Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 21. szám

82 Az érdeklett törvények által ugyanis pontosan niegszabatott, mint kelljen a birtokviszonyokat rendezni, kinekkiuek a küzösbőli tulajdonát, illetéke szerint, mennyiségileg megállapítani, s mint kelljen eljárni ott, hol az illetők a gazdálkodási rendszer előhaladásánál fogva, tulajdonuk s birtokukat tagositva, t. i. a helyi viszonyokhoz képest, egy vagy legalább minél kevesebb darabban óhajtanák bírni. S midőn ezen eljárási modornak megszabása mellett törvényhozásunk által kimondatott, hogy az arányosítás és tagosítás vagy ezeknek bármelyike, az érdekelt felek — közbirtokosok — bármelyikének kívánatára, ott, hol annak a törvény szerinti szükséges volta beigazoltatik, elrendelendő s keresztülviendő, — akkor a törvényhozás igen is megtett mindent, mit az idő szerint tenni lehetett. Az 1807 : 21. tcz. szerint ugyan szinte megindíthatta a közbirtokosoknak bármelyike az aránypert, de csak akkor, midőn az erdők a közbirtokosok valamelyike által pusztíttattak. Az 183% XII. tcz. ily föltételt a keresetindítás jogához nem kötött (1. 18. §) s igy alkalmat adott arra, hogy az arányosítás ha nem is minden közbirtokosságban, de mégis azok legtöbbjeiben, keresztülvitethessék, miután föltehető volt az, hogy a legtöbb helyen fog találkozni egyén, ki nem szeretvén zavarosban halászni, sőt átlátván mindazon előnyöket, melyeket a birtokrendezés az egyeseknek ép ugy, mint a nemzeti vagyonnak is nyújt, — fölhasználandja a kínálkozó alkalmat arra, hogy a birtokarányositást eszközülje. — Mutatta is a következés, hogy a kor igényét s a törvényhozás útmutatását sokan fogták föl,mert 183% után 1848-igannyi arányper tétetett folyamatba hazánkban, mennyi az elébbi években s századokban összevéve sem kezdetett meg. De lássuk már most röviden magát az 183% XII. tcz. által tett rendelkezést. (Folyt, következik.) I,etí;ffel§ől>b- törvényszéki döntvény. Az 1856. oct. 8. kath. házasságjogi pát. 60. §-nak alkalmazásához. 1. A válóperben a feleség illendő tartása a házassági bíróság fellépésére a panasz-lőtt férj személyi bírósága által rendelendő el 2. Az ide vonatkozó kártérítési igények rendes peruira tartoznak. 3. A peres felet valamely perben nem képviselt ügyvédnek tett kézbesítés nem történtnek tekintendő. 4. Az igy kézbesített végzés alapján végrehajtás el nem rendelhető s nem foganatosítható. (Vege). Mint már fent emlitve volt P. Franciska a vele válóperben álló férje P. Jakab ellen 1857. jul. 8. a p —i országos törvényszékhez folyamodványt nyújtott be a végett, hogy neki a házassági közösség megszűntétől számitva illendő tartás határoztassék , egyszersmind egy bizonyítványt mellékelt, hogy váló pere a szentszék előtt folyamatban van. Éz ügynek tárgyalására határnapul 1857. sept. 30. tűzetett ki. Ezen határnapon P. Jakab személyesen jelenvén meg azt adta elő, hogy folyamodónő maga az oka, hogy köztük a házassági közösség tettleg megszakadt; — továbbá, ho?y folyamodónőnek legkevesebbet sem képes fizetni, minthogy üzletéből az egész jövedelmet folyamodónő maga húzza,— s végre, hogy folyamodónőnek szabadságában áll férjéhez visszamehetni, miáltal az ellátási költségek meghatározása önmagától