Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 20. szám

79 megalapitása után felperes P. Jakab végrehajtási igényének a takarékpénztári könyvecske általi fedezetére további szükséget nem talált. Ez ellen P. Jakab felülfolyamodást adott be, minek következtében a főtszék azon első bírósági végzést megsemmisítendőnek találta azon okból, mert az azon előbbi első bírósági végzésen alapul, mely P.Franciska elleni végrehajtást felfüggesztette,mely azonban a főtszék 1858. nov. 3. határozatával megsemmisitetett. (1858. dec. 28.) A P. Jakab részére elrendelt végrehajtás akadályozásának egész alapját, mint már érintetett azon ellenkövetelés képezé, melyet illendő eltartás fejében nője P. Franciska ellene támasztott. Ok ugyanis egymás irányában az eszt. szentszék előtt válópert folytatván, midőn a nő férje végrehajtási igényei által szorultságba jött, a p — tszékhez kérvényt adott be , hogy szétválásuk idejétől részére az illendő tartás kimérése eszközöltessék. Ennek mint alább bővebben látandjuk, a meg nem jelent férj elmarasztalása lett következése, 1858. febr. 22. végzés által, melyben a P. Jakab által nőjének fizetendő eltartási öszszeg meghatároztatott. E végzés nem P. Jakabnak magának, hanem Gr. István ügyvédnek kézbesitetett, és ellene folyamodás nem adatott be. Ennek folytán P. Franciska végrehajtási zálogolást kért, mely az általa férje részére letett takarékpénztári könyvecskére elrendeltetett (1858. máj. 26.) Ez ellen P. Jakab semmiségi pauaszszal összekötött fel ül folyamodást adott be, azt arra alapítván, miszerint az 1858. febr. 22. első bírósági határozat, mely az élelmezés fizetésére való kötelezettségét mondotta ki, neki nem kézbesitetett, hanem G. István ügyvédnek, ki azon ügyben nem volt képviselője. A cs. kir. főtszék miután kivilágitatott, hogy Gr. István ügyvéd a kérdéses ügyben P. Jakabot nem képviselte^ megtámadott első bírósági végzést megsemmisítendőnek és az első biróságot odautasitandónak találta, miszerint az érintett 1858. febr. 22. végzés, mely P. Francziska részéreP. Jakab által teljesítendő illő eltartási költség fizetését megalapította, ugyanazon P. Jakabnak szabályszerűen kézbesitessék. — Erre az alperesnő P. Franciska részéről közbevetett felülfolyamodás következtében a legf. tszék ennek helyt nem adott. Indokok: Annak tekintetében, mert az 1858. febr. 22. 3324. sz. a. orsz. tszéki végzés kézbesítése jelen folyamodónőnek P. Jakab elleni illő eltartást tárgyazó perében Gr. István ügyvéd kezéhez eszközöltetett, ki P. Jakabot ez ügyben nem képviselte, tehát azon kézbesítés rendellenesen történt; és így panaszlott P. Jakab részére azon kézbesítés meg nem történtnek tekintendő; már pedig nem kézbesített végzés alapján törvényszerüleg a végrehajtás el nem rendeltethetik s nem is foganatositathatik, miért a felülvizsgálatnak helyt adni nem lehetett. (Legf. tszéki döntvény 1859. máj. 11. 4293. sz. a.) (Vége következik.) Büntetőjogi esetek. Közli ifj. E. S. cs. kir. törvényszéki segéd ur. 1. A b. pcrrdt. 140. §. 