Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 20. szám

30 2. A btk. 176. IL b) vagy c) pontjának fuvarosok elleni alkalmazásához. Büntető codexünk 176. §. II., az öt forintnál nagyobb összegrei tekintettel bűntettnek veszi a tolvajságot : b) ha az cselédek által gazdáikon, c) ipar üz ő k, i n asok, napszámosok által mesterükön, vagy azokon, kik őket a munkára felfogadták, követtetik el! Egy büntetti eset következtében azon kérdés merült fel : váljon lehet-e azon szakaszokat a fuvarosok ellen is érvénynyel alkalmazhatni? Több k—i lakosok felfogadtattak L. fakereskedő által, hogy Z. erdőből bizonyos mennyiségű fát a Dunafolyamig bizonyos összegért kihordják. Az alku megköttetett s a k—i fuvarosok hordották is a fát, de összebeszélés folytán akkép, hogy a Z. erdő s a Duna között eső Cs. faluban mindig megálltak s a fahasábokat, melyeket olvasva kaptak át, több apróbb hasábokra hasították s a kitett számot, de már kevesb mennyiségben, egy részét elsajátítván, uj fogatozással szállították helyére. Egyik fuvaros tetten éretvén, udvarában a hasábok megtaláltattak s azok megolvastattak, a károsult által 5 ft 1 kr értékűnek jelentetvén be. Tettes Z. Gyuro tolvajság bűntettével vádoltatott s tettének beismerése után a btk. 176. §. II. c) pontja alapján mondatott ki bűnösnek. Végtárgyalásnál a birák szavazatai a cselekvény neme iránt nem egyeztek meg. Egy rész tolvajságnak nézte a vád esetet, másik csalásnak; egyik bűntényt látott a tényben, mások csak kihágást; egyik a btk. 176. §. II. c) pontját találta alkalmazhatni, másik a 461. § t elégségesnek vélte felhozni. Végre azonban Z. Gyuro tolvajnak mondatott ki és mint ilyen Ítéltetett el a 176. §. II. c) p. szerint. A védő szégyenlette a tolvaj czimet, azt óhajtván, hogy védencze csalónak vagy sikasztónak neveztessék inkább, mint tolvajnak, és felebbezte az ítéletet. A cs. k. fő tsz ék 1859 hó kelt rendeletével megváltoztatta az ítéletet, s kimondotta : hogy Z. Gyuro mint fuvaros ellen a btk. 176. §. c) betűje nem alkalmazható. Azért az összegrei tekintettel bűntettesnek nem nyilvánítható, s cselekvénye tolvajság bűntényének nem keresztelhető, miért a vádügy mint csalási kihágás a b — i törvényszék illetéke alól elveendő, s az illető egyes bírósághoz átteendő volt. Törvénytár. — A bel- és igazságügyi minisztériumoknak 1860. jan. 30. kelt rendelete, egy hites mezővédsz emélyzet kirendelése és a mezei károk iránti eljárás tárgyában, (bir. tlap VI. db 28. sz.) (Folytatás). 4. §. A mezőszolgálatrai fölesketés a járás legalsóbb politikai hatóságát illeti s csupán a fölesketendő csősz gazdájának illetőleg az azt kirendelendőnek kérelme folytán történhetik. Az eskü az ide csatolt eskiiminta szerint veendő ki. 5. §. A mezővéd szolgálatra fölesketett minden egyénnek az eskü letételérőli bizonyitvány adandó, melynek még a kirendelő nevét s a csősz által őrzendő járás terjedelmének pontos leírását kell tartalmaznia. Ezen bizonyitvány a csősznek igazolványul szolgáland. 6. §. A mezővédszolgálatra a politikai hatóságok által csak feddhetlen magaviseletű és 20 éves kort betöltött személyek eskettethetnek föl. 7. §. Oly személyek, kik valamely bűntett miatt, vagy másnak személye elleni erőszakosságból elkövetett vétség vagy ilyes kihágás miatt bűnösöknek Ítéltettek avagy csupán a bizonyítékok elégtensége miatt mentettek fel, végre oly személyek, kik más törvényszegés miatt legalább is hat holnapi fogságbüntetésre Ítéltettek, a mezővédszolgálatra föl nem eskettethetnek. 8. §. A fölesketés megtagadtathatok az észlelő s emlékező tehetség gyöngesége, iszákosságra, játékra, verekedésre ós kicsapongásokrai hajlam, megvesztegethetőség vagy csempészet gyanúja, általában oly testi és erkölcsi fogyatkozások miatt, melyek a hatóságok véleménye szerint az illető egyént a mezővédszolgálatnak felsőbbségi személy vagy polgári őr jogával leendő gyakorlására kevésbé alkalmassá vagy egészen képtelenné teszik. 9. §. A mezővédszolgálatra fölesketett személyzet ezen szolgálat gyakorlásában nyilvános őrnek tekintetik, s e tekintetben a törvényen alapuló mindazon jogokat élvezi, melyek a felsőbbségi személyeket s a polgári őröket illetik. A hites csőszöknek szolgálati esküjökre való hivatkozással tett vallomásai oly tények vagy körülmények iránt, melyek szolgálatuk gyakorlására vonatkoznak s melyeket ők szolgálatűk gyakorlása közben vettek észre, az 1859. jul. 29. kelt büntető perrndtás 426. §. c) betű szerint bizonyerővel birnak. 10. §. Hogy pedig a mezővédszolgálatra fölesketett személyzet megismertethessék és mint nyilvános őr tiszteletben tartathassék, szolgálatban karpaizst kell viselnie, melynek sajátságos alakja a járásban köztudomásra juttatandó. A fölesketett mezővédszemélyzetnek egyszersmind jogában áll, rövid oldalfegyvert viselnie, melyet azonban csak vétlen védelem esetében szabad használnia. (Folyt, következik.) Hivatalos iridnivalók Csódök. Pesti orsz. tszéknél Wolf József lielyb. ékszerárus ellen perü. Károlyi Lajos és dr. Apáthy István bej. máj. 15. vál. máj 18. — Jászberényi mtszéknél Vertheimer Hermann helyb. keresk. el. perü. Réz Antal és Szőllősy István bej. máj. 1. vál. máj. 4. — N.-b á n y a i szbirós. A 1 e x a Tódor felső-bányai keresk. el. perü. Sinka Miklós bej. máj. 1. vál. máj. 7.— Mezőkövesdi szbirós. néhai Glükk István hagyatéka el. perü. Illyés István bej. jul. 31. vál. aug. 31. — L i p p a i jbirós. G r o s z Hermann szekasi szatócs el. perü. Potyondy Ferencz és Capdebo István bej. jun. 22. vál. jun. 30. Egyességi felhívások. Temesvárott Stein és Stolz keresk. el. bej. márt. 31. Hirschfeld közjegyzőnél. — Bukarest ben Markovits Magdolna el. bej. márt. 19. Montlong cons. canczellárnál. CsAdmegszQnteté9- Ka rád i szbirós. Ádám Gábor leilei közbirtokos ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, aldunasor 20. sz. 1-ső emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.