elmaradna. Felperesnő ellenben tagadta, hogy az elválásnak ő volna okozója, mely kérdés megfejtése ugy is a szentszék előtt már folyamatban levő házassági válóper határozatától függ. Ép ugy tagadta folyamodónő alperes állítását is, hogy felperesnő őt elhagyta. Végre azt is előadta, hogy a P. Jakab által érintett üzletet nem ő, hanem férje birja, melyet saját hitelére kezel, és folyamodónőnek belőle mit sem ád, miből következik, hogy mindenesetre képes neki időközben illendő ellátást adhatni. És pedig ezen illendő tartás költségeit 1855. aug. 16. mely nap óta tettleg elválva élnek — kéri elrendeltetni s megadatni. Erre P. Jakab azt hozta elő — hogy ez ügyben előbb ügyvédjével akar szólani és attól tanácsot kérni. És ez okból a tárgyalás elnapolását és egy ujabb határnap kitüzetését kéré elrendeltetni. — A folyamodónő ezen tárgyalás elnapolásába ugyan bele nem egyezett, de a törvényszék azt megadta. Az 1858. febr. 4-re elnapolt tárgyaláson P.Jakab sem személyesen, sem pedig képviselve nem jelent meg, s így az országos törvényszék 1858. febr. 22. 3324. sz. a. végzésével folyamodónő kéréséhez képestP. Jakabot 30 ftnyi neje részére havonkint fizetendő tartási költségben, és pedig 1855. aug. 16. kezdve 1858. jan.16. utólagosan, ettől kezdve azonban a válóper bevégzéséig előleges havi részletekben elmarasztotta. Ezen végzés nem P. Jakabnak, hanem G. István ügyvédnek kézbesitetett, s ellene a törvényes időben folyamodás nem történt. Folyamodónő P. Franciska tehát végrehajtási zálogolásért folyamodott, mely első bíróságilag 1858. máj. 26. 8964. sz. a. végzésben meg is adatott. Ez ellen P. Jakab semmiségi panaszszal összekötött folyamodást nyújtott be azon okból, mert fönemlitett 3324. számú végzés neki nem kézbesittetett. Ezen kérdés mint fent közöltetett a fő- (1858. nov. 3. első bírósági végzést megsemmisítő s uj kézbesítést elrendelő végzésével) s legfőbb törvényszék által (1859. máj. 11. döntvénynyel, mely a főtörv. nov. 3. határozatot megerősítette) akkép döntetett el, hogy a G-. Istvánnak tett kézbesítést nem történtnek mondotta ki. Miután tehát az 1858. febr. 22. első bírósági az illendő tartást szabályozó végzés P. Jakabnak újra kézbesítve lett, nevezett P. Jakab ellene annak rendje szerint beadta felülfolyamodását. Erre a következő főtszéki határozat keletkezett volt: A cs. k. fő tsz ék ezen folyamodásnak helyt nem adott. Indokok: Mert folyamodónő hivatalos bizonyitványnyal kimutatta, miszerint férje P. Jakab ellen az esztergomi Consistorium előtt válópert indított s folytat; — továbbá mert P. Jakab nőjének folyamodó felperesnőnek azon állítását, hogy ő utóbbit elhagyta, 1857. sept. 30. történt kihallgatáskor meg nem czáfolta; sőt neje állításának valóságát azáltal, hogy az ő kérésére 1858. febr. 4-re elnapolt tárgyaláson meg nem jelent — hallgatag beismerte; — ennélfogva a megtámadt határozat, tekintettel az át. ptk. 117. és 108. §§-ra tökéletesen igazoltnak tekintendő. (Főtszéki határozat 1859. aug. 2. 1857. sz. a.) A cs. k. legf. tsz ék P. Jakab rendkívüli folyamodása folytán a két alsó bírósági öszhangzó végzést megsemmisítvén, P. Franciskát igényével a rendesjogutra utasította. Indokok. Annak tekintetében, mert az 1856. oct. 8-ki cs. k.pá-