Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 99. szám

398 I csalatott lenne. A mi e szállítmány kivitelét illeti, mellőzve R. leveleit Kr. ügynökéhez, melyek szigorú vizsgálat alá vétettek ; de a melyekben mindig a kiállítás pontosságát és tökéletesítését sürgeté, azonkívül a leghitelesebb és legszakértőbb tanuk jöttek elő u. m. a prágai s stockeraui ruhafelszerelési bizottmányok, a katonai igazgatás főnökei stb. kik az egész szállitmányt látták, s kik mind öszhangzólag erősitik, hogy R. ebbeli szállitmánya igen jó s kielégítő s a szerződési mintának mindenben megfelelő. A nyeresége pedig, mely oly roppant összegre tétetett, a provisiók s egyebek levontával magok a szakértők szerint alig tehet 20—30 e. ftot. A vád az alszállitóknak R. általi megcsalatását hozván fel és e vádat Münzberg s Abeles részéről fentartá, de nem igazolá, mert Mün. nyilvánitá, mikép a szállítmány leszállításába szívesen beleegyezett; Ab. pedig azt vállá, hogy R. által semmi kárt sem szenvedett, ki a R—reli szerződéséhez ragaszkodott, a leszállítást el nem fogadta, de azért késznek nyilatkozott minden font fonalat elfogadni. Áttérve a külértékpapirok ügyletére, kiemelendő Brentano ki vizsgálatbani vallomásának a vád által történt előadását valótlannak nyilvánítja; előadva, mikép vallomásában monda, hogy Br. szavai szerint már előre el volt határozva a 1 o n d o n vétele, és hogy 11-ik feleletében már Br. s R. közti közvetlen kötésről szólt, s nem megbízásadásról. Különös jelentőséget adván annak , hogy rövid london vétetett, mi jul. 21. lejár s mijeié, hogy 14-én nem adathatott vételére rendelet, megerősitve azt is, hogy Bruck neki mondotta, mikép emlékezik a váltók vételére, habár napját nem jelölheti is ki Azon érdekes jan. 3-ki pénzügyi jegyzék sem adatik a vádbanlényege szerint, kihagyatván belőle azon nevezetes hely, hol áll: „minthogy ezen árak a börze hivatalos jegyzékeivel öszhangzók, és mivel az egyes tételek felszámítása iránt sincs kifogás" — miáltal ezen egész ügylet meg van erősítve, meg a 20,000 font st. váltóknak jul. 7-ki vétele is, mert ez az érintett tételek alkatrészei közé számítandó; s azon szavakból következik az is, hogy Br. a kötés napra is emlékezett. És ezen jegyzék b. Bruck hivatalos okmánya, melynek hitelessége minden kétségen kívüli s a mi által is meg van már a vád ebbeli alapja czáfolva. Az, hogy Bruck jogositva volt-e a london vételére, eldöntetett azáltal, hogy a hadi kormány annak 1859. nov. 17. számláját elintézés végett a pénzügyminisztériumhoz utasitá. Schiff börzeigazgató vallomásai nem közöltetnek hűn a vádban, kihagyatván azon vallomása, mikép jul. 14-töl már 6 nappal előbb mondá neki R. hogy azon tétel a kincstárral már megköttetett, azon nap, midőn H. ügynök elutazott. Tehát a vétel nem 14-én mint a vád állitá, hanem előbb történt. A mi a visszaélesrei csábítást illeti, itten is a vád hiányai kiegészitendők. b. Eyn. s nője vallomásai lényegesek ; az első minden kényszerítés nélkül vagyona igazolására bevallá, hogy Jungtól 79 e. ftot kapott, míg szavai R—ről semmi bűnös viszonyt sem gyanitathatnak, bár aziránt ismételve kérdeztetett. Az, hogy biztosítékot a 4 m. rőf szállítmánynál nem tett le, valótlan, mert azt a hitelintézet adá; mint az is, hogy az alszállitók mintáit Ő itélé meg; és hogy neki sikerült minden akadályokat legyőzni, ezt czáfolja p. o. hogy az 1500 frt birság neki el nem engedtetett, a meghosszabbítás neki megtagadtatott, a Hellman-féle szövetét Eyn. el nem akarta fogadni stb. Most áttér a vád egyes pontjainak czáfolatára. Egy főpontja, hogy az alszállitókata3 millióra leszállitása által tévútra veretni s megcsalni akará. Itt azonban a csalásnak semmi alapelemei nincsenek Az bebizonyult, hogy R. a hadpar. által valóban felszólhatott a leszállításra, tehát azon fontos sept. 25. levelében valóban Írhatta nyomatékosan felszólitattam'a leszállításra, de habár ezt .parancsolatként' magyarázta is levelében , avval még nem mondá, hogy a leszállítás létesitetett is a hadpar. által, tehát tévútra vezetésnek nem is vehető, mert ki azt olvasá, értheté egyszerre, hogy csak felszólitásról, szándékról, kívánatról van szó. Az nem áll, hogy e szó manoevre — a fr. code idézete szerint — mindig csalást jelentene, nem