Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 9. szám

34 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 540, 542, 768. és 784. §§-lioz. Az örökhagyónak a szükségé örökös általi megbontása, egy külö7iös esetnek s a megbántás módjának a végrendeletbeni fölemlitése nélkül; továbbá azon körülmény, hogy a kiskorú fiu atyja engedélye nélkül katonai szolgálatba lépett, s ezáltal atyját segély nélkül hagyta, kitagadási okok gyanánt nem tekintendők. K. András 17 éves korában önkényt katonának állván, atyja által végrendeletében azért s állítólagos bántalmazás miatt az örökségből kitagadtatott; s örökössé apja K.János által annak második neje, K. András mostoha anyja K. Rozália lön rendelve; ki az atyja által fiának hagyományul rendelt szőlőt, lovat, stb. ki is szolgáltatta. A hagyatéki bíróság 'által K. András örökösödési igényeivel a törvény útjára utasitatván a köteles résznek kihasitása iránt, az egri cs. k. megyei tszék előtt pert indított. Az egri cs. k. megyei tszék 1857. oct. 20. 3941. sz. a. kelt ítéletével a kihasitatni kért kötelesrészt, a hagyatéki terhek levonása mellett s a hagyománykép vettek betudásával természetben felperesnek megítélte. Alperesnő felebbezése folytán a pesti cs. kir. országos főtszék 1859. jul. 5. 5603. sz, a. kelt Ítéletével az első bírósági Ítéletet, a mennyiben nem felebbezés folytán jogerőre nem emelkedett, megváltoztatván, felperest keresetétől elmozditandónak találta. Indokok. Alperesnő a kötelesrész kihasitása iránt támasztott igény ellenében ellenbeszédileg az 1859. dec. 9-kén kelt apai végrendeletet hozta föl, mely szerint felperesnek az ezen okmányban érintett kitagadási ok miatt, a világosan kijelelt hagyományokon kivül — melyek azonban jelen per tárgyát nem képezik, — a hagyatékból mit se legyen joga követelnie. Minthogy pedig felperes az ott érintett azon törvényengedte kitagadási oknak, hogy t. i. atyját bántalmazta, valódiságát nem tagadta s így ez valónak tartandó volt, ily föltétel alatt pedig, a ptk. 770. §-a felperest a kötelesrészrei jogától megfosztja s ő a neki önkényt szánt hagyománynyal beelégedni tartozik, keresetétől elmozdítandó volt. Felperes ezen reá nézve sérelmesnek tartott ítélet ellen, fölülvizsgálati kérelmet nyújtott be, minek folytán a cs. kir. legf. tszék 1859. dec. 30. 12418. sz. a. kelt határozatával a íulülvizsgálati kérelemnek helyt adván a másodbirósági Ítéletet megváltoztatta s az első bírósági ítéletet megerősítette oly hozzáadással, miszerint alperesnő a kitudandó örökrészt a hagyaték becsértéke szerint, de nem természetben, 14 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett kifizetni tartozik. Indokok. K. János végrendeletének 4. pontjában átalában felhozott azon körülmény, hogy felperes az örökhagyót, apját, bántalmazta volna, a bántalmazás különös esetének s módjának kitétele nélkül, valamint azon további körülmény, hogy felperes életének 17-ik évében katonának állott s atyját segély nélkül hátrahagyá, sem oly kitagadási okok, minők a ptk. 768. §-ban föltételeztetnek, se nem teszik felperest a ptk. 540. és 542. §§. értelmében az örök jogra érdemetlenné. A kitagadási okok ezenfelül a ptk. 771. § a értelmében az örökös jelenben alperesnő által bebizonyitandók, alperesnő pedig ezen bizonyt sem nem ajánlotta, sem elő nem állította. Felperes a fentebbi §. értelmében a kitagadási okokat annál kevésbé volt köteles megczáfolni, mert alperesnő azt határozottan nem is állította s bizonylásba nem is bocsátkozott. Minthogy ezek szerint felperes kitagadásának oka a törvénynek sem szavában, sem szellemében nem alapul, ugy annak, mint az örökhagyó fiának a kötelesrész törvényes örökrészének felében a ptk. 762. és 765. §§. értelmében megítélendő volt. Felperes azt, hogy az összes hagyatéknak fele alperesnő közkeresményét képezi, beismervén, a kötelesrésznek kiadását egy negyedrészben kérvén, s a terhek, valamint a hagyományul veiteknek kötelesrészébe leendő beszámítása ellen kifogást nem tévén, a kötelesrész kiszabásánál az időközbeni haszonvételek pedig a ptk. 786. §-a értelmében tekintetbe veendők lévén, a főtörvényszéki ítélet megváltoztatása mellett, az első bíróságnak törvényben gyökerező ítéletét helyben hagyni kelletett. Az első bírósági Ítéletnek kiigazítása a ptk. 784. §-ban gyökerezik, mely szerint a köteles rész a hagyatékból nem természetben, hanem az örökrész birói becsű szerinti értékében, szolgáltatandó ki. (1859. dec. 30. 12418. sz. a. kelt legfelsőbb törvényszéki határozat). Jogeset s legfőbb - törvényszéki döntvény. A ptk. 1357. §-hoz, Az első adós és hitelező között létező, de a kötvényen nem látható fizetési föltételek a kezes által a kötvényre vezetett „kezesek és fizetők11 záradék törvényes következményein nem változtatnak. K— Ferencz és T— János B — András és neje mellett kezességet vállaltak 1120 pft erejéig, mely összeg az előbb nevezettek fekvőségeire telekkönyvileg bejegyeztetett. K— Antal hitelező ellen K— Ferencz és T. János kezességük megszüntetését s a betáblázott kötvény kitáblázását kérték; de a v— cs. k. szolgabíró hivatalnak mint bíróságnak 1858. sept. 9. kelt Ítéletével elmozdittattak. Indokok: Felperesek keresetlevelükben az általuk felhitt kötelezvény szerint B. András neje. mellett 1120 pft tartozásra nézve kész fizető kezesekül magukat elismervén, a ptk. 1357. §. értelmében adóstársakul tekintendők, miután a ptk. érintett §-a értelmében alperesnek mint hitelezőnek önkényétől függött előleg vagy később tetszése szerint bármikor a főadóst vagy a kifizető kezeseket kereset alá vonni s így felperes által fölhozott azon védelem, hogy alperes a főadósokat keresettel meg nem támadá semmi jogerőt nem ad felpereseknek; — azon állításuk pedig, hogy ők csak alperes által megtartandó fizetési határidők megtartása mellett vállaltak kezességet, a beperelt kötvényből ki nem tűnik; mert felperesek az érintett adóslevél végén minden megjegyzés vagy feltétel nélkül csak