Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 19. szám

Fest, kedd Márt. 6. 1860. 19. szám. Második év. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM: Milyennek kell lenni a szóbeli eljárásnak a polgárjogi törvénykezésben? III — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény az 1856. oct. 8. katli házassági pát. 60. §-nak alkalmazásához. — A házassági kötelék fölbontásának kérdéséhez stb. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. ifiilyennek kell lenni a szóbeli eljárásnak a polgárjogi törvénykezésben? HL A franczia törvénykezési rendszer, lehet mond mi átalában az európai törvénykezési codificatiók mintájául szokott szolgálni, bizonyn^al ^ltagadhat]an, elfogultság nélkül félreismerhetlen számos fényoldalai miatt, melyekkel dicsekszik, s melyekkel az európai polgárjogi codiflcatiókban legelső nyitotta meg, a jogbiztosságra, a társalmi kifejlődésre oly végtelen nagyfontosságú jogi reform útját. Ezen elismerés azonban fénypontjai iránt, mint már máskor is mondottuk, nem tartóztathat vissza annak kimondásától mikép azon fényoldalaihoz számos árnypontok, előnyeihez sok hiányok is járulnak. Ilyen nevezetesen azon rendszere, melyet polgárjogi ügyekben a tanuk, szakértők kihallgatásánál, és a perlekedő felek viszonos kikérdezésénél követ. A franczia törvénykönyv mint az angol is a polgárjogi perlekedést szóbeli eljárásra alapította, természetesen azon tapasztalati meggyőződés, és okok következtében, melyek világosan kideriték a szóbeliségnek túlnyomó hasznosságát, és nélkülözhetlen szükségességét, raelylyel a jogbiztositásában, az igazság kivilágításában, a törvénykezés hivatásának valósításában, egy más rendszer sem versenyezhet. A franczia törvényhozás azonban a szóbeliség elvét következetesen és öszhangzólag a törvénykezés minden részleteiben távolról sem alkalmazta s valósította. Több részei vannak, melyekben a szóbeliség lényegéül szolgáló közvetlenségtől s azzal járó nyilvánosságtól nagyon is eltért, így nevezetesen a tanuféle s egyéb kihallgatásoknál. A tanúkihallgatás a franczia perrend XII. fejezete szerint nem történik nyilvánosan és közvetlenül az ítélő bíróság előtt mint Angliában, Genfben s több olasz államban, hanem egy kiküldött bírósági biztos előtt (255. cz.) a ki előtt tett tanúvallomások irásba — jegyzőkönyvbe — vétetnek (270 — 272. cz.) azután a tanú előtt felolvastatnak és ha helyesek, általa aláíratnak, hogy azután ezen iromány az itélő bíróság elébe terjesztessék, és ezáltal a bíráskodás alapjául vétessék. Hasonlóan a szakértők is távol maradnak a bíróságtól, az elébök terjesztett tárgy felett közösen egy véleményt szerkesztvén írásban (318. cz.), mely szinte a bíróság elébe terjesztetik, mely által ismét más szakértők bízathatnak meg vélemányadással, ha az előbbiekében a tárgy iránt elégséges felvilágosítást nem találtak (322. czikk). A feleknek viszonos, egymás általi kihallgattatásuk — l'interrogatoire sur Faits et Articles — szinte törvényszéki biztos előtt történik akkép, hogy az illető fél elébe terjesztetnek a kijelölt kérdések, mint azok is, melyeket a biztos az ügy érdekében hivatalból lát szükségesnek előadni, melyekre a kikérdezendő fél szabatosan s határozottan és minden sértő kifejezés nélkül köteles felelni, feleleteit személyesen és minden irás és védsegély nélkül kellvén előadnia, mi irásba tétetik és ez a kihallgatás befejeztével előtte felolvastatik, s ha helyesen történt általa aláiratik (333—334. cz.) Ekkép történik a franczia törvénykezésben a tanuk és egyebek kihallgatása. Ez mint látjuk egészen a közvetettség elvén alapszik, mi az Írásbeli perlekedésnek lényegét képezi. Az nem kevesebb s nem egyéb mint a jegyzőkönyvezés, mint az előadók rendszere, mi végett van az írásbeliség átalános rosszallásnak kitéve. Az tehát a szóbeliségre nincs alapítva. Már pedig senki sem vonhatja kétségbe, mikép a tanuk, szakértők stb. kihallgatása, mint a bizonyitási eljárásnak tényezői, szinte a törvénykezési rendszernek lényeges alkatrészeit képezik. Ha tehát káros a polgárjogi ügyek tárgyalásában írásbeliséget követni, és a nyilvánosság kizártával közvetített előterjesztéseket s előadókat használni; akkor természetszerűleg nem lehet az hasznos és üdvös a bizonyitási eljárásban sem, mi ugyanaz a peres ügy tárgyalásával, tehát magával a lényeges törvénykezéssel. Itt rejlik a franczia törvénykezési rendszernek egyik főhibája. Azért ez minden oldalról számos megtámadásoknak és megrovásoknaknak is van kitéve. Egy jeles német jogtudós *) következő ítéletet hozott e rendszer felett. „Ich habe es — mond — soeben getadelt, dass der französische Process bei seiner ganzen Vorinstruction zu wenig daraufgedacht ist, ihr eine schriftliche Unterlage zu gebén; alléin wenn derselbe hinsichtlich des Beweisverfahrens, uud insbesondere hinsichtlich des Zeugenverhörs den Grundsatz aufstellt, dass dieses nicht vor dem versammelten Gericht in der Audienz, sondern vor einem speciell ernannten Richtercommissár statt zu finden habe, so liegt hierin gerade umgekehrt nicht etwa bloss eine übertriebene Begünstigung der Schriítlichkeit, sondern in Wahrheit eine fast völlige Beseitigung und Aufhebung des Princips der Mündlichkeit. Selbst unser deutscher Process geht hier nicht so veit : wenigstens bei unserem Verfahren in erster Instanz ist es ja der erkennende Ptichter selbst, welcher die Zeugen sieht, ihr Aussagen hört und ihr Benehmen beobachtet; wáhrend das französiche Gericht jeder lebendiger Anschauung der Art entbehrt, *) Dr. Gustav Geib, zürichi tanár : ,Die Reform des deutschen Rechtslebens' czimü munkájában. (78. 8 köv. lap). 19