateralis (oldalrokon ?)és részrehajló tanú K. Anna, előbb J. Ferencz, azután V. Sámuel, és most H. János neje azt állítja, hogy a nevezett birtok F. Évától örökösödéskép szállt J. Juliannára. Ezen visszahelyezési perben örökösödéstannál kevésbé kereshet felperes, mennél inkább állítja, hogy ezen örökösödés 1799-ben M. szerint háromlott volna reá, holott ezen érdeklett tanú 1807, 1808 és 1809 évre eső haszonbérről szól. A minek tehát felperes 1799-tól 1807-ig birtokában sem haszonélvezétében nem volt, s mit el is adhatott, de minek 1807-ben nyert haszonélvezetét mivel sem bizonyítja, annakbirtokábaéshaszonélvezetébe 1807után sem jöhet. Ezen tanúvallomás azért sem állhat meg, mert második ura V. Sámuel D. alatt ugyanazt bizonyítja, de hitelessége tekintetében félre vettetett. E tanúnak vallomása törvény előtt teljességgel megnem állhat. A második tanú O. József szolga volt felperesnél. Mi hitelt lehet ezen tanúnak adni, bizonyítja az, hogy tanú holmi külön birtokáról beszél felpereseknek, holott vádlevelökben magok is csak osztatlan B. részt emlegetnek. A harmadik tanú P. András naplopó, kinek sem lakhelye, sem holléte nem tudatik, ezt a h. t. k. II. rész 6 czimeszerint tanúnak venni nem is lehet. Ha valaha valami birtoka és haszonélvezete lett volna felpereseknek az i—i pusztán, bizonyosan hitelt érdemlő tanukat is talált volna. Egyébiránt ez is magán külön birtokról szólván, s a vádlevéllel ellentétben levén, szinte hitelt nem érdemel.