Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 15. szám

59 hely nem adathatik, a kereset folytán szóbeli tárgyalás végett a váltójog szerint határnap tűzendő ki. A legf. tszék azért a váltórend ezen lényeges megsértése miatt a két alsó biróság határozatait, a mennyiben azokban a kereset elutasítása kimondatott, az emiitett 9. §. szerinti elintézés végett megsemmisítette. (Legf. tszéki döntvény 1860. jan. 17. 299. sz. a.) Büntető jogi e§eteli. I. Ab. perrdt. 113. §-hoz. 1859. nov. 5-én ab —i tszék előtt két vádlott állotta btk. 197. 200. 201. §§-ai alá eső csalás s 182 — 183. §§-ai alá eső sikkasztás bűntényének vádja miatt. — Első vádlott M. több rokonait hivott fel tanukul oly tények bizonyítására, melyek nem őt, hanem másod vádlott G—t a bűn társát terhelték. Ily tanú leendett nevezetesen W. első vádlott M—nek sógora, ki az elnöktől megkérdeztetvén, akarna-e a bprdt. 113. §. jótéteményével élni, tehát akar-e tanúskodni, vagy a tanúskodás kötelezettségétől magát felmentetni; W. oda nyilatkozott, hogy magát a bprdt. 113. §. jótéteményénél fogva a tanúskodás kötelessége alól felmentetni kéri. Az államügyészség W—nek ezen kérelmét elvettetni s őt tekintve, hogy sógorán kivül másik vádlott is áll a tszék előtt, tanutételre szoritatni kérte. M. vádlott védelmezője erre azt indítványozta, hogy miután W. a bprdt. 113. §. alapján tanuskodástóli mentességet kért, ne hallgattassák ki, avagy ha kihallgattatik, csak azon pontokra nézve, melyek másod vádlottat Gr—t terhelnék, hallgattassák ki. Gr. másod vádlott védője, M. védőjének ezen kérelmét, hogy t. i. W. tanú kihallgattassék, de csak oly pontokra, melyek az ő védenczétG—t terhelnék, ellenezte és pedig, mert "W. a bprdt. 113. §. alapján mentességet kért, ő ha tanúskodna, a bprdt. 132. §. szerint gyanús tanúságot tehetne, s mindenesetre olyat, mely másod vádlottat G—t terhelné. A törvényszék visszahúzódván s tanácskozás után visszatérvén azt mondotta ki : hogy W. a bprdt. 113. §. értelmében M. első vádlott mint sógora elleni tanú ságtételtől felmentetik, de a menynyiben tudna oly ténykörülményeket előadni, melyek másod vádlott G—t terhelik, azt előadni köteles, se részben a tanuskodási kötelezettségtől nem mentes. E határozatot sem vádló, sem védők nem felebbezték. II. Határvonal a tolvajságbani részesülés és a gyanús áruk megszerzésének kihágása között. (Btk. 185. 186. 473. s 476. §$-hoz). Kr. molnár ellen azon vád emeltetett, hogy ő V. I. tolvajtól 7 mérő lopott búzát vett meg igen olcsó áron, t. i. mérejét 6 vforintjával, mit malmába hordván azt azonnal más búzával összevegyitette. Ezen ténykörülményt beismervén, V. I. által Pr. A. szőllősgazdán elkövetett buzalopásban bűnrészesnek vétetett. Ugyanis Kr. beismeri a vételt (bprdt. 140. §.) És V. I. tolvaj valja, hogy az eladásnál Kr—nek tudtul adta, hogy a kérdéses buza lopott. (140. §. 5. p.) Azonkívül több a b—i tszék börtönében létező rab azt vállá, hogy Kr. meglátogatván V. I—t a tolvaj lási tettest, 50 pftot igért neki, csak őtet el ne árulja. Vádlott tehát tudta a jószág lopott voltát. (138. §. 