Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 99. szám

399 sebb értékű legyen az azért adottnál • tehát jelen esetben a szövet rőfe 25 krt ne ért légyen, azonban a szakértők szerint 25 ]/4 krajczárt ért, mellőzve azt, hogy G. ezredes szerint haszontalan is lett volna , ha 31' széles leendett. Tehát a 30' kiállítás kárt nem okozhatott. A vád 3-ik pontja a kül váltó ügylet. A vád legelőször is azt hozza fel, líogy arra jul. 7. még nem volt szükség , nem tudatván fog e külföldön a keresett kelme vásároltathatni, mi a fedezést szükséglendi. Ez azonban alaptalan, mert a fedezetről előre kell gondoskodni s nem a végszükség perczébcn az ausztriai pénz árfolyam roppant ingadozásai folytán. A főkérdés azonban az : a 20 e. font st. vétel jul. 7. megköttetett-e? A ki a kötést tevé — Bruck — nem él, s nem bizonyolhat, azonban minden más körülmény jul. 3-ki vételt tanusit. Sch. a börzeigazgató vállá, hogy R. neki jul. 3—4. mondá, mikép ő a miniszter számára egy összeg 1 o n d o n t lekötött, miért Sch. a reá következő napokban a befolyt 1 o n d o n papirokat letartotta, hogy abban hiány ne legyen, másszor ismét vállá, hogy jul. 14. előtt 8 nappal — Hoppé ügynök elutazásakor R. egy tétel Londont jelentett be. Miután továbbá igazoltatott, hogy Br. létesité azon kötést, Brentano tanúsítja , hogy Br. saját szavai szerint a kötést megerósité ; és miután annak nem lehetne értelme, ha a bevásárló ügynök elutazásakor s legalább jul. 14. előtt nem történt volna, következik, hogy az csak jul. 7. körül történhetett. Ezt a feni idézett jan. 3. miniszt. jegyzék teljesen igazolja. Azon alaki aggályok a könyvbevezetés stb. tekintetéből alaptalanok, mert azok nem a kötést állitják elő, hanem épen az ügyletkötésnek következményül szolgál. Átadást épen nem jelenthet, mert a hitelintézet teljesítvén a fizetést, a tőle vett papírok birtokában maradtak. Az is kitűnt, hogy a börzetáblákba nem írattak be minden ügyletek; és hogy a hitelintézeti könyvbejegyzések később is szoktak történni a kötések után. A börzeszabályok sem alkalmazhatók itt, mert nem volt börzeügylet, nem napi, vagy szállítmányi ügylet sem , hanem egyszerű vételügylet. Hogy Bruck felhatalmazva volt ily vételre, semmi kétség mint már egyszer említve volt, annál is inkább , mert az, ki feljogositva volt az 500 mii. nemzeti kölcsönt 111 millióval tulhágni, bizonyosan 20 e. font vételére is szabadsággal bír. — R feljogosítása a hitelintézet irányában szinte világos, mert kellő jelentés és szabályok szerint történt, mint az is, hogy R. saját 12 e. fontját adván hozzá, ettől is a jul. 7-ki árfolyamot igényelhette, mert a szakértők ezt alapiták meg s mert jul. 14-ig Sch. igazgató szerint csak 8 e. font jővén be, R—rel tett megegyezésük szerint az a 12 a. fontját el kellé fogadnia. Az hogy képes lehet-e R. ennyi külpapirt előállítani, állítólagos külföldi tartozásai mellett, szinte felvilágositatott a tanuk által, kik szerint R. a fedezeti összegéből 8—12 e. fontot mindenesetre nélkülözhetett. — Ezekhez járul, mikép az egész könyvezés Sch. által R. minden befolyása nélkül történt és hogy R. azon tény eltitkolására nyomai elpalástolására stb. semmit sem tőn, mi működése igazságosságára mutat. A csalás vádja azért is emeltetett R. ellen, mert állítólag a pénzügyminiszter contóját a hitelintézetnél ennek hátrányára meghamisította — a vád szerint ajándékozási szándokból. A szakértők, hitelintézeti főtisztek azonban tagadják mind a hamisítás, mind az ajándék itteni lehetőségét. Hamisitás csak akkor lehet, ha valamely hamis, koholt ügylet vezettetik könyvbe, mi itt nem áll, mert jött létre R. s a kincstár között egy egyezmény az 1859-ki pénzügyi conto javítására. A földtehermentesitési papirok értékének emelkedésére alapitatott, miáltal a pénzügyi deficit a hitelintézetnél kijavítathatott. Az igaz, a könyveket erről előleges bejelentés nélkül R. megváltoztatta, de ezt az szükségeié, mert 1860 elején a számítást a miniszter elébe kellé terjeszteni, midőn a bizottmány csak martban ült össze, mig előbbi terjedelmes felhatalmazottsága folytán reá