Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 107. szám

440 mind az eddig, ugy az executióig élvezendő hasznot mind az okozott 1000 pftra menő és az okozandó költségeket megítéltetni. Az 1814.évi karácson havának 12-ik napján felperes kér magának Ítéletet adatni. Alperes gr. pedig kér magának replicájára hosszabb időt kitüzetni, addig is kéri az előadott iratokat eredetben közöltetni. 1814. húsvét utáni tlirvényszolgálat idejekor alperes továbbra is kéri az eredetieket magával közöltetni, felperes ellenmondván alperes késedelmességének, kijelenti, hogv az er edetieket kész a bíróság előtt bármikor közleni. Ugyanezen kérést ismételte alperes a sz. Istváni terminus alatt. 1814. évi sept. 25-én hozott ítélet tanúságaként a felperes által választott ügyut megállapittatott, alperes a kérdéses és a bíróságnál letétetett eredeti okiratoknak megtekintésére, és ennélfogva további védelmének előadására utasíttatott. Ezen ítéletet alperes fölebbvittnek jelentette ki. Az 1814. törvényfolyamban alperes ügyvéde betegsége miatt respiriumot kért, felperes ezt ellenezve, végső Ítéletet kér. 1815. vizkereszti törvényfolyam alatt alperes előadja, hogy felperes azon eredetieket, melyeket közlés végett a bíróságnál letett, visszavette, s miután alperes ügyvéde azokat betegsége miatt meg nem tekinthette, kéri felperest az erdetiek előmutatására szoríttatni. Felperesek előadják, hogy ők az eredetieket először az alispánynál tették le, hogy alperes azokat ott megtekinthesse, azonban sem itt, sem a tármesternél alperes meg nem tekintette, csak hallván, hogy felperesek az eredetieket kivenni kénytelenittetnek, iktatta be kifogásait. Az eredetiek azonban a bíróságnál ismét letéve lévén, alperes azokat megtekintheti; s miután alperes többszös felszólítás daczára tenni nem akarja, kér felperes végső ítéletet. Ugyanazon kérelmet ismétli felperes fél 1815. febr. 1. mire alperes fél megjegyzi : Maga felperes sem tudja mit csnáljon irataival. Közölje-e vagy sem. Majd azt mondja, hogy már félesztendeje, hogy bírói kéznél vannak, holott a végzés hozatalától fogva nincs több 4 hónapnál, a határidő alatt csak 5 hét volt, mikor alperes ügyvéde beteg volt, ezen tárgyaláskor felperes saját szavai szerint kivette az eredetieket, és csak dec. 31-én alperes híre és tudta nélkül hozta vissza. Felperesekért előadatik, hogy az itélő alispány tudja, mily sokáig voltak nála az eredetiek, és mivel alperes ott meg nem nézte, tétettek a per tárba, a hol már meg is látta alperes azokat, szűnjék meg ezért a feleselés és iktassa be alperes perbeszédét. Később miután alperes perbeszédét még be nem iktatta, kérnek felperesek végső itéletetAlperes grófért előadatik : Az A. alatti vádlevél azt tartja, hogy alperes felperes asszonyt az i —i pusztában levő osztatlan B. részből kirekesztette, de sem a kérdésben forgó résznek mennyiségét, sem a kirekesztésnek idejét és módját ki nem fejezi; s azt sem jelöli ki, hogy az erőszakot alperes személyesen vagy ki által vitte végbe. Az oly határozatlan vádlevól ellen a hármas tkünyv 2. rész 26. s 28. czikke szerint sem alperes magát nem védheti, sem abból a bíróság törvénynyel megegyező ítéletet nem hozhat, miért is ily vádlevél leszállítandó. Alperes a felperesi jog és a dolg veleje iránt védelmét fentartván, mindenekelőtt a vádlevelet leszállittatni kéri, s ha felperes rész tovább is kérelméhez ragaszkodnék , őtet világos és a törvényhez alkalmazott vádlevól szerkesztésére utasíttatni kéri. Az 1815. évi húsvét utáni terminuson felperesek végső ítéletet kérnek , és előhozzák , hogy az alperesi kívánatnak is elég legyen téve P. alatt, hogy néhai B. Ferencz maradékinak az i—i puszta feléből egy hatod része Ítéltetett és a végrehajtásban is kijeleltetett. Hogy ezt valósággal birták is, be van bizonyítva. — Hogy azonban melyik rész illesse felperest, szükséges tudni, hogy ezen hatod része három felé osztatott, egyik jutott néh. B. Ferencznek, kinek két leánya L. Józsefné és T. Antalné az alperes grófnak általadták a részöket; a másik rész esett E. mátyásnak mint B. Julianna maradékának, ki azt szintén alperesnek eladta; a 3-ik rész jutott Juliannának, néhai idősb T. Mihály hitvesének, kinek 6 gyermekei maradtanak, u. m. Mihály, László, Mária, Anna, Teréz és Julianna. Mihály megvévén László, Anna és Teréz részét, a magáéval együtt csere utján alperesnek átadta. Mária részét pedig megvévén felperesek, azt magukéval együtt birták. így tehát felperesek része egy hatodrésznek kilenczedrészét teszi, melyet miután azt alperes gróf elfoglalta, felperesek magokat abba birói hatalommal visszatétetni s mind a végrehajtás alkalmával kimutatott hasznot mind az 1000 pftra menő költségeket magoknak megítéltetni kérik; mi végre a pert Ítélet alá is benyújtják. Alperesért előadatik : mivel ezen per a vádlevél ellen tett kifogásra nézve, mely szerint abban az állított erőszakos kivetés ideje, a melytől azonban az egy esztendei békés birtoknak számíttatnia kell, ítélet alá bocsátva volt, s mégis felperes azt kivévén ismét replicát tett belé, alperes arra adandó feleletét magának fentartja. Felperes több alkalommal, miután alperes részéről válasz nem tétetett, végitéletet kért, mire alperes 1815. sept. 15. védelme beiktatására intetett. Az 1815. sz. Mártoni terminus alatt felperesek kérelmüket ismétlik. Alperesért előadatik: Hiába iparkodik felperes fél az érdemre tartozó replicaival siettetni, mig a cselekvő ellen tett kifogásokat mellőzi. Alperes, mielőtt a dolog érdemébe bocsátkoznék, három kivétel engedtetik meg, ugy, hogy ha ügyvéde el is mulasztaná, maga élhet személyesen vele. Az egyik kifogás a perut ellen már befejeztetett, a másodiknak a cselekvő ellen a per érdemleges tárgyalása előtt szintén be kell fejeztetnie. Ki van pedig mutatva az, hogy felperes cselekvője oly átalános és határozatlan, hogy törvény és bíró előtt meg nem állhat , hogy az cselekvő valóban kitűnik onnét, mert a törvények azt rendelik és kívánják minden ilyen visszahelyezést tárgyaló cselekvényekre nézve, hogy azokban necsak átalában legyen kitéve, hogy valamely rész jószágból ebben és ebben az évben felperes az alperes által kirekesztetett, hanem az olyatén állított kirekesztések módja is kimutatva légyen; ugy szinte nem elég ebben csak az esztendőt kitenni, hanem azt is, hogy melyik holnap, melyik napján történt az állítólagos erőszak, sőt még a helyet is, a hol történt, vagy pedig azon pontot, mely felől az erőszakos elfoglalás állíttatik, ki kell jelelni, hogy t. i. szükség esetében birói szemle utján is meglehessen tekinteni. Mindezek oly szükségesek, hogy ezek híjával a 3. h. e. decisio szerint sem a kereset, s az institutum meg nem állhat; miért is kéri alperes az activ leszállittatását. 1817. évi vízkeresztkor s illetőleg 1818. máj. 25.