Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 18. szám

71 hez tartozóknak, s igy a polg. perrendt. 460. és 548. §§-ai szerint a személyi végrehajtástól mentteknek nem tekinthetők, és minthogy ily esetben a cs. k. udvari- és állami sohematismus határozatai nem tekintethetnek hivatalos szabályzatul. Ezek folytán a felülfolyamodásnak helyt adni, és a megtámadt végzést oda módosítani kelletett, hogy az 1857. febr. 11. jogerejii végzés alapján végrehajtást kérő F. Móritz 1500 ftnyi tőkéből ennek 6% kamataiból s a perköltségekből álló követelésének behajtására K. Péter adós ellen a személyes fogság megengedtetik. (Főtszéki határozat 1859. jan. 18. 5543. sz. a.) Ez ellen alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melynek a cs. kir. legí. tszék helyt nem adott következő Indokokból: Annak tekintetében, mert a cs. k. kamarások, hanem mint szolgálattételi kamarások évi fizetés mellett és rendelvény (decretum) által neveztettek ki, csak tiszteletbeli rang, méltóság tulajdonosainak tekintendők, kiknek a legmagasabb udvarnál meg nem jelenése által a legmagasabb szolgálattétel hátramaradást nem szenved. Azért jelen esetre a polg. perrdtás 460. és 548. §§. kivételessége nem akalmazható, mert a hitelező a vrsz. 18. §. szerint jogosítva van a fizetésre kötelezett adós ellen a személyi végrehajtást azonnal kérhetni; — minélfogva K. Péter felülvizsgálati kérelmének helyt adni nem lehetett. (Legf. tszéki döntvény 1859. nov. 18. 13096. sz. a.) A házassági kötelék felbontásának kérdéséhez. A nemzésre vonatkozó testi hiányok esetében. Mind a férfi- mind a nőnemnél a nemzőrészek körül többféle betegségek s idétlen rendelleni alakulások fordulnak elő, melyek alapot nyújtanak arra, hogy részint a szándékolt házasság meggátoltassék, részint a már kötött frigy ismét felbontassék. Egy ily eset fordult elő *) Badenben a lefolyt év folyamában, melyben a hires Schneider orvosi tanácsnok szóiitatott fel a badeni legf. tszék által orvosi véleményadásra, mely azon kérdés körül forgott : „v a 1 j o n bizonyos vagy kétséges-e, hogy egy bepanaszolt férjnek bizonyos N—nek testi bajáról — bizonyos nemzőrészi idomtalanságából — következik-e közösülésének meddősége?" N. neje Badenben a bíróság előtt azon panaszszal jelent meg, hogy férje orvosolhatlan nemzői tehetetlenséggel lépett vele házasságra, mely tehát azért mindaddig gyermektelen volt, annak pedig csak nemző részeinek idomtalansága az oka, melyről házassága előtt mit sem tudott. Azért most a házassági kötelék megsemmisítését kénytelen kérni. A törvényszéki orvosok tehát megvizsgálták panaszlottat és azt terjeszték elő, hogyN—nek hugycsője nemző test részéhez aránylag igen rövid és ők ezen idomtalanságot eredeti testalkatási hibának tartják. A hugycsőnek ezen aránytalan rövidsége által t. i. az egész nemzőrész lefelé hajlik, minek a nemzőrész fölmerevülésekor különösen feltűnőnek kell lenni, mi által okoztatik különö*) A „Blatterfürgerichtliche Antropologie für Aerzte und Juristen" czimü jeles folyóiratnak, melyet ,Irodalmi szemle'inkben rendesen szoktunk ismertetni — 1859. évi sept.