Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 15. szám

58 nek, a haszonbérlet ideje alatt is, folytonosan használatában lévén : ezen használatának saját maga általi folytatására joga volt, s ezen jogának foganatba vétele miatt, birtokháboritónak sem tekintethetik. Ellenben a cs. k. legf. tszék , felperes közbirtokosság felülvizsgálati kérelme folytán, ezen határozat megváltoztatásával , az első bírósági végzést hagyta helyben; kimondván azt, miszerint ezen kérdésben egyedül a tettleges birtoklás veendő figyelembe, a birtok jog és czim kérdésének vitatása pedig, jelen útra nem tartozván, itt tekintetbe sem vétethetik. 3-ik eset. 0. községben, hol az úrbéri rendező és tagositó per még 1848 előtt befejeztetett, az 1849. évben, magok a felek által, a kiszakitás ís, ideiglenesen eszközöltetvén : a kiszakított birtokok, az illetők által, azonnal használatba is vétettek, s igy birták ezt egész az 1859-ik év tavaszáig. — Ekkor azonban a d—i úrbéri törvény-, szék által, az ideiglenesen történt végrehajtás hitelesítése elrendeltetvén , annak foganatosítása végett, a végrehajtó bíróság, a helyszínén csakugyan megjelent. És mivel a hitelesités alkalmával, több helyen , a határ mesgyék hibásaknak találtattak : azok kiigazítása , a végrehajtó bíróság által, a munkálkodó mérnöknek meghagyatott, s ez által azonnal foganatosíttatott, az újonnan felállítandó határmesgyék, csóvák által jelöltetvén meg. Történt azonban, hogy egy pár birtokos, ezen eljárással nem lévén megelégedve, — legegyszerűbbnek vélte sérelmét ugy orvosolni, hogy mihelyt a munkálat befejeztetett, s a mérnök eltávozott, — saját embereivel, az újonnan felállított határcsóvákat elhányatta , s igy a régi mesgyét visszaállította. Ezen önhatalmú eljárásaikért azonban, a szomszéd birtokosok által, sürgős birtokháboritási perbe fogatván, nem csak hogy a keresetben és a perköltségben elmarasztaltattak, sőt ellenök a p. perr. 635. §-a értelmében, a bűnvádi eljárás is elrendeltetett. És ezen végzés, a n.v—i cs. kir. orsz. tszék által helyben hagyatott; kimondatván ez által, hogy bármily rövid ideig állottak légyen is fenn azon elhányt csóvák: azok által felperesek, a kérdéses földterületekre nézve, tettleges birtoklást nyertek; és igy ha alperesek, a történt birói intézkedés által, magokat netalán jogaikban sértve érezték, kötelesek lettek volna, erősb jogaikat a törvény rendes utján keresni, nem pedig a birói intézkedést, önhatalmilag megsemmisíteni. Idézhetnék még több példákat is, — de ugy hiszem, hogy ezek is elegendők arra, hogy belőlük a tisztelt olvasó meggyőződjék arról : miszerint a birtokháboritás kérdésében, általam feltüntetett czél és értelmezés, a gyakorlat által is elfogadtatott; — és meggyőződjék egyszersmind arról is, hogy azon tárgy fejtegetésébe, nem ok nélkül bocsátkoztam; látni lehetvén ezekből, hogy ezen kérdéssel, a mint ezt mindjárt legelői megjegyeztem, nem csak a felek, de sőt magok a bíróságok is, nem egészen voltak és vannak tisztában. L,egffel§őbb- törvény §zéki döntvény. A vrsz. 43. 44. továbbá a 41. s 88. és végre 9. §-nak alkalmazásához. B. L. és társa a p—i kereskedelmi tszékhez keresetet nyújtottak be, melyben K. Bernát ellen 297 ft 47 kr váltó adósság végett fizetési meghagyást kértek elrendeltetni. A keresk. tszéktől azonban a kereset azon okból, mert a váltó telepítve volt és nem óvatoltatott, a vrsz. 43. §-a ér telmében elutasittatott. Ezen végzést felperesek felebbezték. A főtszék az első bírósági határozatot megerősítette,— annak tekintetében, hogy telepitett váltóknál fizetés hiányában a kellő időbeni óvástétel elmulasztása által nem csak a kibocsátó és a hátirók, hanem maga az elfogadó is váltójogi kötelezettségük alól felmentetnek, és az elfogadó ezentúl csak a közönséges polgári jog szerint felelős, minek oka abban keresendő, miszerint az elfogadótól nem lehet kívánni, hogy ő a váltóösszeget kétszeresen tartsa készen. Ennélfogva a kereset a vrsz. 43. §. alapján visszautasítandó volt , s a felülfolyamodásnak hely nem adathatott. (Főtszéki Ítélet 1859.nov.9.12085. sz. alatt). Felperesek rendkívüli felülvizsgálati kérelme folytán a cs. k. legf. tszék felperesek panaszát, a mennyiben az a váltójogi fizetési meghagyás közvetlen kibocsátásának megtagadása ellen emeltetett, elvetendőnek, a többire nézve azonban a megtámadt végzéseket a mennyiben azok által a váltókereset egyszerűen elutasitatott, megsemmisítendőnek találta, és elrendelte, hogy a váltórend 9. §. szerint az emlitétt kereset szóbeli tárgyalására a váltójog szerint határnap tüzetessék ki. Indokok. Igaz ugyan, hogy a vrsz. 43. és 44. továbbá 41. és 88. §§. szerint a telepitett váltó elfogadója elleni váltójogi igény fentartására az ovatolás a fizetési helyen csak akkor szükséges, ha a telepes, a váltóbirtokos és elfogadótól külön személyt képez, jelen esetben azonban nem a telepesnek nevezett kibocsátó L Gyula, hanem L. B. és társa léptek fel mint váltóhitelezők. L. Gyula állítólagos czim vezetője által felperesek rendeletére irt hátirat a per stralzio kifejezést tartalmazza ugyan, de magában a keresetben az arra vonatkozó jogviszony nincsen kijelölve. Ha felperesek mint az állítólag feloszlatáshoz közel álló L. Gyula-féle czég rendezésének átvevői akartak fellépni, és ennek folytán bizonyos értelemben mint az emiitett czég képviselői az óvástétel feltété alóli felmentést akarták igényelni, ugy ezen tulajdonságukat világosan elő kellett volna adniok; ha azonban mint a váltó harmadik birtokosai az azonnali fizetési meghagyást kieszközölni akarták, ugy különösen azt kellett volna kimutatniok, hogy a lejáratkor L. Gyulánál a fizetés teljesítésére semmi pénzalap sem létezett, és pedig annálinkább, minthogy a fenérintett hátirat, a melyre igazolásuk végett a 36. czikk alapján hivatkoznak,keltet sem tartalmaz, a kitörlött hátiratok pedig nem létezőknek tekintendők és igy váltójogilag ki nem mutattatott, hogy a váltó a lejáratkor az egyszersmind telepesül kijelölt kibocsátó és intézvényes L. Gyula kezei közt létezett légyen. Ha ily körülmények között a kereskedelmi törvényszék a kért fizetési meghagyásnak a váltó eljárás 5. §. értelmében azonnali kibocsátását vonakodott elrendelni, ugy ebben a legf. tszék a törvény oly világos megsértését, mely öszhangzó birói határozatok megváltoztatását igazolná, nem ismerhette fel, és azért a rendkívüli felülvizsgálatot ez irányban elvetni kelletett. De másrészt azon okból a bírónak nem volt szabad a keresetet egyszerűen el-vagy visszautasítani, mert itt nem fordul elő a p. perdt. 2. §-ban kijelölt esetek egyike sem, és mert a váltóeljárás 9. §-nak világos rendelete | szerint akkor, ha a fizetési meghagyásért! kérelemnek