Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 13. szám

Pest, kedd Febr. 14. 1860. 13. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Az át. ptk. 79G hoz. Az özvegy javadalmairól különös tekintettel az előbbi magyar jogra. Ifj. R. E n s e 1 Sándor tszéki segéd úrtól. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény az ős. pát. 5. 6. s 13. stb. §§-nak alkalmazásához. — Végtárgyalás Nagy-Váradon. 1S60. febr. 4. S. Gy ellen. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. &z át. pol£. tkönyv 796.-hoz* Az özvegy javadalmairól különös tekintettel az előbbi magyar jossra. Ifj. Rezső En sel Sándor tszéki segéd úrtól. Az ausztriai polg. tkönyv sok szép jogokat nyújt s biztosit állama polgárainak, de ha összevetjük régi alkotású, népéletünkből kifejlődött szabályaink s törvényeinkkel, azt tapasztaljuk, rnikép a volt magyar jog sok tekintetben terjedtebb körrel birt. így volt ez nevezetesen az özvegy jogi állására nézve is, mi jelen értekezés tárgyául választatott; — értve a nő özvegyeket, mert az özvegy férj állása kevésbbé volt kedvező régenten, mint jelenleg. Az özvegy tartására nézve, régi törvényeink azt rendelték, hogy akár végrendelettel, akár végrendelet hiányában, mig az özvegy férje nevét viseli, annak lakó háában maradhat, (Hárm. tkünyv I. r. 98. §.) férje javaiból annak méltóságához illő tartást követelhet. (Htk. u. o.) Az uj ausztriai polg. tkönyvünk szerint az özvegynek illő tartáshozi joga van, de számára bármely csekély ellátás kikötése megfosztja őt még az illő tartáshozi jogtól is. — Régi törvényeink az özvegynek szükséges költségeket rendeltek isméti férjhez menetele esetére, mig az uj ptk. még tartási jogától is megfosztja, ha más házasságra lép, (1244. §.) mi nevezetes különbség, hozzágondolván, mikép előbb az özvegy a lakás, tartás és kiházasitáson felül, más jogokkal is birt mindaddig, mig férjének halála után, annak nevét viselte. — Régi törvényeink a nőt, polgárok s jobbágyoknál átalában, nemeseknél pedig, ha neve a szerző levélbe beiktatva volt, közkeresőnek tartották, és az özvegy végrendelet hiányában is, férje vagyona í'ele részében öröködött, arról szabadon r e n d e lk e z h e t e tt, s ő t ha a férj mag s végintézet nélkül halt el, minden közszerzemény őt illette. Ujabb törvényeink szerint (1233. §.) a házassági kapcsolat még magában nem állapit a házasok között vagyonközösséget; erre külön szerződés kívántatik, a közkereseti társaságok szabálya szerint.— Régi törvényünk szerint az özvegynek köteles rész járt, az uj törvény értelmében e kedvezményt csak gyermekek s szülők élvezhetik; házastársakat özvegyeket (796. §.) kötelesrész nem illetvén, mint nem a romai jog szerint, melyben kell keresnünk törvényi szabályunk forrását. — Régi törvényeink szerint ha valamely aszszony tulajdon vétke miatt férjét elhagyta, de felette elmarasztaló Ítéletet az egyházi vagy világi törvényszék nem hozott, a házassági jutalmakból nem volt kizárható, (Decis : 3. ad aquis. mobil. sent. 15.) mig ujabb türvényeink szerint kirekeszthető egyszerűen. Előbb az özvegyet, különösen az osztály előtt, férje ingó vagyonaiból több kijelölt darabok illették; s most minden külön egyes tárgyak hagyományozás alá tartoznak. Ezekből látható, hogy régi törvényeink az özvegy jogaira nézve, legroszabb esetben is, kedvezőbbek az uj polgári törvénykönyvnél; és ez így van akár végrendelet tétele mellett, akár végrendelet hiányában. Az auszt. polg. tkönyv mindkét esetben összeszoritóbb az özvegy örökösödésére nézve ugy, mint más javadalmaira nézve is. — Régi törvényeink tárt karokkal vették pártfogásuk alá az özvegyeket s illő jutalmaikról nem feledkeztek meg, intézkedve határozott törvényi szabályokban a hitbérről, női hozományról, közös szerzeményről, özvegyi jogról s örökösödésről is; az a. polg. tkönyv pedig szabad egyezkedésre bizza e viszonyokat, mi első pillanatra igazságosbnak is látszik, de a régi mellett felhozható, mikép számosan vannak a társalomban, kik a törvény oltalmat igénylik, kiknek érdekök kívánja, hogy meghatároztassék jogkörük s követeléseik , jogigényeik határa, valamint vannak több tekintetek, melyek azt tanácsolják, hogy házastárs házastársával jogai felett, kalmárként alkudozni és egyezkedni ne kénytelenitessék. Az auszt. polg. tkönyv értelmében, előállhat azon eset, hogy a házastársak nem tekintetvén közös szerzőknek különös szerződés tétele nélkül (1227. §.), a férj kitagadhatja nejét végrendeletileg minden vagyonából. — A házastársaknak szabadságuk lévén végrendeletben egymást kölcsönösen vagy más személyeket nevezni örökösül (1248. §.) és házastársnak mint fenébb emlitve volt. nem lévén joga a kötelesrészhez; így az özvegy megfosztathatik minden örökösödéstől, minden javadalomtól egyen kívül. — Az özvegynek t. i. a 91. §. értelmében, egy menedéke az illő tartásáhozi joga marad fenn, d e e szakaszt összevetve a 796. §. értelmével, e jog is ki van téve a megnyirbálásnak. Ha a férj végrendeletében özvegye számára valamely csekély ellátást kötött ki, ekkor a 796. §. értelmében, mely igy szól: Házastársnak nincs kötelesrészhez joga, azonban ha számára semmi ellátás sem köttetett ki, joga van illő tartásához, mig más házasságra nem lép — itt a sarkpont — ezáltal a szó által semmi ellátás, meg van nyirbálva az özvegy joga. Igazolja ezt egy még 1854. máj. 16. 3781. sz. alatt folyt alsóbb rendű per, mely a jászberényi járásbíróság előtt kezdetett s a pesti főtszékre felebbeztetett, melyben Hosszú Mária, özvegy Erős Jánosné,Erós Verona, Victor, Teréz s Anna mostoha gyermekei ellen azt panaszolta elő, hogy férje az örökhagyó által javaiból, okát nem tudni, az örökösödésből kirekesztetett , s illő tartáshozi jo13