Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 18. szám

Pest, péntek Márt. 2. 1860. 18. szám. Második év. TORVÉMSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Milyennek kell lenni a szóbeli eljárásnak a polgárjogi törvénykezésben ? IL — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény a p. prdt. 460. s 548. §§-nak alkalmazásához. — A házassági kötelék fölbontásának kérdéséhez stb. —Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. milyennek kell lenni a szóbeli eljárásnak a polgárjo£i törvénjkezesben ? II. Folytatjuk a jegyzőkönyvezési szóbeliség elégtelensége s czélszerütlenségéről szóló adatainkat. Hivatkozunk különösen Anglia jogéletére. Itt a jogbiztosságnak, a való igazság kivilágításának egyik legfőbb eszköze abban kerestetik, hogy a tanuk mindig élőszóval hallgattassanak ki, és vallomásaik leirva ne kerülhessenek felolvasás végett a biróság elébe. Mindazon fegyverek közt — mond Best — az angol ujabbkori juristáknak egyik legjelesbike az angol bizony itéki jogról irt classikus munkájában *) — melyek a tanuk hazugsága és vallomásaik valótlansága ellen szolgálhatnak, leghatalmasbnak tekintendő annak követelhetése, miszerint azok kényszeríthetők vallomásaikat viva voce az ellenfél jelenében nyilvánítani, kinek joga van irányukban kereszt vallatást használhatni, az az hozzájok részéről is kérdéseket intézhetni, melyek ügyének érdekében kívánatosaknak mutatkoznak. A mi jogunktól — igy folytatja Best — a római s egyházi joggyakorlat e tekintetben lényegesen különbözik; mely szerint a tanuk zárt ajtók mellett valamely bíró vagy bírósági hivatalnok által hallgattatnak ki, és általa vallomásaik jegyzőkönyvbe vétetnek, hogy igy az ítélethozatalra hivatott biróság elébe terjesztessenek. Bármily absurdum is ezen eljárás, az mégis talál védőkre." És ebbe a jogbiztosság tekintetéből az Angolok oly nagy fontosságot helyeztettek, mikép attól hogy t. i. a tanúvallomások az ítélő biróság előtt Írásban olvastathassanak fel, törvényeik kivételt hosszabb időkig semmi esetben sem engedtek meg, nem még halálos veszély, betegség vagy legyőzhetlen távolság esetében sem, — hacsak mind a két fél abba önkényt bele nem egyezett. Legelőször a 1. 2. Wilh. IV. c. 22. engedte meg : hogy az egyik fél kívánatára — ellenfelének ellenzése mellett is, tanúit bíróságon kívül egy kiküldött által kihallgatathassa, ha távollétük; vagy betegség, gyöngeség miatt meg nem jelenhetnek, vagy hogy kivett vallomásaik írásban felolvastathassanak, ha már meghaltak. A jogi haladás legszükségesb igényei közé soroljuk, hogy ezen közvetlen szóbeliség a tanuk és szakértők kihallgatásában épen ugy, mint magoknak a feleknek is kikérdezésében változhatlan elvül fogadtassák el, s arra nézve minden jegyzőkönyvezés, mely közvetett előadáso*) Pinciples of Ewidence. Kiadva barátja Marquardsen Henrik által. Németül Mittermaier által bemutatva. Heidelberg 1851-ben. kat von maga után, kizáratassék, a polgárjogi törvénykezésben is. Nem kevéssé feltűnő, mikép ezen elvnek alkalmazását, miben az Angol jogrendszer oly kitűnő, a Francziák jogéletében s törvényeikben nem találhatjuk fel tökéletesen; mig ellenben több európai codificatió, mely egyenesen a írank codet vette mintájául, mint például a genfi, a szóbeliség ezen igényének teljesen megfelel. A gen fi — az európai törvénykezési codexek egyik legjelesbike, már átalában kizárta az előadásnak, elóadók alkalmazásának — (rapporteurs) minden nemét, még ott is, hol előkészítésül iratváltások jönnek elő. „Mi — mond Bellot a genfi codex indokairól irt jeles müvében *) — az előadók közbenjöttét haszontalannak tekintettük a nyilvános tárgyalás alatt, miután előterjesztésük sem megvitatás, sem ellenőrködés alá nem jöhet; a tanácskozási teremben pedig veszélyesnek is tartottuk, miután a befolyást egyes biró kezeibe öszpontositaná." Es ezen elv következetes kifolyásául szolgál az, mikép a genfi törvénykezési rend, épen úgymint Angliában, a polgári szabadság legbiztosb hazájában, a tanú és szakértők kihallgatását sem engedi máskép mint csak közvetlenül, nyilvános szóbeliség utján, a jegyzőkönyvezés és előadók teljes kizártával — és a franczia rendszernek üdvös s lényeges javításával. Nem lehet érdektelen tudnunk, mikép indokoltatott a genfi, törvényben ezen nagy hatályú jogi változás. „Une des plus utiles innovations qu'offre ce titre — igy szólnak a törvény indokai — est celle, qui accorde aux juges la faculté d'entendre les experts oralement et en audience publique, comme les temoins **). L'experience nous prouve toute la difficulté que les experts ont en generál á sai*) Bellot: Exposé des motifs de la loi du Canton de Genéve. **) Az az lényegileg : A javitások leghasznosbika, a birák feljogosítása, a szakértőket nyilván és 3zóval kihallgathatni. A tapasztalat tanusitja a nehézségeket, ha a szakértők Írásban kénytelenek véleményezni. Azok érthetlenekké válnak a helytelen kifejezések, a való felfogásuk eltorzitása s más kihagyások által; mihez járul az ily fogalmazásbani járatlanságuk is, és a szavak feletti homályos eszméik, melyek közt hol az ügyesb szakértők, hol az érdeklett felek tanácsai által hálóba keritetnek, midőn a szakértők saját véleményezésében saját munkájok nem mindig választható el a magán tanácsoktól. A szóbeli kihallgatás mindezt eltávolitandja, hol a magán tanácsok kizártával csak a szakértők hallatnak. Az ő magyarázataik minden kétértelműségeket s homályt eloszlatandnak. S ha külöpbözők nézeteik, a birák jobban megítélhetik mindenik hitelét, külön kihallgatva kitkit, s azután egymás elébe állitván. Es a nyilvánosság mily uj biztosíték a szakértő erkölcsisége iránt! A napfény előtt, hová őt a törvény helyhezi, legkisebb részrehajlóság sem lehető. Egy más érdek bir itt tulsulylyal, önhitelének érdeke. Hogyan, mily árért állithatná magát pelengérre társai előtt, kik őt 18