Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 105. szám

433 erulitve, előadja, hogy a hibásan tollba mondott Örökösi nyilatkozat folytán az örökösök perre lévén utasítva, midőn az ezen alapon indított per gyakran pár évig is elhevert : csak ezután mondatott ki a felsőbb törvényszéken, miszerint az eljárás megsemmisíttetvén : előbb a leltár újra elkészítendő, és a hagyaték az illető felek kihallgatása, vagy szükség esetében rendesen tárgyalt per által is tisztába hozandó — áttér a leltár készítésnek törvény által előszabott módjára. — E részben a magyar törvény különös részletességekbe nem ereszkedvén, általánosságban az I. r. 115. cz. 4. §. 1715. 68, 1765. 26. és 1836. IX. cz. 6. §. 1840. VII. cz. 10. §. rendelkeznek. Az I. r. 115. cz. szerint az árváknak minden vagyonaik és jószágaik fölött leltár készitendő, hogy a gyámság végeztével a talált és átvett dolgokról, ugy ezeknek időközbeni jövedelmeikről összevágó számadást lehessen készíteni. A leltár mintája törvényesen előírva ugyan nincs, de a józan ész útmutatása s a törvény általános rendeleteinek figyelembe vételével mindegyik hatóságnál helyes rovatok szerint rendezett leltárak divatoztak; melyek tehát ismét alkalmazásba veendők lesznek. A harmadik fejezetben szerző terjedelmesen és nagy szakavatottsággal tárgyalja az árvák testi és erkölcsi ne velése végett hazai törvényeink által a gyámokra ruhá zott kötelességeket. A negyedik fejezetben a gyámság megszűnte s a gyámok végkötelességei foglaltatnak. A befejezésben a magyar árvaügyi törvényeket két részre osztályozza szerző, nevezetesen : az Árpád és vegyes házbóli fejedelmek alatt, sőt egész a 17. század közepéig; és attól fogva maig. Az első időszak alatt a szokásos törvények divatoztak, melyek a Hármaskönyvben, nevezetesen az I. r. 111 —132 foglaltatnak. A második időszakban részletesb intézkedések fejlettek ki s általában czélrávezetőbb törvények hozattak Mint például az 1715. 68. 1. §. által az árvaesetek azonnali bejelentése a rokonoknak tétetett kötelességökké, ugyanennek foganatosítása később, az 1765. 26. törv. cz. által a megyei és városi hatóságoknak hagyatott meg: az 1655. 24., 1659. 32., 1715. 68. 8. §., 1836. IX. 6. §-sza határoztak a gyámbiróságok megjelölése tárgyában stb. stb. Végül, miután a volt úrbéres árvák ügyei is a megyei hatóságokra ruháztattak s annyi árva ügyét, menynyi egy megye területén lehet, a központból ellátni, s mindenik gyámra kellően felügyelni teljesen lehetetlen, habár a hivatalok megszaporitttatván : a tisztviselők a leglelkiismeretesebb emberek lennének is, ez oknál fogva szerző azon óhajtását fejezi ki, hogy az árvaügyi hatóság teendőinek egy része mielőbb magukra a községekre lenne ruházandó. Mert — úgymond — a gyámok fölötti közvetlen felügyeletre, a kezelés ellenőrzésére, a nevelés irányzására a rokonok befolyásával magok a bíróságok képesek, s hol büntetésre méltó gyámi visszaélések merülnének föl : e részben a megyei hatóságok gyakorolhatnák a bíráskodást, a községre bízottakat pedig ellenőrizhetnék a kellő számban alkalmazandó megyei számvevők. A t. szerző e munkának minden fejezete végén hazai törvényeinket az osztrák polgári törvénykönyvnek a gyámságra vonatkozó rendeleteivel hasonlitván össze : jól esik megjegyeznünk, hogy az összehasonlítás több helyütt, mind czélszerüség, mind pedig humanitás szempontjából hazai törvényeink előnyére üt ki.» Ismételve ajánljuk tehát e becses müvet a törvény terén foglalkozók figyelmébe. 2. Megjelent és szerkesztőségünkhez beküldetett : Magyar törvények zsebkiadása. III. kötet. Az országbírói értekezlet javaslatai a törvénykezés tárgyában országgyülésileg ajánlva 1861. júniusban. Pest 1861. Kiadja Lampel Róbert. Ára 40 kr. Tartalma : I. Polgári magánjog. A) anyagi rész. B) alaki rész. — II. Bűnvádi eljárás. — III. Váltótörvény. IV. Csődtörvény. — Különös határozatok. A) A betáblázással terhelt ingatlan javakra nézve. B) A záloggal terhelt ingó javakra nézve. C) A bánya törvényhatóság alá tartozó vagyonra nézve. D) A többi hitelezőknek a csődtümegből leendő kielégítésére nézve. — V. Kereskedelmi, fuvarozási és vásári törvények. — VI. Úrbéri földtehermentesitési, arányossági és mezei rendőrségi ügyek. — VII. Bányaügy. — VIII. Vegyelek. A) Az ügyvédkedés ideiglenes szabályzata. B) A közjegyzőség megszüntetése. A legitt közlött tartalomból kitűnik, hogy ezen 124 lapra terjedő könyvecskében az országbírói értekezletnek összes munkálata benfoglaltatik, s miután azt, hogy az országbírói értekezletnek a törvénykezés terén már országgyülésileg is ajánlott javaslataira minden , törvénykezéssel foglalkozónak mellőzhetetlenül szüksége van — mondanunk is fölösleges,— csak azt említjük meg, hogy e nemben ezen csinos kiállítású zsebkönyv főleg rendkívüli olcsósága miatt is (40 kr.) ajánlható. Törvénykezési esetek a bizonyítási jogra vonatkozólag. Bizonyos agyvelőlágyulásban elhunytnak rendelkezhetési képességéről vélemény. I. Valamint az elmélet, ugy a tapasztalás folytán biztosan állitható, hogy oly betegség, mint az agy velőlágyulás, a mely az agyvelőre mint lelki értékre ronibolólag hat, nem lehet, hogy egyszersmind a lelki életben szabálytalanságot elő ne idézzen , melynek következményei a tébolodottság különféle nemei. Innen azon alapkövetkeztetés, hogy ott, hol az érzék, az élet műszerének materialis alapja szenved, működésének is rendellenesnek kell lenni s igy azon érzék anyagi szenvedésénél, mely által egyedül a lélek működik u. m. az agy velőnél következik hasonlóképen, hogy a lelki működés zavart legyen. Ez áll az agyvelő azon szenvedéseinél is, mely a kórtan szerint agyvelőlágyulásnak neveztetik. Nem is képzelhető, hogy az agy velőlágyulás, ha már bizonyos idő óta tart, s ha fejlődésének s tulajdonságának bizonyos fokát elérte, a lelki működésekre zavarólag ne hasson, vegyük össze az agyvelő lágyulásnak minden lehető lélektani szabálytalanságait : ugy azok két főrészre osztályozhatók, megfelelők az agyvelő lágyulás kettős alakszerűségének; megkülönböztető ugyanis a) tompa vagy szélhüdt alakja az agy velőlágyulásnak, mely a lelki működésekkel (lélekgyengeség, dőreség, tompa elmüség) van kapcsolatbau, és b) az agyvelőlá-