Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 14. szám

Pest, péntek Febr. 17. 1860. 14. szám. Második év. TORVÉMSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Birtokháboritási jogkérdések. Gyakorlati jogesetekkel s itélvényekkel világosítva Ármós Bálint úrtól. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény stb. — Külföldi döntvények. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Birtok-háboritá§i jogkérdések. Gyakorlati jogesetekkel s itélvényekkel világosítva. Armós Bálint úrtól. A törvénykezés terén annyiszor és annyiféle alakban találkozunk ezen kérdésekkel, hogy ezek láttára,— s láttára főleg azon egymástól gyakran eltérő, sőt ellenkező birói határozatoknak, melyek ezekben a különböző bíróságok által nem ritkán hozatnak : a figyelmes szemlélőnek önkénytelenül is azon gondolatra kell jönnie, hogy a közönség igen nagy része, sőt nagy része talán még a törvény kezelőinek is, ezen törvény jogi fogalmával, mai napig sincsen egészen tisztában. Pedig a törvény oly világosan és határozottan szól a birtokháboritás kérdéséről, hogy annak megértésére, és a törvény alapjául szolgáló czélnak felfogására, alig kívántatik egyéb, egy kis figyelemnél és jó akaratnál. Ha ugyanis a törvények magyarázatára nézve aptk. 6. §-ában felállított utasító szabály szem előtt tartása mellett, akár a polg. tkönyv, akár a polg. perrendtartás szellemének észlelésébe, csak kissé is bele bocsátkozunk, s azoknak a birtok és birtoklás biztosítására vonatkozó szakaszait figyelmünkre méltatjuk : lehetetlen meg nem győződnünk arról, hogy ezen törvények alkotásánál, a törvényhozónak egyenes és félremagyarázhatlan czélja, egyedül a jelenlegi tettleges birtoklás védelmezése volt, — vagyis czélja volt ebben, a sötét századok durva szüleményeként tekinthető, s az ujabb kor szelídebb szellemével össze nem férő ököl jognak megszüntetése, és a maga után annyi keserű emléket hagyó önbíráskodásnak,— bármi körülmények között is, eltiltása és megakadályozása. Kn legalább semmi egyéb czélt avagy értelmet, sem a törvény szelleméből, sem a törvény szavainak összefüggésbeni jelentéséből kimagyarázni képes nem vagyok. Ha nézzük ugyanis a törvénynek ide vonatkozó §§-it, mindjárta ptk. 19. §-ában, mintegy alapelvül látjuk kimondatni azon utasítást, miszerint : „mindenki, a ki magát jogaiban sértve érzi, köteles panaszát a törvény által rendelt hatóság elébe terjeszteni"; mert ellen esetre : „a ki annak mellőzésével, önhatalmú segélylyel él, vagy a ki a vétlen védelem határait túllépi, tetteért felelős." Mig a ptk. 339. §-a szerint is : „a birtokot, bármi tulaj d onságu legyen is az, önhatalmilag háborítani senkinek sem szabad"; és ha ez történnék : „a háboritottnak jogában áll, a beavatkozás megtiltását — követelni." Sót a 344. §. értelmében, ha a birói segély későn érkeznék, jogában áll magát a birtokban, a háboritónak erőhatalommali visszaverése által is oltalmazni. így a ptk. 320. §-a értelmében is, habár valaki jogos czimmel bir valamely birtokhoz : „ellenkezés esetében magát a birtokba önhatommal be nem helyezheti, hanem azt, a bírótól, rendes törvény utján kell követelnie"; s ha ezt elmulasztja, a btk. 83. §-a szerint, büntetés alá esik; „legyen bár ezen önhatalmú eljárása, akár valamely vélt jognak kivitelére, akár pedig valamely jogtalanság megtorlására irányozva." Ha már ezekhez még a p. perr. 620. és 631. §§-ait is figyelembe vesszük : akkor lehetetlen többé a törvénynek czélja iránt, avagy csak egy pillanatig is kétségeskednünk, s lehetetlen ezen törvény szakaszoknak, az általam előadott értelmen kivül, más értelmet tulajdonitanunk. A polg. perr. 620. §. ugyanis, világosan azt rendeli, hogy a biró, a birtokháboritás esetébeni eljárásnál, a tárgyalást ugy vezesse, miszerint abban : „kizárólag az utolsó tettleges birtoklás, és a bekövetkezett háboritás tényének fejtegetése forogjon kérdésben"; azt, a ki birtokot csak most akar nyerni, vagy a birtokhozi erősb jogot érvényesíteni : a törvény rendes útjára utasisitván ; mint szintén ide lévén utasítandó : „a birtok czime s annak jó vagy rosz hiszemüsége fölötti kérdések elintézése is." — A p. perr. 631. §-a értelmében pedig, a birtokháboritás esetében a bíróság intézkedése, csupán ideiglenes szabályul szolgál : „az utolsó tettleges birtoklás oltalmazására, és visszaállítására; ezen intézkedés, egyik felet sem gátolván abban, hogy a birtokhozi erősb jogát, s abból kifolyó jogigényeit, a rendes eljárás utján érvényesíthesse." Miből világosan következik : 1- ör az, hogy a birtokháboritás elleni föllépésre, a háboritás tárgyául szolgáló birtokban avagy jogbani elöbbi tettleges birtoklás vagy használat bebizonyítása, mulhatlanul megkívántatik ; — az, a ki valamely dolognak birtokában nem volt : abban meg sem háboríttathatván. 2- or az, hogy mihelyt valaki tettleges birtoklást, vagy joggyakorlatot képes felmutatni, ha ebben netalán egy harmadik által önhatalmilag megháborittatott : birtokháboritási keresetre azonnal igénye leend, s megháborított birtoklásába, avagy joggyakorlatába,ezen az utoo visszaállittatik, — nem tévén különbséget az, hogy váljon birtoklása jogos vagy jogtalan, jó vagy rosz hiszemü, s ideiglenes vagy örökczimü volté? Sőt nem tévén különbséget az sem, ha talán a kérdéses birtokhoz, nálánál a háborító erősb joggal birna. — Végre 3- or az, hogy a birtokháboritás követelésére, nem kívántatik előbbi folytonos vagy állandó használat. Elég, ha a panaszos fél annyit bizonyíthat, hogv neki a háboritás pillanatában, a kérdéses dologban vagy jogban, tettleges birtoklása volt. 14