Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 9. szám

Pest, kedd Jan. 31. 1800. 0. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : A „látva" ke! t váltó lejáratáról Orsz. tszéki tanácsos Sziuovácz György úrtól. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény a ptk. 540,542, 768. és 784. §§-lioz. — Jogeset s legf. tszéki dontv. a ptk. 1357. §-koz. — Jogirodalmi szemle (folytatás). — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A „látva" kelt váltó lejáratáról. Orsz. törvényszéki tanácsos Szinovácz György úrtól. A v. r.sz. 31.czikke szerint a „látva" kelt váltó a bemutatáskor lejárván, ámbár a törvényezen rendelete minden képzelhető kételyt kizárólag szabatos és világos, a gyakorlat mégis mutat fel eseteket, melyek — tán csak fogalomzavarnál fogva — az ily váltó bemutatását illetőleg, körükből a kételyt, hogy ne mondjuk zavart, nem zárják ki egészen. Megtörténik ugyan is, hogy valaki egy ily „látva" szóló váltót beperelvén, miután a bemutatást'rijem igazolja, keresetével visszautasitatik, de ő ezen visszautasító végzés ellen felebbíblyamodással él, s neheztelését azzal indokolja, hogy miután a „látva" szóló váltó a bemutatáskor lejár, ő pedig a váltót elfogadás végett már bemutatta, tehát már lejárt, a fizetés végetti bemutatásnak óvás általi igazolása annál kevésbé szükségeltetik, mennél világosabb a 44. cz. azon rendelete, hogy az elfogadó elleni váltójog fentartására, a 43. czikkben érintett esetet (ha t. i. a váltó telepítve van) kivéve, sem a fizetés napjáni bemutatás, sem pedig az óvástétel nem szükséges. Ezen indokolás, ugy hisszük, eléggé igazolja abbeli állításunkat, hogy a törvénynek ilyképeni értelmezése csakugyan fogalomzavarral történhetik, s mi az ilykép okoskodó tévesztett eszmejárásának a rendes kerékvágásba leendő visszavezetése tekintetéből csakugyan kénytelenek vagyunk a dologhoz elemezőleg szólani, s figyelmeztetni az illetőt, hogy az elfogadás végetti bemutatás, és a fizetés végetti bemutatás közt a törvény a dolog természeténél fogva teszen különbséget. — A „látva" kelt váltókat ugyan is, melyek a vrsz. 31 -ik czikke szerint a bemutatáskor (de a fizetés végetti bemutatáskor) lejárnak, elfogadás végett nem kell, de nem is szükséges bemutatni, és nem is rendeli a törvény, mert azok ép s rögtöni lejáratuknál fogva oly természetűek, hogy már elfogadva s illetőleg ha saját váltók, már rendesen kibocsátva adatván át a tulajdonosnak, ez utóbbi ily váltóra azon föltétel alatt kölcsönöz adósának, hogy az abban kitett összeget ő, vagy a későbbi tulajdonos két év elforgása alatt kénye kedve szerint, tehát „tetszésre, látva" bármikor visszakövetelheti; ellenben a „lát után" bizonyos időre kiállitott váltók, a vrsz. 19. czikke szerint, a rajtuk olvasható bizonyos kikötéshez képest, vagy ilyennek hiányában, a kibocsátástól számítandó szinte két év alatt elfogadás végett minden esetre, még pedig a hátirókés kibocsátó elleni váltójogi kereset elvesztésének terhe alatt bemutatandók; — azon állítás tehát, hogy a „látva" szóló váltónak fizetés végetti bemutatása annálfogva nem szükségeseiért az elfogadás végetti bemutatás már megtörtént, s igy a váltó már lejárt, egészen tévesztett okoskodás, s a váltóüzlet természetével merőben ellenkezik. — De tévesztett a vrsz. 44. czikkéből merített azon másik okoskodás is, hogy az elfogadó elleni váltójog fenntartására, a 43. cz. esetét kivéve, sem a fizetés napjáni bemutatás , sem pedig óvástétel nem szükséges, mert midőn a „látva" kelt váltóval felperest a bíróság, a fizetés végetti bemutatás igazolása hiányában, visszautasítja, nem tagadja meg határozatával váltójogi keresetét a panaszlónak, hanem visszautasítja azért, mert a fizetés végetti bemutatás, vagyis a kereseti váltó lejárata nincs kimutatva, le nem járt váltóra pedig váltójogi keresetet építeni nem lehet, miből tehát az következik, hogy a „látva" kelt váltót, az idézett 31. czikk világos utasítása szerint, a váltóbeli feltételekhez képest, vagy ezek hiányában, a kibocsátás utáni két év alatt; okvetlen be kell mutatni, természetesen fizetés végett, s miután ezen bemutatással a váltó lejár, ha ki nem fizettetik, óvást kell felvétetni, de nem a váltójog fentartása, hanem csak a lejárat kimutatása tekintetéből, mert hiszen azt, hogy az ily váltó csakugyan bemutattatott, nem épen szükséges óvás által, hanem lehet akkép is igazolni, mikép azt a v. rsz. 20. czikke a „lát után" bizonyos időre szóló váltóknál megengedi, t. i. azáltal, hogy a fizetés végetti bemutatás keltét az elfogadó, ha tüstént nem fizet, magán a váltón megjegyzi, ha azonban azt tenni vonakodnék , a bemutatás s illetőleg lejárat begyőzése tekintetéből okvetlen szükséges leend, a váltóüzletbeu előforduló cselekvények megtörténtének igazolásául az átalában törvény szerint fenálló eszközhöz, vagy is az óvás felvételéhez nyúlni. Végül a vrsz. 44. czikkéből merített okoskodásra nézve nem mulaszthatjuk el még azon megjegyzést tenni, hogy ezen czikk szinte a váltójog fentartásáról, nem pedig a kereset indithatásáról szólván, a menynyiben elfogadó irányában az óvást szükségtelennek nyilvánítja, ebbeli intézkedésében egyenesen a vrsz. 40. czikkével teszi magát kapcsolatba, ezen czikk ugyanis, ellenkezőleg a hajdani magyar váltörvény I. R. 100. §-val, a váltónak fizetés végetti bemutatását nem követeli, sőt ellenkezőleg, ha a fizetés lejáratkor nem követeltetik, az elfogadót a váltóösszegnek, a tulajdonos veszélyére, és költségein bírói kézhez leendő letételére, feljogosítja. Mire való volna tehát elfogadó ellenében, a 43. czikk esetét kivéve, a lejáratkori óvás? — De egészen máskép áll a dolog a „látva" kelt váltókkal, melyek, ha a bemutatáskor ki nem fizettetnek , óvás, vagy az elfogadónak a váltóra vezetett beismerése hiányában, kimutathatólag soha sem tekintethetnének lejárttáknak.