Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 12. szám

48 közleni, s mely a becsületérzet fogalmára vezet.Ugy | hogy a párviadal eszméje nem valamely szenvedélyes cselekvény nemében, sem a boszu kielégítés tárgyában, hanem azon ösztönben rejlik, mely a megsértett becsületünknek önerőnk általi visszaállítására irányul, s mely a bensőnkben honosult önzési erő által teremtetik. Ezen vágy s törekvés tehát tisztán természeti kifolyása az emberi szervezetnek. És ezáltal a párviadal annál inkább igazoltatik sz. szerint, minthogy az állam nagyon is gyönge a megsértett becsület helyreállítására, miért arra az alkalmas eszköz még egy államban sem találtatott fel. — A másik kérdésre nézve az állitatik, hogy habár az állam nem képes is a párviadalok kiirtására, azért nem szabad mégis tétlenül maradnia, hanem mindent el kell követnie a párviadal ártalmainak s veszélyeinek lehető legnagyobb csökkentésére. Erre pedig sz. szerint egyik legfőbb eszköz : hogy azon a párviadalnál közbejövő mellékszemélyek, kik a párviadallal összekötött veszély eltávolítására, vagy kevesbitésére közreműködtek, minden esetben, bármily kimenetelt nyerjen is a párviadal, büntethetetleneknek nyilvánitassanak. — Ez a mi véleményünk is, melyet büntetőjogi munkálatainkban mindenütt vitattunk. Mert meggyőződésünk, mikép azon baj, mely a párviadallal jár, sokkal magasb veszély fokra emelkedhet, ha bizonyos mellékszemélyek, mint az orvosok, sekundánsok a párviadalnál meg nem jelennek. A sokszor csekély testi sérületek, bántalmak életveszélyesekké válhatnak orvosi segély nélkül, s illetőleg annak azonnali alkalmazása nélkül. Míg másrészt a sekundánsok a szabályok szigorú megtartása feletti őrködés, a túlnyomó erő kihágásának pótlása, a düh és ravaszság kitöréseinek fékezése és kellő határok kózé való szorítása által számtalan veszélyeket képesek elhárítani. Azért száraosb uj codexek mint p. o. a würtembergi, szász, hesseni, braunschweigi stb. a bűntelenség elvét megalapították. A bajor 1854-ki codfx-terv azt az orvosokra nézve ekkép indokolja : „Die Straflosigkeit der zum Zweikampfe beigezogeneri Aerzte ist durch Grründe der Humanitát, geboten." Végre sz. még azon érdekes kérdést fejtegeti : váljon az orvos törvényileg kényszerithető-e arra, hogy a kezelése alá bízott párviadali test sebesitést a bíróságnak feljelentse? És erre sz. határozottan nemmel felel; mert nem jöhet elő eset, melyben az orvos a reá bizott, orvosi gyakorlatát illető titoknak közzétételére kényszerithetnék; miután nem tekintve a bizalomnak onnan eredő végképi elvesztét, orvosi esküje is hallgatagságra kötelezi, az eskü szentsége pedig az államban sértetlenül fentartandó, s az államnak nem lehet joga az orvost hitszegésre kényszeríteni stb. stb. A rögeszméről irt czikben, annak természete fejtegettetik, mely abban áll, hogy bizonyos eszme oly uralmat nyer valakin, mikép az ésszerű akaratszabadsága felett tulyta emelkedik ugy, hogy az lelke mélyében meggyö kerezvén az illetőt képtelenné teszi magát attól megszabadítani. Következése, mikép ily rögeszmék folytán létesült cselekvények be nem számithatók, mert ily lelki változás lényegében fekszik, hogy az ily eszme az egyén felett uralkodik s azt oly tettekre vagy mulasztásokra viszi, melyeket azon rögeszme nem léttében elhagyott volna; | habár