Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 19. szám

74 und sich schlechthin auf die Protokolle seines Corninissárs verlassen muss. Was man bei den Römern, und bei den altén Deutschen zu einer solchen Einrichtung gesagt hatte, oder in welcher Weise es in England aufgenonimen worden \vürde,wenn man den Vorschlag machen wollte, dass die Zeugen nicht niehr bei deni Gerichte selbst, das auf ihre Aussage sein Urtheil bauen soll, zu vernehmeu seien, sondern dass man sich sehr wohl auch mit den schriftlichen Depositionen desselben begnügen könne, ist unschwer zu errathen; wie weit man auch in dem spatern römischen Rechte dasPrincip der Schriftlichkeit ausgedehnt hat, so hat man doch ein derartiges Verfahren immer für ebenso unuiöglich gehalten, wie man es noch heut zu Tage in England als eine Unmöglichkeit zu betrachten pflegt. DieVerkehrtheit undlnconsequenz der ganzen Bestimmung ist in der That so handgreiflich, dass selbst diejenigenGesetzgebungen, welche wie die fürGenf und Griechenland, sich doch sonst so ángstlich an das französiche Verfahren anschliessen,wenigstens hier von demselben abgewichon sind,und die Vernehmung der Zeugen in derAudienz selbst vorschreiben;ja sogar in Frankreich hatte man sichwenigstenszur Zeit der Revolution (Decret von F. Fructidor III.) von jenerAbsurditat frei gehalten, und erst in dem jetzt geltenden Code ist man wieder zu der Ansicht der Ordonnanz von 1667 (ajelen franczia perrendtartási codenek alapja) zurückgekehrt." Ezen nézet azonban, melyet a nevezett német jogtudós oly élesen nyilvánított a franczia perlekedési rendszer félszegsége s következetlensége felett, mely azonban valóban az összes ujabb jogtudománynak tanítása, korántsem képezi csupán a német jogtudósoknak véleményét; osztoznak abban magok az ujabb francziá juristák is. Jelentékeny franczia jogtudósok őszintén bevallják, mikép a bizonyiféki eljárásnak érintett elzártságában, közvetlenségében, és jegyzőkönyvezésében a franczia polgárjogi eljárásnak egyik legfőbb hiánya, egyik legsürgősb reformtárgya rejlik. Nézzük tehát, hogyan nyilatkoznak felőle. ,,Ime — mond R. Bordeaux — egyike a mostani legjelesb franczia jogtudósoknak — itt van egy tárgy — a tanuk kihallgatása — melynek reformja hosszas idő óta sürgettetik. Eléggé ismeretesek azon megtámadások, s vádak, melyek a törvényszéki biztos által eszközlött írásbeli — jegyzőkönyvi — tanúvallomások ellen intéztetnek, nem szükséges azokat részletesen ismertetnünk. Oszhangzók itt mindazon jogtudósok nézetei, kik az eljárás reformját vizsgálták. Megvallom e vádak fontos, nagyerejü okokon alapszanak, és a kihallgatások titkos, elzárt formája valódi külónczség, mely az egyszerűség s nyilvánosság ellenében áll. Önmagam indítványoztam, hogy a hatályos reform alapjául az írásbeli tanúkihallgatások végképi eltörültetése okvetlen szükséges'' *). „És — így folytatja e jogtudós — a szakértők véleményezésének szabályai még jobban szükségelik a mielőbbi reformot mint maga a tanúvallomások rendszere. Az írásbeli uton eszküzlütt tanúkihallgatások elleni vádak s panaszok mind feltalálhatók a szakértők kihallgatásában is, melyek a jelen code szerint mind Írásbeli előadásokban *) Philosophie de la Procedure Civile. Evreux 1857. (lap 542.) állnak, melyek igy írásban terjesztetnek a törvényszék elébe a helyett, hogy a szakértők mindenike szóval adná elő nézeteit. Csudálkozhatni, hogy azon törvény, mely annyi bizalmatlansággal van a bizonyságtételek iránt, oly nagy bizalmat helyeztethet az irott véleményadásokban. Azon veszélyek elhárítására, melyek ezen eljárás által igen gyakran a valódi jogokat fenyegetik, legczélszerübb eszköz leendne : a véleményezés nyilvánossága, és mindenik szakértőnek a nyilvános törvényszéki ülésben — maga a bíróság előtt — közvetlenül, szóval tett előadása. Azért helyeslenünk kell, hogy a genfi törvényhozók itt eljárásunkat módosítás alá vették." És hasonlóan a felek viszonos kikérdezésének eljárásáról is roszalló véleményt nyilvánít, osztván a genfi juristáknak e körüli nézeteit, melyek igy hangzanak : Ha valaha valamely törvényhozó azt tűzné ki feladatául, oly módot találni, mely legbiztosabban meghiúsítsa az igazság kiderítését és valósítását, akkor a frank codenek a felek kikérdezéséről szóló fejezete arra legalkalmasb eszközt szolgáltathat. Annak elérésére, hogy a fél a nyilvánosság uralmát elkerülje, hogy meneküljön az ellenmondás kellemetlenségétől, hogy könnyítessék a hazugság szégyenének elviselése, és a habozás következményei, és hogy képesítessék feleletei kiszámítására a fr. code azt rendeli, hogy kikérdezése titokban történjék, hogy azt egyes birói kiküldött ellenfele távollétében eszközölje stb. stb. Hasonlóan nyilatkoznak Lamoignon, Regnard s több más franczia jogtudósok. „Craint-on — kérdi az utóbbi — que la publicité de l'audience empéche l'interrogé de s'exprimer librement et avec franchise? Cependant il n'y a dans l'auditoire personne qui puisse souffrir de la vérité et dont la présence puisse l'intimider. II sait que ses reponses ne peuvent compromettre que ses propres intéréts. S'il est intéressé á dire vrai,il proclamera hautement la vérité, et il sera heureux d'avoir le public pour juge de sa loyauté et de sa franchise. — S'il était intéressé á deguisser la vérité, il n'oserait mentir en présence des personnes dont elle est connue stb. stb. Ekképvan teljesen igazolva a franczia törvénykezési rendszernek e részbeni hiánya s következetlensége — mi egyszersmind a szóbeliségtől eltérő jegyzőkönyvezésnek is elitélését foglalja magában *). LegfelSŐDD- törvényszéki döntvény. Az 1856. oct. 8. kath. házasságjogi pát. 60. §-nak alkalmazásához. 1. A válóperben a feleség illendő tartása a házassági bíróság fellépésére a panasdott férj személyi bírósága által rendelendő el 2. Az ide vonatkozó kártérítési igények rendes peruira tartoznak. 3. A peres felet valamely perben nem képviselt ügyvédnek tett kézbesítés nem történtnek tekintendő. 4. Az igy kézbesített végzés alapján végrehajtás el nem rendelhető s nem foganatosítható. P. született Sz. Francisca ellen férje P. Jakabnak, kivel válóperben állt, javára 382 pft összeg behajtása végett *) Az előbbi (18-ik) szám első czikkének első hasáb 26—28. sorában ez áll : attól hogy t. i. a tanúvallomások az itélő bíróság előtt Írásban olvastathassanak fel; — mi akkép olvasandó : attól hogy t. i. a tanúvallomások az itélő biróság előtt Írásban ne olvastathassanak fel.