—oct. füzetében közölve. sen, hogy az ondónak kifecscsenése nem fölfelé, mint rendes állapotban történni kell, hanem lefelé történik. Ezen hiány orvosolhatlan ugyan, de N. azért nem képtelen a közösülésre. Azonban a visszásán, azaz lefelé történendő ondókifolyásból szükségkép következtetni kell, hogy N. igen nehezen, vagy épen nem is lehet képes foganatos közösülésre. — Miután felperesnő a tszék ítélete által kérelmével elutasittatott, a legf. tszékhez felebbezett, mely a törvényszéki orvosokat határozott véleményadásra szólította fel. A főorvos kinyilatkoztatta, hogy N—nél a közösülésnéii meddőséget megdönthetlenül bizonjrosnak nem tartja, hanem kétségesnek, és minden esetre legfőbb fokon valószínűtlennek hiszi; a tszéki sebész pedig egyenesen tagadja N—nek képességét foganatos termékenyítő közösülésre; a nélkül azonban, hogy ezen állitások kimerítő indokokkal támogatottak lettek volna. A főorvos tehát N. nemzőrésze idomtalanságának körülményes leírására szólittatott fel, mire az következő leírást nyújtott be. A húgycső a helyett hogy alól a makkon volna, mint természetes, inkább azalatt de még sem annyira alól, mint a kifejlett csiráknál (hypospadiaeus), de mégis ugy kinyitva, hogy azon állapothoz igen közelit. A húgycső vége nem szük, a vizelés rendes. A makktyu a makkon tetemesen hátrahúzva vagyon, a borék és herék eléggé kifejlettek, egészségesek és életerejüek. Azonfelül N. nemző részén semminemű kóros állapot észrevehető, az elég vastag és hosszú, és maga N. is erős testalkatú. Erre orvosi tanácsos Schneider szóllittatott fel orvosi véleményadásra, melyet legközelebbi számunkban fogunk közleni. (Vége következik.) Törvénytár. — Az igazságügyminiszteriumnak 1860. jan 18. 20504. sz. a. kelt rendelete, azon kérdés iránt : váljon osztatlan állapotban lévő javak, melyekre az örökösödés a ptk. életbeléptetése előtt megnyílt, világos örökösödés esetében az 1836 : 14. tcz. szerint fölosztathatnak-e? Azon kérdés folytán, váljon azon esetekben midőn valamely a ptknak Magyarországbani hatálya előtt v. i. 1853. máj. 1. előtt kiskiskoruakra szállt vagyon osztatlan állapotban van, ezen vagyon felosztásánál, a mennyiben a gyámbizottmánynak vagy a gyámnak részére leendő átadatásakor osztály eszközlendő s az 1836 : 14. tcz. értelmében testvérek között világos örökösödés esetébeni osztályról van szó, ezen valamint az 1840 : 13. tcz. az 1849. nov. 3-án kelt ideiglenes polg. prndtás 12. §. d) pontja, s az 1851. nov. 3. kelt igazságügyi miniszteri rendeletnek (orsz. tlap 236. sz.) határozatai még alkalmazandók-e vagy sem ? ahhoz tartás végett következő tudattatik : Az 1852. sept. 16. kelt igazságügyi miniszteri rendelet (bir. tlap 263. sz.) 1. czikke, az 1853. febr. 16. kelt császári nyiltparancs (btl. 30. sz.) I. czikke s az 1854. aug. 9. kelt császári nyiltparanc3 (btl. 208. sz.) III. czikke által, a peres és nemperes esetekbeni eljárás s a birói hatóságok illetősége iránt korábban fennállott minden szabályok hatályon kivül helyeztettek, ugy az 1836 : 14. és 1840 : 13. tcz. valamint az 1849. nov. 3. kelt ideigl. polg. perrdt. 12. §. d) betűje s az 1851. nov. 3. kelt igazságügyi miniszteri rendelet (orsz. tlap 236. sz.) melyek hagyatékok leltározására, becslésére és felosztására vonatkoznak, többé alkalmazásba nem jöhetnek. Midőn tehát oly örökhagyók hagyatékaira nézve, kik a polg. tkönyvnek Magyarországbani hatálya előtt elhaltak valamely tárgyalásnak hivatalbóli megindítása, az örökösök kiskorúsága vagy