5. pontjához. F. J. ellen feljelentetett : hogy ő Sz. J. társaságában 1859. apr. 23. Gyermelyen J— jegyzőnőtől 2 mérő kukoriczát tolvajlott el — 6 30 kr ó értékben — miért tekintve, hogy az érték 5 ftot haladt és hogy társaságban követte el a tolvajságot, a btk. 174. II. b) pontja szerinti bűntény elkövetésének vádja alá esett. F. J. tagadta a bűntényt, mellyel vádoltatott; de társa Sz. J. azt bevallotta és egyszersmind azt is bizonyította, hogy a tolvajság elkövetésében társa — F. J. volt. Sz. J. ellen saját vallomása; F. J. ellen pedig a bprd. 140. §. 5. p. szerint rendeltetett el a különös vizsgálat. Első a végzésben megnyugodott > mig utóbbi ellene folyamodott; a törvényszék azonban a vizsgáló biró határozatát helybenhagyta, — és csak kiegészítéseket rendelt, melyeknek eredménye lett, hogy akadtak tanuk, kik F. J. ellen azt vallották, hogy ez a csendőrök előtt e szavakat ejtette ki: „már m e g t e ttü k", melyek cselek vényének bíróságon kívüli beismeréséül vétettek. Ezen kiegészítés alapján F. J., ugy mint Sz. J. ellen meghozatott a perbefogási határozat is, mely ellen F. J. ismét felebbezett, alapul adván, hogy ő 1859. apr. 23-ki éjjel otthon hált, mit szülői tanúsíthatnak, és hogyő a csendőrök előtt nem azt vallotta be, hogy „már megtettük" hanem „majd megmondják a más világon" s erre nézve hivatkozott L. Mihályra, ki ezt tanusitandja. A cs. k. főtszék a perbefogási határozatot helyben hagyta, kiegészítésül csak annyit rendelvén, hogy F. J. vádlottnak mentő tanúi az elrendelendő végtárgyaláshoz meghivassanak s kihallgattassanak. A végtárgyalás a b —i tszéknél 1860. jan. 11. tartatott meg. Ez alatt vádlott F. J. szülői tanúsították : hogy fiók a kérdéses napon éjfélig hon volt s nála semmi terhelőt sem tapasztaltak. L. tanú pedig azt vállá, hogy : F. J. a csendőrök előtt, azoknak durva eljárásuk folytán csak annyit mondott „majd megmondják a másvilágon." Végre több más tanuk azt igazolták : hogy a csendőrök a nagypénteken tartott vizsgálatkor vádlottat a vallatásnál többször pofon csapták. A károsultak s az ellentanuk kikérdeztetvén, szinte elismerték a csendőrök goromba eljárását, csakhogy azt oda indokolták, mikép arra F. J. adott alkalmat, ki huzamosb ideig tagadván a reá Sz. J. által terhül rótt bűntényt, végre azt e szavakkal „már megtettük" bevallotta, így a csendőröket F. J—nek ezen boszantó viselete indította az érintett gorombaság elkövetésére ! F. J. felhivatván töredelmes vallomásra, így felelt : A hus hulljon le azonnal testemről, ha bünös vagyok! Az államügyészség tekintve Sz. J—nek F. J. bűntársa elleni vallomását (140. § ) ennek bíróságon kivül tett önkénytes beismerését (140. §.1.) hazug s hamis igazolványát(142. §.)s mert a cselekvény közelében lakván, ott éjfél után jelen lehetett (138. §. 7.) vádlottat bűnösnek kimondatni s őt a btk. 178. §. alapján 7 havi súlyos börtönre ítéltetni inditványozá. A tszék visszahúzódván F. J—t bűnösnek kimondotta s tekintve hogy 1839. febr. 1. született és igy a tett elkövetésekor a 20 évet alig haladta meg, és hogy még büntetve nem volt, (144. §.) őt a 178. §. szerint, tekintettel az 54. §. rendelkezésére 4 havi egyszerű börtönre ítélte el. Ezen esetből látjuk, hogy jelenleg a bűntársaknak egymás elleni vallománya nagy bizonyító erővel bir, kivált ha azt más mellék gyanuokok is támogatják; mig előbbi jogéletünkben azt— főkép hason fokon fel nem találhattuk; mi számtalanszor alkalmul szolgált a bűnösség | elrejtódzésére.