Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 14. szám

54 Mivel pedig ezen tételeim igazsága, a fentebbiekből önkényt következik, feleslegesnek látván ezek védelmére, hosszas és részletes fejtegetésekbe bocsátkozni : legyen szabad e helyett, a gyakorlat mezejére vezetnem a tisztelt olvasót, s olyan eseteket hoznom fel ezen pontok mindenikére, melyekben ugy a törvénynek általam felvett értelmezése, mint az ezen értelmezésből vont következtetéseim is, jogerejü Ítéletek által igazoltatnak, és erősíttetnek meg. Ezen jogesetek közlését a legközelebbi alkalomra hagyom fel. (Vége következik). Legfel§ől>b- törvényszéki döntvény. A zárlat terjedelme iránt haszonbérlő irányában. Nevezetesen azon kérdés felett: váljon beszámítható-e a fizetési határidő meg nem tartásánál az arra egyességileg letett biztosítéki összeg ? És levonandók-e az időközben bírói kézbe letett összegek ? B. Ödön pest megyei földbirtokos haszonbérlőivel F. József és neje Justinával akkép egyezkedett, hogy a velők kötött haszonbéri szerződés 1859. évi sept. végével végződjék, és a bérlők a 6793 ft 72 krból álló haszonbéri hátralék tartozást ugyanazon 1859. sept. végéig annál bizonyosabban lefizessék, mert ellenkező esetben, ha a fizetési napot meg nem tartanák, az általuk letéteményezett biztosítékot elvesztik, és haszonbérbe adó B. Ödön akkor többi közt különösen arra is leend jogosítva, hogy a ptk. 1101. §. és a függelék 69. és 70. számai szerint, haszonbérlői javaira zárlatot kérhessen, anélkül, hogy ez ellen a haszonbérlők jogorvoslatot használhatnának. Miután tehát nevezett haszonbérlők az emiitett egyességet nem tartották meg, B. Ödön haszonbérbeadó zárlati kérelmében a letett 4200 ftnyi biztosítékot tulajdonává váltnak kijelentvén, és követelését 10993 ft 71 krra osztr. ért. számítván fel, a kötött egyesség s a ptk. 1101. §-a alapján a zárlat elrendelését az ellenfélnek összes a haszonbéri birtokon találtató ingóira elrendeltetni kérte. A m — i szolgabiróság a zárlatot a folyamodványban kért összes ingókra a p. perdt. 428. §. és a ptk. 1101. §. alapján minden megszorítás nélkül elrendelte, mi 10449 ft értékű tárgyakon eszközöltetett is. Ez ellen a haszonbérlők a törvényes időben felebbezésüket benyújtották, melynek a p—i cs. kir. főtszék annyiban helyt adott, a mennyiben a zárlatot csak annyiban találta fentartandónak s megalapithatónak,a mennyiben az azon ideig eszközlött kész fizetések leszámításával a 6793 ft 72 krnyi összeg fedezésére szükségeltetik ugy hogy csak annyi vétethessék felperes által alperesek vagyonából zár alá, a mennyi az érintett összeg fedezésére kívántatik, a fölösleg a lezárolásból kihagyandó levén. — Egyúttal kötelességévé tétetett a m—i szbiróságliak, ezen határozat vétele után azonnal határnapot rendelni, és azon a megbízandó zártartó személye iránti kérdést tárgyalás ,alá vétetni • egyszersmind felperes B. Ödönnek szabadságára hagyatott, hogy a zárlatnak több tárgyakra is, mint melyek az említettek szerint zár alatt maradnak, kiterjesztetését újólagos folyamodványnyal kérhesse, ha a íenemlitettnél még több követelést és erre nézve is a lezárolásnak törvényen alapuló feltételeit bebizonyítani képes leend. Indokok: A polg. perr. 428. és 429. §§. szerint a zárlatot kérő által kimutatandó ugyan a veszély, mely a haszonbérletet illetőleg a haszonbérbeadót a bérlő részéről érheti ; és a zárlat elrendelése előtt az ellenfél kihallgatandó. Azonban ezen formaságok és kimutatások nem követeltethetnek ott, hol mint jelen esetben — az ellenfél által kétségbe nem is vont szerződés létezik, melyben bizonyos esetlegességekre a feljogositottnak a jog zárlat eszközlésére megadatik. Azért nem hátráltatta törvényesen semmi ok — jelen esetben — a zárlatnak azonnali megengedését. Azonban annak terjedelmét illetőleg a szerződésben kikötött szolgálmányra kellett szoritatnia, tehát jelen esetben csak 6793 ft 72 krra volt szorítandó, mert csak ez, és nem a zárlatot kérő által kérvényében kitett 10993 ft 72 kr öszszeg tűnik ki az 1859. jun. 9. kötött szerződésből. — Minthogy semmi biztosítási eszköz, tehát a zárlat sem terjedhet a biztosítandó összegnél továbbra, ennélfogva csak annyi tárgy vétethetik értéke szerint zárlat alá, a mennyi a fentebbi összeg fedezésére szükségeltetik, és a fölösleg abból kihagyandó. Minthogy továbbá az előterjesztvényekből kitűnik, hogy felebbezők fedezet végett időközben birói kézhez készpénzbeli összeget is letettek, ugy ez a zárlat alá veendő tárgyak mennyiségének, tehát kiterjesztésének meghatározásánál szinte számításba veendő. A p. perdt. 429. §-a szerint az eljáró szbiróság kötelessége lett volna zártartóról, ki nem nélkülözhető, gondoskodni, — e végett annak választása végett tárgyalást rendelni; minthogy ez azonban nem történt, azért azt jelen határozatban kellett a szolgabírói hivatalnak kötelességévé tenni. (Főtörvényszéki határozat 1859. sept. 12. 10561. sz. a. A legf. törvényszék B.Ödön felülfolyamodása és semmiségi panasza folytán a semmiségi panaszt elvetette , felülfolyamodásának azonban részben helyt adott, és a főtszéki határozatot részben oda módosította, hogy a zárlat alperesek F. József és Justina hitestársak ingójaira 10993 ft 72 kr erejéig megengedtetik, a többire nézve pedig a folyamodásnak helyt nem adott és a főtörvényszéki határozat azon részét, melylyel a zárlat átalában megengedtetett, mint az ellenféltől nem felebbezettet érintetlenül hagyta. Indokok. Mert mindenesetre igaz, mit zárlatkérő állit, hogy a hátralékban maradt haszonbér 10993 ft 72 krt tészen. F. József és Justina hitestársak ugyanis az 1859. jun. 9. kötött egyességben önmagok elismerik, hogy a haszonbéri maradéktartozás a letett 4200 ftnyi biztosíték levonása után még 6793 ft 72 krra rug; miből önkényt következik, hogy a zárlatkérő összes haszonbéri követelése 10993 ft 72 krt tészen. A bérlők ugyanazon egyességben zárlatkérőt B. Ödönt arra feljogosították, hogy azon esetre, ha ők a 6793 ft 72 krnyi maradék összeget a meghatározott napon le nem fizetnék, a letett 4200 ftnyi biztosíték tulajdonává váljon. Minthogy pedig a haszonbérlők a fizetési napot meg nem tartották, ugy önkényt következik, hogy ezen biztosíték — mig felette törvény utján nem határoztatik — a haszonbérbeadónak eredeti 10993 ft 72 kr összegre menő követeléséből le nem vonathatik. Ép oly kevéssé számitathatik be a hátralékos haszonbérbe azon 2114 ft 14 kr összeg, melyet a haszonbérlők birói kézhez letettek. Mert a ptk. 1425. §. szerint az adós