Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 105. szám

432 ezeken kivül védelmére még egyéb, az ese tettárgyazó észrevételeket kívánna felhozni, ezt azonnal szóbeli előadással teendistb. stb. (87. §.) Ha pedig a kérdéses esetnek a tÖrvényre leendő alkalmaztatásáról is észrevételei lennének, ezeket szóval adandjaelő, a bíróság pedig fel feg ügyelni, hogy ezek a mennyire a szükséges rövidség engedi, az ö tulajdon szavaival iktattassanak be a jegyzőkönyvbe" stb. Ez sem hágy fel semmi kétséget is a szóval teendő előadás s perlekedés kellékéről; miért av. törvény a felek vitatkozásait helyesen nevezi perbeszédeknek, mert peres vitáik nem Írásban, hanem élő szóval, mi beszédet képez, adandók elő a bíróság jelenében. És mégis daczára mindezeknek, daczára, hogy a törvény nemcsak rövid utu sommás eljárást kivánt, hanem a peres vitatkozásnak s bizonyolásnak szóbeli eszközlését is rendelte: 48 előtti joggyakorlatunkban mégis az ellenkező történt, az ellenkező eszközöltetett. Ezen szabadelvű reform — a szóbeliség rendesen nem valósittatott; hanem a középkor intézményeinek legkárosabb kinövései ki>zé tartozó, titkosságon alapuló írásbeliség tovább is fentartatott, jogéletünk kifejlődésének mindenesetre kiszámithatlan hátrányára, akadályára. Tudja ugyanis mindenikünk, mikép mind a szolgabirák , mind a városi tanácsok előtt a szóbeli ügyek is rendesen mind írásban tárgyaltattak. Csak kivételül szolgáltak némely apróságok, felettejelentéktelen viszályok, melyek szóval tárgyaltattak. És nem ez volt-e a gyakorlat a váltótörvényszékek előtt is? Az J840 : 15. tcz. II. r. 92. § megengedi ugyan a kivételt, rendelvén : „Ha a biróság a váltó törvényszéknél bejegyzett kereskedők vagy gyártók egymás közötti kereskedési pereiben azt találná, hogy a panaszos ügy, terjedelmesebb és nagyobb tömege miatt más perek nyilvános kés 1 e 1 tetése né 1 kü 1 szóbeli uton nem végeztethetnék, a perbeli feleknek végzése által meghagyja, hogy választott bírákat nevezzenek — kik előtt a per habár írásban is f o 1 y tattá tik stb. Azonban váltó törvénykezési gyakorlatunk nem szorítkozott a kivételekre, hanem szabályul az írásbeliséget követte. A szóbeliség magasztos elve itten is ki volt játszva és megsemmisítve. Az ügyek rendesen mind nem szóval, hanem Írásban tárgyaltattak és fejeztettek be. Lehetetlen, hogy ezen hiánynak káros következményeiről még egy külön czikkben ne szóljunk; és hogy ki ne emeljük azt, mi itt mulhatlanul teendőnk lenne, ha törvénykezésünknek , összes igazságszolgáltatásunknak kifejlődését, tökéletesítését szivünkön hordjuk. Irodalmi szemle. A magyar árva-gyám összehasonlítva az osztrák birodalmi törvényekkel e világosítva a Jász-Kun kerületekben divatozott gyakorlati eljárással. Irta 140vác§ Zsigmond, köz- és váltójogi hites ügyvéd. — Szerző sajátja. Pest, 1861. Eggenberger Ferdinánd bizománya. Ara 1 ft o. ért. Magas 8-adrét, 110 lap. E mű négy fejezetre van osztva következő tartalommal : Első fejezet : Előzmények. A gyámság fogalma. Kitérés. A gyámság tartama. Gyám rendelés. Közgyám a Jászkunoknál. Mcntségi okok. Kizáró okok. Gyárnbiróságok. Összehasonlítás az osztrák törvényekkel. — Második fej ezet : A gyámság