nem áll is, hogy minden eszme, melyet valaki mint mondják fejébe vesz; megszüntetné az akaratszabadságot s büntetti beszámithatást. E tan több esetekkel világositatik fel. így 1857-ben Bajorországban egy köteles legény édes anyját több fejszurások által éltétől fosztván meg — minden megelőző czivódás nélkül. A szakértők hoszasb szemléletek s vizsgálatok után egyhangúlag bizonyos rögeszme általi eleve háborodottságot alapítottak meg nála — rögeszméje abban állván, hogy mindenét, minden boldogságát összetakarított ezüstpénz készletében találta fel, mely képezé az ő üdvét, mely mellett minden megsemmisült előtte, És azon egyén azt tapasztalá, hogy anyja ezen ezüst készletét elkölti, s attól őt végkép is megfosztandja, mi idézé elő rendkivüli magánkivüii lételét. Az esküdtszék korlátolt beszámithatóságot mondott ki, és 7 évi börtönre ítélte, stb. stb. (Folyt, következik.) Törvénytár. — 1859. dec. 30. adatott ki az orsz. kormlap első osztályának XLI. darabja, ily tartalommal : 213. sz. Szerződvény Ausztria és Francziaország között 1859. nov. 10-rőI. (Aláiratott Zürichben 1859. nov. 10-kén s a jóváhagyásokban kicseréltetett ugyanott 1859. nov. 21-kén). 214. sz. Szerződvény Ausztria, Francziaország és Szárdinia között 1859. nov. 10 ről. (Aláiratott Zürichben 1859. nov. 10-én, a jóváhagyásokban kicseréltetett ugyanott 1859. nov. 21-én.) 215. sz. A bel- s igazságügyi mioiszteriumnak 1859. nov. 11. kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerbvajdaságra s temesi bánságra, az urb. tszékeknek a nemesi közbirtokosságokban behozandó arányos fölosztás és tagositás körüli eljárás tárgyában. Hivatalos tudnivalók. Csődök. Pesti orsz- tszéknél W e i s z Lipót szabó el. perü. Szontágh Kálmán es Gliyczy Gyula bej. márt. 15. vál. márt 22. — és S i n g e r Samu szabómester el. perü Matisz Pál és Alexy Lajos bej. apr. 25. vál. apr. 28. — N.V áradi orsz. tszéknél V e h r 1 i n J. keresk. özvegye el. perü Gozman János és Kere=ztesy István bej. márt. 16. vál márt. 20. — Miskolczi megyetszéknél Friedinann Emánuel szesz-keresk. el. perü. Potovszky István és Marton Károly bej. febr 23. vál. febr. 24. Eí?ye9ségi felhívások. Pesti keresk. tszéknél BoscovitzL. József és társa nagykeresk. el. vez. Fabricius Endre és Lenhossék György közjegyzők. — Kolozsvári kerül, tszéknél C s i k i és M e s k o keresk. el. vez Grois Ferdinánd közjegyző. — Szegszár di mtszéknél id. és ifj, gróf Zichy László el bej. apr. 16. Csódmegszantetégek S.A.U j li e ly i mtszéknél Szirmay János és Mihály el. — P e s t i tszéknél S t r o h Áron és fia el. — N.Szorabati mtszéknél D é v a y Zsigmond el. — N.O r o s z i szbirós. Rosenberger József alsó-perényi lakos el. — P.L a d á n y i szbirós. F 1 e s e h Jakab nádudvari keresk. el. — Tamási szbirós. P r e i z Mór el. — S z e g e d i megyetszéknél K o p p é 1 y Adolf keresk. — D é r y Adolf keresk. és P u 11 m a n n István fakerusk el. — A r a d i mtszéknél Scherfer Moritz, és Fülöp Márton volt keresk. el. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN .Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előf izetósi árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szállás: Belváros, aldunasor 20. sz. 1-ső emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1859. Nyomatott B e i m e 1 J. és Kozma Vazulnál.