Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 21. szám

Pest, kedd Márt. 13. 1860. 21. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM:A közös birtokbani arányosításról. Uradalmi ügyvéd Abrahámffy János úrtól. I. — Legfelsőbb-tszéki döntvény az 1856. oct. 8. katli. házassági pát. 60. §-nak alkalmazásához. (Vége) — S. Gyula elleni főtszéki itélet. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A közös birtokbani arányosításról. Uradalmi ügyvéd Abrahámffy János úrtól. I. A közös birtokbani arányt s ennek megállapítását illetőleg régi törvényeinkben határozott intézkedést nem találunk s e kérdés régi törvényhozásunknak figyelmét csak köztekintetekben látszott érdekelni, a mennyiben t. i. a határszéli közbirtoku várak jó karban tartásának kötelessége az 1563 : 19. s 1622 : 72. tcz. által, birtokuk arányához képest, a birtokosok mindegyikére, az 1625 : 59. tcz. által pedig szinte ezen intézkedés, egyéb, nem határszéli várakra is kiterjesztetik. A magántulajdonosok érdekében legelőször az 1715 : 69. tcz. intézkedett határozottan, melyben t. i. kimondatik, hogy: a közös jogok s haszonvételek élvezeti aránya, kétség esetén az alispánok — megyei birák, judices comitatenses — által állapitassék meg; kiterjesztetvén ezen törvényben az 1622 : 72. s 1625 : 59. tcz. intézkedése, a föntartás kötelességét illetőleg, a kastélyok — curiák s malmokra is. E türvényezikk tehát már a közös birtok arányának megállapítására nézve a birói illetőséget megszabta, de nem az eljárási formát, s különösen nem a módot, mely szerint az arány kulcsát a kijelölt bíróságnak kipuhatolnia kellett. De ezen csudálkozni nem lehet, mert akkor még azon boldog idők voltak, midőn nem kellett a törvénynek ezer meg ezerféle esetlegekre kiterjeszkednie, s igy természetesen minél bővebbnek lennie a végett, hogy j° legyen- Akkor még a perlekedési modor s bizonyítási módok a civilisatió által nem tétettek oly szövevényesekké, minők most, s igy a törvényhozás elégnek tartotta a bíróságot kijelölni, melyelőtt hasonló kérdések elintézendők voltak, bizván a többit az országos szokásra (observantia regni) s a bíráknak a kifejtendő viszonyokhoz képesti belátására s bölcseségükre. Kitűnik ez abból is, hogy majdnem egy század mult el, mig törvényhozásunk ismét e tárgyra fordította figyelmét, pedig képzelhetlen, hogy annyi éveken át, a közös birtokbani arány kérdése több helyen föl ne merült, s a törvényleg illetékesekül nyilvánított birák által, el ne intéztetett volna; — mint ezt az úgynevezett Plánum tabulare Theresianumban (190 —192. lapon) közlött többrendü főtörvényszéki döntvények is világosan mutatják, melyek a mult században fönforgott arány kérdések iránt hozattak, s az arányositási perekre nézve lényeges elveket alapítanak meg. Mind e mellett is — mint emlitém, — majdnem egy század mult el, mig a törvényhozás ismét e tárgy felé fordult az 1807 : 21. tcz. által, mely átalában ugyan erdők rombolásának közbirtokokbani meggátlása iránt intézkedik, s ily gátló eszköznek az arány megállapítását jelöli ki, de ép ezen okból néhány az arányosítást általában érdeklő szakaszt is taralmaz. Ilyen a 9. s 10. §. melyben a közbirtokosok bármelyike is jogosítottnak nyilvánittatik az arányper megkezdésére; továbbá a 12. §. mely az idézés módját, a perbeavatkozást (ingessio) megszabja s igy tovább. Tanúsága ez egyfelől annak, hogy törvénykezési eljárásunk hajdan meglehetősen egyszerű volt, másfelől pedig, hogy az arányperek, s különösen az arány kulcsának kipuhatolására nézve, bizonyos megállapodott gyakorlat volt divatban. Nem hagyhatom azt emlitetlenül, mielőtt tárgyamban tovább mennék, miszerint az érdeklett döntvények egyike világosan azt mondván : miszerint oly keresetek, melyekben valaki azt keresi, mi őt jogilag illetné, nem pedig annak arányosítását, mit tettleg birtokol, jogperre adprocessum juris tartoznak, ez jele hogy az aránypereknek jogi s gyakorlati nemei már régente is megkülönböztettek. A jogper azonban ritkán fordulván elő, de még átalánosan egészen más természetű is lévén, itt csak a gyakorlati arányperekről szólok. Az előadottakból látszik, hogy Magyarország törvényhozása már számos évtizedek előtt szól ugyan az arányosításról , mindazáltal a családok elágazásánál s egyéb, különösen hitelbeli kérdéseknél fogva is bonyolult birtokviszonyoknak rendezése végett csak azl832/6 évi hoszszas, de hozott törvényei tekintetében igenis emlékezetre méltó országgyűlésen alkotott először szerves törvényt a közös birtokbani aránynak megállapítása s a tagosításra nézve, XII. czikkében. Voltak már akkor is, kik az érdeklett törvények irányában elégületlenséget nyilvánítottak, kik mind az arányosítás, mind a tagosításra nézve, i mperativ intézkedést szerettek volna nyerni a törvényhozástól, és még többen voltak, kik legalább az arányosítást szerették volna kötelezőleg kimondva hallani. S ez utóbbiaknak volt is némi igazuk. Azonban, ha figyelembe vesszük azt, hogy azon időben, melyben az érintett törvények hozattak, még jóformán csak kelőben volt fölöttünk a haladás napja, mely alig néhány évvel elébb— az 1825. hongyülésen —idéztetett föl az éj homályából s igy sokkal vakítóbb volt fénye, semhogy a tárgyak egész valódiságukban kivehetők lettek volna; ha figyelembe vesszük, hogy az uri s jobbágyi birtoknak a volt földesurak kezében egyesitett tulajdonisága s magának a jobbágyi köteléknek föntartási elve lényeges és mondhatjuk döntő befolyással volt mindarra, mit a törvényhozás a birtoknak — habár csak maguk a tulajdonosok közötti — rendezésére nézve is tett és tehetett; — lehetlen el nem ismernünk azt, miszerint az 183% XII. tcz. által minden meg lón téve, mit idő s viszonyok tehetni engedtek. 21 «