Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 18. szám

70 sir ce qui leur est detnandé et a répondre clairenient par écrit. Tantőt l'emploi d'expressions impropres ou détournées de leur véritable acception, tantőt l'omission d'idées intermédiaires, vendent les rapports des experts intelligibles pour eux seuls. Leur ignorance dans l'art d'écrire, les idées vagués et confuses qu'ils ont sur le sens et la force des mots, les exposent a tous les piéges que leur tend ou un expert plus adroit, ou le conseil mérne d'une partié, dans l'interét de celle-ci. II n'est pas toujours facile de déméler dans un rapport l'oeuvre des experts d'avec celle du conseil. L'audition orale sauve ces inconvénients. Le conseil disparait. C'est l'expert seul, qu'on entend. Les explications données par l'expert préviendrout toute ambiguité et léveront toute équivoque; les motifs de son opinion pourront étre plus aisément déduits. Si les experts sont d'un avis contraire, en les entendant d'abord séparément, en les mettant ensuite en présence , les juges pourront mieux apprécier la confiance, que mérite chacun d'eux. — Quelle garantie nouvelle pour la moralité de l'expert que cetté publicité de l'audience! — Si une certaine partialité eűt pu se glisser en secret dans quelques lignes ou suggerées ou niéditées a téte reposée, cela ne lui est plus possible sous le grand jour ou la loi le place. Un autre intérét prévaut, le sóin de sa réputation. A quel prix consentirait — il a passe pour suborné ou pour incapable devant d'autres experts, ses émules, qui peuvent le confondre? A quel prix s'exposerait-il et au bláme du juge, dont il trahirait la conscience, et a tout l'humiliation d'un mensonge public? Cependant nous aurions été trop loin en interdisant sans distinction les rapports écrits. II y a un grand nombre de cas, tels que ceux de partage, de succession, de depouillernent et de vérification de comptes, ou l'objet de l'expertise ne pouvait guére étre atteint autrement. Nous avons dű dans l'intérét mérne des parties, laisser aux juges l'option entre les deux modes" *). A genfi törvényhozás mint emlitve volt ugyanezen elvet fogadta el a perlekedő felek kihallgatására **) nézve is, mit a codex-terv egyik alkotója a többször nevezett Bellot igy ád elő:,,A felek kihallgatása nyilvános ülésben szóval történend. A fél minden irott jegyzékek nélkül előszóval köteleztetik felelni. A felek és a birák feljogositvák tehetni minden oly kérdéseket, melyek az igazság kiderítésére szolgálhatnak. És ha a törvényszék azon jogával él, hogy a feleket egymás távollétében hallgatja ki, azon esetben később köteles őket szembesíteni. Ez leend az eljárás rendes utja. És midőn e szabálytól kitételt csináltunk a nagyobb távollét, betegség s gyöngeség nebezb eseteiben, azon nézetből indultunk ki, hogy az igazság keresésében semmit sem szabad elmulasztani, nem lehetvén a józan ész szerint megvetni a kevésbé biztosb eszközt sem, midőn lehetlenné vált a legjobb mód használhatása. Nem ajánlhatjuk eléggé a bíróságoknak ezen szóbeli, közvetlen kikérdezést" ***). Innen van, mikép mint az angol ide vonatkozó rendszer, ugyezen genfi eljárás is átalános helyeslésnek és dimegczáfolhatnák; és miért tehetné ki magát a biró roszallásának, és a nyilvános hazugság gyalázatának ? stb. *) Exposé des motifs stb. **)L'interrogatoiresurfaitsetarticles — mely szerint a perlekedő felek fel vannak jogosítva, a per minden tárgyainál s minden állásában egymás kikérdeztetését kívánni, azon tények iránt, melyek a peres tárgyra vonatkoznak. ***) Exposé des motiís. 148. lap. cséréinek tárgyául szolgál. Egy kitűnő német jogtudós *) már évtizedek előtt következőleg itélt felőle : „Kitűnően fontos s érdekes a franczia perrendnek Genf kanton számára való átdolgozása — igy ir e tudós -— hol a franczia perrend 1820-ig érvényben volt. Az átdolgozásra megbízott bizottmány tagjai (Bellot, kinek munkáját feljebb idéztük, Fort tanácsos ésGérod jogtudós) felismerték az addig követett franczia törvény hiányait és következetlenségeit, mely nem az alap elveiben, hanem csak alkalmazásában szenved alapos kifogásokat. Az uj genfi törvénykönyv hű maradt az alapelvekhez, de a kivitel részleteiben egyszerüsité a formákat, eltávolitá a visszaéléseket, melyek abba becsúsztak, és főleg mellőzte azon szabályokat, melyek Francziaországban a jogtudomány vagy pai liamenti szokások kifolyásai voltak, és a melyektől a ff. code alkotói nem bírták magokat elszakasztani. — Nevezetesen a nyilvánosságot következetesebben vitte keresztül. Az nem maradhat ki szerinte sem a tanuk kihallgatásánál, mi a tárgyalás folyamában történik, sem a felek viszonos kikérdezésénél. — Több mint 20 év tapasztalata tanúsítja e törvénykönyvnek (genfi perrendnek) kitűnőségét s czélszerüségét. A statistikai kimutatások igazolják, mikép Genfben a perek tartama is rövidebb, és a perbeli hátralékok is kevesebbek, mint más országokban'' stb. stb. Tehát a szóbeliség nagyszerű elvének keresztülvitelében, mint az eddigi futólagos megjegyzések is érintik, az angol, genfi törvényhozások tökéletesebbek, mint a franczia. Hogy ez honnan ered, mi által okoztatik s mily tényekben nyilvánul, legközelebb fogjuk előadni. t,e^felsőbl>- törvénynél*! döntvény. A plg. perdt. 460. s 548. §§-nak alkalmazásához. F. Móritz a p— kereskedelmi törvényszéknél K. Péter cs. kir. kamarást 1500 ftnyi váltóadósság megfizetése végett beperlette, minek folytán alperes el is marasztatott, és miután kielégítési alapja nem volt, ellene felperes a személyi végrehajtás elrendeltetéséért folyamodott. Az illető p— keresk. tszék által azonban kérelme elutasitatott; azon okból, minthogy alperes kamarási méltósággal levén felruházva, mint ilyen a törvényben kijelölt kivételek közé sorolandónak találtatott **). A felperes részéről közbevetett felülfolyamodásnak azonban a cs. k. fő tszék helyt adott és alperes K. ellen a személyi végrehajtást elrendelendőnek találta. Indokok. Annak tekintetében, mert a cs. k. kamarások nem tekintethetnek a legmagasabb császári udvar személyzeté*) Mittermaier. Der gemeine deutsche bürgerliche Process in Vergleichung mit^dem preussischen und französischen Civilverfahren und mit den neuesten Fortschritten der Processgesetzgebung. I. Band 1838. 83—85 lap. **) Az 548. §. ugyanis azt rendeli : A személyi végrehajtásnak a 460. S-ban emiitett közhivatalnokok és szolgák ellen a hites gyakornokok és figyelők, s a nyilvános szegényintézetek hivatalnokának is belefoglalásával nincsen helye stb. A hivatkozott 460. §-ban pedig következő hivatalos állású személyek soroltatnak elő : Fejedelmi tisztviselőknek és szolgáknak, kik alatt a császár udvarához tartozó személyek, ugy a közigazgatás alatt álló jószágokon levő tisztek is értetnek.