kezdete. A gyámság elfogadása. Gyámi igazolvány. Leltár. — Harmadik fejezet : A gyámság folyama. Kiskorúak jogaik. Összehasonlitás. Visszahuzis joga. Nevelés. Testi nevelés. Erkölcsi nevelés. Szellemi nevelés. Életpálya választás, Házasság. Fekvők kezelése. Ingók kezelése. Perek. Természeti gyer mekek. Számadás. A gyám jutalma. — Negyedik fejezet : Megszűnik a gyámság. Végkötelességek. — Befej e z é s : Áttekintés. Óhajtások. Gyakorlati jegyzetek. Ezen tartalomnak áttekintése után elmondhatjuk, hogy a szoros logikai rend e műnek erős oldala; minélfogva szívesen fogtunk a könyv átlapozásához is, és a mű átolvasása után, tisztán meggyőződve nyilváníthatjuk, hogy a t. szerző e müvével jogi irodalmunknak igen hasznos szolgálatot tett, s hogy e mű főleg törvénykezésünknek jelen még mindig ziláltan álló viszonyainál fogva oly belbecseiéi bír, miszerint azt az alkotmányos uton már hazaszerte nagyobb részint szervezett árvaszékibiráknak, ügyvédeknek s átalában a polgári törvénykezés ágaiban foglalkozóknak, mint e nemben teljesen használható segédkönyvet, melyben hazai törvényeinkből a gyámságra vonatkozó törvényezikkelyek esetről esetre pontosan idézvék, őszintén ajánlhatjuk. Ajánlatunk támogatása végett szellőztessük kissé a könyv tartalmát. E mű első fejezetében a gyámság fogalma, tartama, gyámrendelés, a gyámságtóli mentségi és kizáró okok és a gyáinbiróságok jogai és kötelességeinek meghatározása a visszaállított, s ide vonatkozó hazai törvényeknek idézésével, és több helyütt igen alapos értelmezésével foglaltatik. A második fejezetben a gyámi elfogadás, gyámi igazolvány és a leltár táigyaltatik. A leltárt illetőleg helyesen jegyzi meg szerző, hogy ez a legfontosabb tárgyak egyike, mely az árvaügyek kezelésének leglelkiismeretesebb részét képezi, s ép az oknál fogva legnagyobb figyelmet érdemel. Régibb időkben — úgymond — a gyámok voltak kötelesek a leltárról gondoskodni s azt az illető hatóságok közbejöttével elkészíttetni (I. r. 115. ez. 4. §.); ujabb törvények azonban (1715. 68, 1765. 26), mielőtt gyámok nevezve lennének is, a megyék és városi hatóságoknak első teendőikké tették a leltár elkészítését. Vannak — úgymond továbbá — kik ugy vélik, hogy a szülők számadással nem tartozván : ezeknek leltárra sem lenne szükségek, de helyesen mondja szerző, hogy a leltárt ezek sem nélkülözhetik. Mert ha nincs leltár, évek múlva ki emlékezendik az árvavagyon valódi állagára'? mikép lesz a biróság képes megítélni egyik vagy másik szülének a tékozlását? s ha panasz emeltetnék, mi alapon marasztaltatnék az el? Minden gyámra nézve múlhatatlanul szükséges tehát a leltár, s a vagyonnak aszerinti átvétele : ép azért a törvény (1715. 68. cz. 5. §.) határozottan tiltja az árvavagyonnak a nélküli átvételét, és ha valaki mindamellett átvenné azt, kemény büntetés szabntik ellene (832 döntvény). Az ily gyám minden vagyont köteles megtéríteni, mi felől csak igazoltatik, hogy az évek előtt, a szülők életében azoknak birtokában volt; vagy neki kötelessége bebizonyítani annak még a szülők életében s azok által történt felhasználását. Miután szerző az utolsó évtizedben készült számtalan tökéletlen leltár következtében keletkezett pereket meg-