Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 17. szám - Az egyenjogositás elvének kifejlődése

67 hely nem adathatott, s a felebbezett végzés megerősítendő volt. (Fötszéki határozat 1859. jan. 10. 15139. sz. a.) A cs. k. legf. tszék azonban a pénzügyi ügyészség részéről közbevetett rendkívüli folyamodásnak helyt adott, s a két alsó bírósági végzés megváltoztatásával a telekkönyvi tanácsnak meghagyandónak találta, hogy az előjegyeztetést tárgyazó folyamodványnak elintézése iránt a szükséges intézkedéseket megtegye, — azon — a pénzügyészségnek tudtul adandó megjegyzéssel, mikép a pénzügyiügyészségnek részére az előjegyeztetési benyújtott folyamodás időpontjának fentartása ezennel kimondatik, annak igazolásánál kötelezve levén, az orsz. pénzügyi igazgatóság 1856. oct. 28. 30617. sz. a. kibocsátott rendelvényét vagy eredetben, vagy legalább hiteles másolatban mellékelni. Indokai Mert a pénzügyi ügyészségnek hivatalos állásáuál fogva, mely őt a pénzügyi ügyészség számára kiadott hivatalos utasítás (1855. bir. tlap 34. sz.) szerint *), az államjószág képviseletére átalában feljogosítja, — nem feltételeztethetett, hogy a különben általa másolatban mellékelt országos pénzügyi igazgatóság kibocsátványa nem léteznék, és az 1855. dec. 15. rendelet 93. §-nak **) szorosb értelmezése mellett is csak az előjegyeztetési folyamodvány kiegészítése hagyathatott volna meg, de semmiesetre sem volt helye annak, hogy az előjegyeztetés megtagadása rendeltessék el. (Legf. tszéki döntvény 1859. dec. 21. 12644. sz. a.) Döntvények. 1. Váltójogi elévülés kérdéséhez. A bécsi ,G e r i c h t s-H a 11 e' legújabb számaiban több érdekes döntvényt közöl, melyeket mint juristáinkat is érdeklőket nem vonakodhatunk rövid kivonatban átvenni s közleni. Ilyen nevezetesen egy döntvény, mely a zálogjogi elévülés kérdése körül forog. Bizonyos kereskedő A. egy általa saját rendeletére kiállított váltót B. Johannára forgatta, s e forgatmánynál következő kitételt használt „mit fortwáhrendem 0 bligo auch ohne Protestl evirun g." E váltó 1857. nov. 16. lejárt s a váltótulajdonos 1859. máj. 26. fizetési meghagyást eszközlött ki a kiállító s forgató ellen. A panaszlott elévülés kifogásával élt. Felperesnő azon kitételre fortwahrend hivatkozván, azt állitá, mikép abból az *) Ezen 1855. febr. 16. utasításnak 1. §-a így szól : a) Allgeraeiner Grundsatz. Die Dienstesbestimmung der Finanz-Prokuratur besteht : a) In der gerichtlichen Vertretung überhaupt und insbesondere in dem Rechtsstreite in jenen Angelegenheiten, welche Staatsvermögen, und die demselben gleichgehaltenen Fonde betreffen, ohne Unterschied der Ministerien oder Behörden, welchen die Verwaltung dieses Vermögens, oder dieser Fonde zugewiesen ist**) E §. így szól: Die Vormerkung des Pfandrechtes für Forderungen des Aerars, dann der Waisen, Curanden und anderer unter gerichtlicher Obsorge stehenden Personen kann auch auf Verordnungen und Ersuchschreiben derjeuigen Yenvaltungs und Gerichtsbehörden, welche zur Envirkung einer solchen Sicherstellung bernién sind, stattfinden , weun der Betrag ziíFermássig angegeben ist. következtethető, hogy a forgató azáltal tovább terjedő kötelezettséget akart magára vállalni; t. i. azt akará nyilvánítani, miszerint mindaddig kötelezettségben akar maradni, mig csak a váltó ereje meg nem szűnik, tehát lejárattóli 3 évig; annál inkább, mert a 3 havi elévülés itt nem lehetett alkalmazható, miután nem történt ovatolás, melytől kellette a 2 hót számítani. Azon kérdés volt tehát itt eldöntendő, mely idő alatt évül el ily esetekben a forgató viszkereseti kötelezettsége. A legf. tszék következő elveket alapított meg. 1. Azon záradék:,mit f o rtwá h ren de m Obiig o auch ohne Protest levirung', forgatmánynál a forgató viszkereseti kötelezettségének elévülési idején nem változtat. 2. A polg. t könyv 1502. §-n a k szabálya a váltó kötelezettségekre is alkalmazandó. 3. A v á 11 ó t u 1 a j d o n o s viszkereseti igényei tehát ily esetekben nem 3 év, hanem 3 hó elatt évülnek el, számítva azon naptól, melyen a váltófizetés végett legföljebb bemutatandó volt. (1859. sept. 28. 8841. sz. a. legf. tszéki döntvény). 2. A c s ő d r e n d 29. 99. §-n ak értelmezéséhez. Bizonyos hitelező a kitűzött határidő alatt a csődtömeg ellen bejelenté keresetét, s azon kérést terjesztő elő, hogy a bejelentési határidő lejártától számítva 2 hónap engedtessék a fölszámolási kérvény beadhatására. Éz megadatott, de lefolyván a nélkül, hogy a kereset beadatott volna, az újra ismételtetett, de akkor megtagadtatott. A főtörvényszék a csődr. 29. §-nak érteimében hivatalból visszautasitandóknak találta az ily elkésve beadott kereseteket, habár a bejelentési határidő megtartatott is. A cs. k. legfőbb törvényszék azonban azon nézetet alapította meg, hogy a követelés és a fölszámitási kereset beadása között lényeges hülönbség van, hogy utóbbi határidejének elmulasztása miatt a csőd-hitelező el nem vesztheti azon jogát, hogy a kellő időben bejelentett követelését a csődtömeg elleni rendes kereset utján fölszámolhassa. Ennek folytán azon elvet mondotta ki, hogy : Ha valamely csődben a követelés kellő időben jelentetett be, a fölszámolási kereset vissza nem utasítható, habár az arra kért határidő lefolyta után adatott is be, mig c-ak a perügyelő a kellő időben bejelentett hitelezőnek attóli elzárását nem kéri. (1859, sept. 20. 10,671. sz. a döntvény). Törvénytár. Császári rendelet. érvényes Galicziára s Bukovinára és a krakói nagyherczegségre, a zsidók vagyonképességét illetőleg. Minisztereim s birodalmi tanácsom meghallgatása után Galicziára, Bukovinára és a krakói nagyherczegségre jónak látom rendelni a mint következik : 1. §. Algymnasiumot, alreáliskolákat, kereskedelmi tanodákat, gazdaképző intézeteket, erdé?z-, bányász- és tengerésziskolákat végzett vagy katonatiszti ranggal biró zsidók a nevezett koronaországokban a birtokképességre nézve ugy tekintendők , mint a keresztény alattvalók.