a francziáknál sem, az 1858 ki biztossági törvényben p. o. az egészen más jelentőséggel bírván; de átalában a kereskedelmi életben egészen más, bűnösséget nem tartalmazó, cselekvényekre alkalmaztatik. Magok az illetők is csak kívánatnak vették, vallomásukként. Hiányzottak a csalási indokok is, mert a leszállítás azért czéloztatott, mert 11 e. darabbal több osztatott ki elkészítésre az alszállitók közt, mint a kincstár vállalkozott, mi mind megmaradt volna. De többen nem is lettek volna képesek időre az egészet kiállítani. És mint vallomásuk mutatja, R. befolyása elhatározásukra nem is volt a csalás fogalmának megfelelő; mert ebhez az kell, hogy a tévútra vezetés, a befolyás a megosalott akaratjára olyan legyen , hogy a tévútra vezetésben mutatassák ki a megcsalatott akarat elhatározásának indoka, azaz a tévútra vezetés a tévedés felhasználása, és a tévútra vezetendő akaratja között szoros összefüggési viszonynak kell létezni. Ezen összefüggés pedig itt az alszállitóknál nem létezett. Mind azt nyilvánitá, hogy nekik R, puszta szava, kivánata elég volt a leszállítás elfogadására; mások pedig, hogy nekik az még kívánatos is volt; így pedig tévútra vezetés nem képzelhető. Azonfelül áll, mikép nem is képezett valami titokszerü tényt, mert ki nem hitte, könnyen tudakolhatott a hadparancsnokságnál. Itt tehát tévútra vezetés nincs, a vádlott eljárása az alszállitók akaratját el nem határozá, tehát csalás büntette nem forog fenn. És pedig annál kevésbé , mivel a csalás jogi következményei sincsenek meg. Nincs kártétel, mert mindazt vállá , hogy kárt nem szenvedtek, maga Abel. is; akár pedig nem octroyroztathatik, hanem csak a fél által adathatik elő. Abeles ragaszkodott szerződéséhez , de bevallá azt is , hogy mint kötelezve lett volna R—tői még 4—600 mázsa fonalat át nem vett, miért a viszonos kötelezettség nem teljesítetvén R. sem volt arra kényszeríthető. Erre nézve tehát még viszonos kiegyezés lehető, mi polgárjogi útra tartozik. A vád második pontja a 4 m. rőf ingszövet, nagysága s mennyiségének változtatása s ezáltali csalás. Ez azon alapszik, hogy R. nem oly árut szállított, minő a j un. 4. mustra volt. Ez azonban nem áll, mert az csak ajánlat volt, mi nem szerződés: jun. 8. elfogadtatott ugyan, de azon melléklettel, hogy irott szerződés fog kiállítatni. Mielőtt ez történt jun. 15. uj mustra nyújtatott be, mi a polg. törv. 863. §. értelmében az előbbi ajánlat hallgatag visszahuzása; s ekkor keletkezett a jun. 22. irott szerződés, mely tehát csak a jun. 15. mustrán alapulhatott, annál inkább, mert a felszerelési bizottmány a 15-it jun. 22. megvizsgálta, helyeselte, tehát midőn jun. 22. ugyanaz szerződésre lépett, csak is e 15-ki mustrából indulhata ki, a mint jun. 25. az világosan helyben is hagyatott. Itt a bizottmány tévútra vezetése fenn nem foroghat, mert az a 2-ik mustrát megvizsgálta, véleményezte, az pedig illetékes hatóság volt e dologban. — A mi a szerződést illeti ez 31' szól ugyan s nem 30'-ról milyen volt többnyire a szövet. Azonban G. ezredes megmondá, hogy a 22-ki szerződésnél minden záradékok fentartattak, Ó3 a 15-ki mustra 21-én vizsgáltatott, 26-án pedig megerősitetett, miért ez a 22-ki szerződés kiegészítéséül szolgál R. tehát jogosan szállíthatott 30' széleset. Különben a szerződésben a fonalszámról, súlyról stb. szó sinc3, az illető ezredes szerint a bizottmány nem jár el ily apróságok szerint, a szerződés kötelező levén, hacsak teljesen hasonlit is a czikk a mustrához. A kötésnél tehát szó sem lahete a tévútra vezetésről, de nem annak betöltésénél sem , mert a mustra jelen levén, az azzali öszhasonlitás mindig lehető volt. Ámbár a p. törv. 922. 934. §§ szerint a szerződés mennyiség szerinti be nem töltése, a feléntúli sérelmen kivül nem képezhet csalást. És hiányzik is mind a gonosz szándék , mind a czélzott vagy valódi kártétel. Számos levelek 3zerint R. mindig a czikk pontos kiállítását sürgeté; G. ezredes szerint igen jeles fonalat adott hozzá , csalási szándék tehát nem volt; de nem kártétel sem, mert a kár az in bon is m e i s léteit feltételezi, az elmaradt haszon, vagy jogsérelem annak nem vehető; nem az sem, mitől a szerződés be nem töltése által elesem ; de különben is az feltételeztetnék, hogy az mit kaptam ki-