feljogosítottnak tekintheté magát, előre nem láthatva elfogatása sorsát. Hogy pedig az intézet kárt nem szenvede, a tanuk kimutatták, mivel nem ellenkezik, hogy az mégis követelést formál a kincstár ellen, mivel épen mert követelésre tart igényt, nem láthatja magát megkárositottnak. Végre a vád utnlsó pontja a hiv. hatalommali visszaélésre való csábitás büne. Midőn a vád ennek tényálladékát is , mi nem állhat, puszta gyanuokokból akarja igazolni, kétségtelen , mikép semmi bizonyíték sem létezik , hogy R. a kérdéses vasutrészvények átadatása által ajándékozni, s Eyn. azt elfogadni akarta volna, hogy így akaratjuk víszonosan az ingyenadás s vételben a polg. törv. 862. 863. §§. szerint egyesültek volna. Az bizonyos hogy Eyn. azon részvények tételére R—nek 20 e. ftot adott s ez a többit fedezé. E tényt azonban már azért, mert a vád szerint Eyn. család eladósodott volt, előre ajándéknak nem mondhatni, mert Eyn. magas polczán oly hitelben állt, mikép azt mindenki hitelezett volna neki, eladósodása csakis a vizsgálat alatt jővén hivatalos tudomásra. Mivel pedig magának vetette, azok tulajdonosává is lett, habár egy részével tartozott is, s azért tiszta letétményként le is tehette a hitelintézetnél. — Ellenben fontos jelenségek nyilvánulnak egy ily ajándék nem létele iránt, u. m. az, hogy ha E. J.got nem kímélte, kitől többet kapott, ugy R—t sem hallgatta volna el; továbbá, hogy az Eyn. által nyert szállítmányi ügyletek, mint láttuk R.nek oly csekély nyereséget hoztak, mikép abból nem lehete 20 e. f. ajándékot adni, és ha ily viszony lett volna köztük Eyn. külről hazatértekor nem sietett volna pontosan azon 4000 ftot lefizetni, mi neki Párisba utalványoztatott. Az sem áll, hogy azon 25 részv. bejegyzése ajándék eltitkolására irányoztatott légyen, mert Sch. igazgató vallja, hogy R. vele azon tételt s egy részének hitelezését azonnal közié ; a letétemény pedig világosan Eyn. nevére Íratott. De ha léteznék is itt ajándékozás, az elesábitási szándokból nem történhete. Már említetett, mikép R. Eyn. által különösen kedvezményezett nem volt. G. ezredes s több más főhivatalnokok pedig tanúsítják, hogy R. és Eyn. közt valami törvénytelenséget sohsem tapasztaltak. Különben a kedvezményezés és a bünt. törv. alá eső részrehajlás különbözők. A mi ez utóbbinak a vádban felhozott tényeit illeti, ezek az egyedáruskodás, ez azonban már fenébb megczáfoltatott ;a keres k. kamarák ki nem hallgatása, mi azonban R— nek be nem tudható , mert ő arra a hadi parancsnokot fel nem szólíthatta, mi ugy is nem tartozik annak szállítmányi eljárási módjába ; hitelintézeti állása mi a versenyzőket elijeszté, de a mire egy tény sem hozatathatott fel; továbbá a gabnaszállitmány, miről szinte fent volt szó ; és a szalmazsákvászon ügylete mi azonban J. tábornok által hiányossága mellett is azért erősitetett meg, mert a sereg nagy szükséglete máskép nem fedeztethetett s R. szövete többiénél jobb is volt; végre a határidő meghoszszabbitása. de ebben R. kevésbé részeltetett a többiinél és csak is azért, mert a kincstár máskép nem intézkedhetett. Ezek alapján a védő tagadja a tárgyi tényálladék lételét és pedig annál inkább, mert az állítólagos gyanuokok sem érvényesíthetők; nem az, hogy Eyn. báróné vagyonáról valótlant mondott, mivel azt ínég mint nem vádlott tevé, elfogatásával pedig, még a vizsgálat előtt visszavonta; nem a megvesztegesési hajlamra mutató példák, mert a tanuk s levelek épen az ajándékozás iránti ellenszenvét tanúsítják stb És tagadja, hogy R. részére részrehajlás gyakoroltatott volna, tehát hogy alanyi tényálladék létezzék stb. A további végbeszédek után kihirdetett Ítélet Richtert a hivatalhatalommali visszaélésre, Eynattennek 25,634 frt értékű részvények ajándékozása általi csábitás bűntettében bűnösnek mondotta ki; a külpapirok (london 20 e. font st.) körüli csalás vádja alól bizonyok elégtelenségéből felmentetvén, s a többire nézve ártatlannak nyilvánitatván. Büntetése 1 havi fogságra szabatott ki. Krumbholz sBayer bűnteleneknek mondattak ki. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN.