Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 14. szám

55 kötelezettsége alól csak törvényes letétel által szabadulhat meg; de hogy ama összegnek a nevezett haszonbérlók által birói kézhez történt letéteményezése törvényes volt-e vagy nem, a felett szinte törvény utján kellend határozatot hozatni. A zárlat kérőnek követelése tehát a haszonbéri hátralékot illetőleg, mintáz a mellékletekből kivehető, 10993 ft 72 krt tészen és azért a zárlatot részére azon összeg erejéig kell megengedni. Ezen összegen felül felperes semmi jogczimet sem mutatott ki, s azért a 10993 ft 72 kron felül, mint már a főtszék részben kimondotta, semmi zárlat sem engedtethetik meg. Az első biróság tehát a zártartó választása végett határnapot tűzzön ki, és felette a továbbiakat végezze. (Legf. tszéki döntvény 1859. nov. 16. 12950. sz. a.) Külföldi döntvények. Polgár-jogi esetekben. I. Részvénytársulatnak igazgatói általi kötelezése, minél a kihirdetett alapszabályok az egyedül irányadók. Valamely würtembergi részvénytársulatnak igazgatói közül egyik M. a társulat nevében kölcsönt vett fel, nem ugyan a társaság számára, hanem egy harmadiknak a társulat irányábani adóssága törlesztéséül. Egy a részvényesek közül, a hitelező által a kölcsön visszafizetése végett bepereltetvén, azon kifogást tevé, hogy az igazgató nem vehette fel érvényesen a társulat számára a kölcsönt, mert ő, az alapszabályok szerint csak a másik két igazgatóval együtt határozhatott érvényesen. A würtembergi legfőbb törvényszék (1857. jan. 3-án) ezen kifogást elvetette, mert ki nem kirdetett alapszabályok határozatai harmadik szerződő feleket nem kötelezhetik. Ezek ellenében csak a kihirdetett körlevél irányadó, mely szerint a társulat három igazgatót választott a nélkül, hogy megemlítette volna, hogy ezek csak egyetemlegesen képviselhetik a társaságot. Törvényileg tehát fel kelletett tenni, hogy mindenikök magában véve is jogosítva volt cselekedhetni. Ép igy elvettetett azon további kifogás, hogy a felvett kölcsön nem a társulat számára fordíttatott légyen. Mert az igazgatók fel valának hatalmazva kölcsön felvételére, és elég, ha a kölcsön magában véve a közönséges üzletre szántnak tűnik elő, és a hitelező mást nem tudott, minthogy erre fog használtatni. (Stutg. legf. törv. 1857. jan. 3. dönt.) II. Nyilvános értékpapírok elzálogosítása. A berlini legf. tszék 1857. máj. 20. következő jogi határozatokat hozott : 1. Ha nyilvános, a börzei árfolyam alá eső értékpapírok elzálogositatnak, és pedig ezen papírok engedményezése alapján; ha továbbá a záloghitelező nem ezen papírok bizonyos számának, hanem az adósság lefizetése folytán csak hason értékű összegnek vi=szaadására kötetelezte magát, ugy feltehető, hogy mindkét rész már az üzlet megkötése alkalmával abhan egyezett meg, hogy a záloghitelező azon esetre, ha a fizetés a lejárati napon nem í történnék, jogosított legyen a zálogot biróság közbejötte nélkül tehát magán uton is eladni. Ezen papírok árfolyama a lejárati napon az adóssal kiegyenlítendő. 2. Nyilvános a börzei árfolyam alá eső értékpapíroknak bíróságon kívüli eladásánál nem szükséges a különben szokásos becsmesterek általi értékmeghatározás, mert ez a börzei árfolyam által elegendőkép meg van határozva, és ama szabály csak is arra szolgál, hogy az adóst biztosítsa zálogának értékén alóli eladása ellen. III. Biztosító társulat birói illetősége. A biztosító társulatoknak szabályai között szokásos azon záradék, mikép a társaság a biztosító szerződés teljesítése végetti perekben külföldiek irányában — ügynökének székhelyén pereltethessék be, akkor is alkalmazandó, ha a biztosított tél a szerződés felbontását kéri, annak a társaság részéről nem történt teljesítése miatt; mert ezen záradéknak az a czélja, hogy a biztosítottaknak a társaság irányában jogi igényeik érvényitése könnyítessék és pedig a társaság saját érdekében, nevezetesen hogy mennél inkább kiterjeszthesse a biztosítók körét. (Badeni legf. törv. 1858. jul. 19. dönt.) IV. Birtokosra szóló értékpapírok , készpénz gyanánt lizetésre alkalmazhatók-e ? H. kereskedő Poroszországban N. asszonynak 400 tallérral adósa levén; annak fedezésére4 szász-gothai tartományi kötelezvényt 400 tallérról szólót s neje nevére betáblázottat átadott. N. asszony készpénz fizetést kért, a papírok visszaadása mellett. Innen azon érdekes kérdés merült fel, mi hosszas viták tárgyát képezé, váljon a birtokosra szóló értékpapírok (Papiere auf Inhaber), milyenek a kérdésben forgók is, kész pénz gyanánt tekinthetők-e, s mint ilyenek fizetésre használhatók-e? A berlini legf. tszék 1858. oct. 1. döntvényével alperest a kereset értelmében elmarasztalá, kimondván, hogy a követelés készpénzzel s nem az értékpapírokkal elégítendő ki, következő indokokból : A kérdéses adóslevelek jelen alakban, főkép miután ezek alperes nejére bíróilag betáblázva vannak, nem oly minden birtokosra szóló kötelezvények, melyekkel fizetést teljesíteni lehetne. Azon ügylet tehát t. i. a nevezett értékpapíroknak átadása nem tekintethetik fizetésnek , hanem csak fizetés helyetti biztosítéknak. Es pedig az adás-vevés alapszabályai szerint, s minthogy itt követelés forog fenn — engedményezésnek tekintendő, melynek jelen esetben irásbelileg kellett történni, mert az engedményezett követelésről okmányok léteztek. Ezen Írásbeli engedményezés csak a panaszlott neje mint a követelés tulajdonosa által, adathatott volna. A papírok puszta átadása magában az azokkali rendelkezésre fel nem jogosított panaszlott által; a követelést nem törleszthette. Ámbár panaszlott •— a gothai hgségi főpénztári hatóság nyilatkozata nyomán arra hivatkozott, hogy a kérdéses értékpapírok jelen alakjukban a mindenkori birtokosra szólanak; habár azonban igaz volna is, hogy az illető pénztár ezen értékpapírok értékét, jelen alakjukban is,az előmutatónak kifizeti, mindamellett azok felperesnő irányában nem vétethetnek alkalmas fizetési eszközül, mert arra panaszlott nejének tulajdonjoga van feljegyezve, és igy felperesnő azon papírokat ilykép elfogadva, magát a valódi tulajdonosnő netaláni kárpótlási vagy másfele igényeinek tenné ki. Felperesnő nem köteles ezen igényeket bevárni, sőt jo-