11. p.) — Végre mert vádlott ki tagadja, hogy a buzatolvajt, a cselekvény előtt ismerte, erre nézve hamisan igazolja magát — mert Z. Fr. tanú vallomása szerint vádlott ó nála V. I—vei a tett előtt együtt ebédelt, hol bizalomteljesen viseltettek egymás iránt. (Bprd. 142. §.) Ezek folytán miután V. I. által eltolvajlott és Kr. által megvett búzának ára 25 pftot meghalad, Kr. tette a btk. 185. 186. §§-ban körülírt tolvajságbani részesülés bűntényét képezi. A védő azt hozta fel mellette, mikép a vádtény nem vehető bebizon vitottnak, mert a buza s buza között különbség lévén, azon buza, melyet Kr. megvett a károsodott által 9 vftra becsültetett, piaczi ára pedig8vft volt. Így ha Kr. annak mérejét 6 vftjával vélte meg, az árkülönbség igen csekély. Hogy vádlott az ekkép megvett búzát vegyitette, gyanujelül nem szolgálhat, mert Kr. molnár, és igy a vegyítés épen mesterségéhez tartozik. Hogy V. I. tolvaj, vádlott ellenében azt vallotta, miszerint már az eladásnál vádlottat értesítette a jószág lopott volta léiül, nem érdemel figyelmet, miután azon tanú különbözőleg vallott, egy körülményt egyszer bevallott, máskor eltagadott, és igy vallomásaira, melyekben nincs öszhangzás, építeni nem lehet. Védő elismeri, hogy Kr. a tolva jt börtönében meglátogatta s kérte, ne vallana ellene; de ezt nem más végből tette, minthogy az attól a búzának kissé gyanús vétele miatt, mint gyanús áru szerzője, a büntetést kikerülje. Azon körülményt azonban, hogy vádlott V. I. egyenes tettest, a buzavétel előtt ismerte légyen, kereken tagadja. Ezek folytán védő a vádlottnak felmentését kéri, a bprd. 287. §. értelmében. A tszék visszahúzódván, vádlottat az ellene emelt tolvajságbani részesülés vád terhe alól felmenté, mindazonáltal a btk. 476. §. alapján, g y a n u s áruk vétele kihágásában elmarasztá s a 473. §. értelmében 50 pft pénz büntetésre itélé, mely azon szegény alapba jut, hol a tény elkövettetett. Az ítéletet sem vádlott, sem vádló nem felebbezte. III. Párhuzam a közcsendháboritás bűnténye, (btk. 65. §.) ét a btk. 300. §-ban körülirt izgatás vétsége között. 1. K. J. t.-füredi lakos ellen azon vád emeltetett, hogy ő 1857. sept. 9-én, midőn egy urb. tszéki végrehajtó kiküldöttség a helyszínén T.-Füreden kiút járt, s a tagositott telki illetményeket a lakosoknak, a jogérvényre emelkedett birói ítélet alapján ünnepélyesen átadni akarta, több másokkal együtt azt kiáltotta : „az ítélet sérelmes, mi opponálunk." Azután vádlott K. J. csendet intvén, levett föveggel a nép élére állott s igy szólott : „Tettes végrehajtó biróság! Én az 1836. évi jobbágyi illetményről szóló törvényt magam elolvastam, és abban azt találtam, hogy a jobbágyi illetmények nem 1100, sem 1200 ölből állanak, hanem 1600,1800 és 2000 • öllel mérendők ki; miután tehát számunkra illetményeink csak 1100 ölivel adattak ki, mi az ítéletet sérelmesnek tartjuk, az illetményeket el nem fogadhatjuk, és gyökeres orvoslást kívánunk." Vádlottnak e cselekvénye, a btk. 65. §-nak b) pont jában körülirt közcsendháboritás bűntényének vétetett, s ennek elkövetésével következők alapján vádoltatott. 1-ör Mért ő vezette már rég idő óta, a t.-füredieket a birtokrendezési ügyben, ő járt kelt ezen dologban, ő emelt nyilvános szót, ő biztatta a népet engedetlenségre, — 2-or Mert okiratok s tanuk hit alatti vallomásai szerint vádlott