Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 10. szám

Pest, péntek Febr. 3. 1860. 10. szám. Második ev. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: A halálbüntetésről. A rögtönbiróság alkalmazásának eseteiben. Adalékul bünt. tkönyvünknek revisiójához.— Legfelsőbb-törvényszéki döntvény stb. — Rögtönbiráskodás Egerben. A feny. oszt. 1860. jan. 25- s 26. üléséből. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A halálbüntetésről *). A rögtönbiróság alkalmazásának eseteiben. Adalékul büntető törvénykönyvünknek revisiójához. Egyikétől jelesb juristáinknak , ki egyik dunántúli megyében törvényszéki tanácsos, e nagyfontosságú tárgyról következő tapasztalatdus közleményt vettünk **). *) A múlt 9-ik számban közlött becses czikk czimében s tartalmában hibásan szedett ,látva kelt váltó' helyett mindenütt ,1 á t r a kelt' olvasandó. 8 z e r k. **) A halálbüntetésnek mi sem vagyunk barátjai. Azonban e kérdésnél is szükségesnek véljük a j og szempontját a büntetési politika szempontjától elválasztani; azaz azon kérdést : váljon a halálbüntetés jogos-e, megkülönböztetni attól: váljon hasznos és czélszerü-e társalmunkban annak alkalmazása. E vizsgálódásnál azonban ma sem mondhatunk akár többet, akár kevesbet, mint a mit e tárgyról már 10 év előtt mondottunk. Ekkor — büntető jogtanról irt munkánkban — ezeket mondottuk, minek közléseért bocsánatot kérünk olvasóinktól : „Ha az igazságosság, jogszerűség elvét elválasztjuk a büntető politika szabályaitól s igényeitől, a jelen kérdést — (a halálbüntetés elfogadása iránt) könnyebben megfejthetni. Jogtalanságórl csak akkor panaszkodhatni, ha a jogok igaztalanul megsértetnek; de a gyilkos életéhez való jogáról lemondott akkor, midőn ugyanazt másoktól megtagadta. Miért lenne tehát jogtalanság a halált halállal büntetni, hiszen mind a két rosz egyenlő ; a halál t. i. melyet okozott, s azon halál, melyet vőn, nem különböznek egymástól, az által épen az okozott jogtalanság jogosságra egyenlitetik ki. Mindezekben azonban csak a jogszerűség kérdését érintettem, nem pedig a büntető jog politikáját, melyet szem elől tévesztetni nem kívánók. Csak azt akartam mondani, hogy a halálbüntetés nem jogtalan, de azt nem mondottam, hogy az mindig megegyezik az okosság s hasznosság szabályaival is. Sőt igen szükséges, hogy a halálbüntetés gyakori ne legyen, mert a nép érzelmeit elvadítaná, elkegyetlenitené, hozzászoktatva a halálbüntetés látásához, mi ujabb vétségek forrásává is alakulhatna — legalább csökkentené azon hatást, melyet ezen büntetéstől várni kell a végett, hogy az emberi bensőben korlátokat emeljen a gonosz tettek ellenében. Vagy ha a nép a műveltség azon fokára lépne , miszerint más büntetések is gyakorolhatnának kedélyére oly hatást, mint a halálbüntetés, hogy visszarettentse az embereket hason rosz elkövetésétől, ha a nép kimüveit érzelmei már átalános undort nyilvánítanának ezen büntetés gyakorlata iránt, akkor czélszerü leend, hogy a legislatio azt eltörülje, mert a halálbüntetés szükségességén alapszik, ha tehát ez megszűnik, megszűnik pedig ha a viszonyok hasonhatásu más büntetést megengednek, akkor megszűnt a halálbüntetés alapja is. Ugy hogy a tudomány jelen állásában mintegy megalapított véleménynyé vált, mikép a halálbüntetés kérdése oly ténykérdésnek tekintendő, melyet nem máshonnan, mint külön külön minden állam körülményei s viszonyai szerint kell eldönteni, azon elv szerint : váljon azok szükségelik-e fentartását ezen rosznak, vagy nem stb. stb. Bün teIgen jó lenne, ha a ,törvényszaki lapok' a halálos büntetésről különösen pedig annak a rablás büntette íüfolötti átalános alkalmazásáról tüzetesen szólanának, mert habár nem sajnálhatni is annak sorsát, kit gonosz indulata rabló czimborák fölkeresésére, és azután fegyveres gonosztevők társaságában rablásra vezérel, de más részről borzadva kell tapasztalni, hogy a törvény túlságos szigorának, olyanok is lesznek áldozatai, kiket nem az erkölcsi romlottság, hanem a butaság, pajkosság, vagy a szeszes italok által felingerelt kedélyállapot vezettek a bűntettre. Ezek és azok között tehát a törvénynek különbséget kellene tenni, úgyde a büntető perrdt. 410. §. fenállása mellett semmi különböztetésnek nincs helye, és igy épen ugy halálra Ítéltetik az, ki egy öt garasos kendőt vett el, mint az, ki társaságban , fegyveresen, másnak házára rohant, ott egy pár személyt halálosan megsebzett, és azután 100 ezer forintot elrablott. — Helyén volna tehát a rögtön bíráskodás hatása, és a halálos büntetés átalános alkalmazása fölött (rögtönbirósági eljárás alá tartozó esetekben) szót váltani, és a büntetés aránytalanságának kimutatása mellett oda munkálódni, hogy a b, perdt. 410. §. második pontja megváltoztattatnék. Különösen azon elv lenne ide vonatkozó törvényeinkbe felveendő, hogy oly esetekben, melyekben sulyositási körülmények nem léteznek, ellenben a btk.46.és47. §§-ban kijelelt enyhitési körülmények két vagy több számmal is megvannak, a rögtönbiróság halál helyett, börtönt p. o. öttől husz évig szabhasson. így a hatás, azon hatás t. i. melyet a rögtönbirósági eljárással elérni akarnak föntartatik; de azért mégis a garasos rabló nem ugy bűnhődnék, mint a gyilkolva ezereket rabló; pedig ha már megengedjük azt, hogy a rablást súlyosító és enyhítő körülmények közt lehetséges elkövetni, akkor meg kell engednünk, hogy a büntetés is ezen fokozatok között szabathassék ki, mert különben a büntetés nem aránylik a tetthez. A bünt.tkönyvben meghatározott büntetéseknek kettős czélja lehet, egyik az, hogy a tettest sújtsák , és ezáltal javítsanak; a másik az, hogy harmadik személyek visszarettentésére szolgáljanak, és igy mintegy közvetve javítsanak, a mely büntetés ezen kettős czélnak meg nem felel, az nincs a társalmi lét igényeihez, és a kor kivánatához alkalmaztatva. Lássuk tehát hogyan állunk : a rögtönbiróságilag kimondott halál büntetésekkel. A bünt. perdt. 410. §. 2. pontja világosan kimondja, hogy a halál büntetés mások visszarettentésére szolgáljon, és csak miután ezen eredmény bekövetkezett, lehet időleges büntetést szabni. tő jogtan a coditicatio s tudomány legújabb elvei szerint. Irta S z o k o 1 a y István. Pest. 1848. 99. 103. 104. lap. S z e r k. 10