Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 91. szám - Legsürgősb teendőink 2. [r.]

364 És ezáltal sedriájaink azon jogbiztossági előnyt, mely a törvénykezésnek testület általi gyakorlatában áll, jóformán egészen elvesztették, mert azokban nem testület, hanem csak egykét hivatalnok bíráskodott. A sedriák tehát átalában oly birói intézetet képeznek , mely vissza nem állitható. De — vagy pedig épen annál fogva — a mostani átmeneti korszakban ideiglenesen még: kevésbé vehetők vissza. Mert a legközelebb összejövendő törvényhozóink bölcsességéről feltesszük, mikép a sedriákat — t. i. a régi alakbani törvényszékeket a birósági szervezetbe be nem veendik. Most tehát a sedriák csak azért állitatnának vissza, hogy a szervezet után ismét eltörültessenek — mi legkevésbé sem mutatna szervezői tapintatra. Nem annál is inkább, mert az által az átalakulástól ugy is el nem választható nehézségek csak szaporitatnának, sőt a zavar jelentékeny fokra emeltetnék. Azzal ugyanis az lenne összekapcsolva, hogy a mostani törvényszékek előtt a folyamatban levő perek bevégeztetnének, de ujak többé nem kezdettethetnének. És igy a törvénykezési szünet állna be, mi a legnagyobb szerencsétlenségek közé tartozik, mi a nemzet vagyoni kifejlődését kiszámithatlan veszteségekkel, a hitelt roppant csökkenéssel árasztja el. Ez által az átalakulás bajait csak tetőfokra emelnők. Arról, mire a bíróságok alakításánál tekintettel nem lenni lehetetlen; hogy a régi sedriák kizártával ideiglenesen a jelen törvényszékek meghagyását a jelenleg nemzeti kormányunk élén álló államférfiak befolyásával, tudtával készült legmagasb kir. leiratok tartalmából is, nem kell-e következtetnünk — más alkalommal bővebben szólandunk. Most még csak azon nézetre akarunk megjegyzést tenni, miszerint az igazságszolgáltatás a megye hatáskörébe tartozott, tehát a megye municipális alkotmány visszaállításával az előbbi megyei birósági rendszernek is vissza kell állania. Erre azt jegyezzük meg, mikép az átalános európai közjog szerint az igazságszolgáltatás nem tartozhat semmi testülethez, hanem csak az államhoz, s az csak is az állam nevében, az állam megbízottjai, kirendeltjei által gyakorolható. A megye municipális autonómiája csak a közigazgatásra terjed ki, csak ez értethetik alatta. Midőn tehát az visszaáll itatott, csak a közigazgatási önrendelkezés visszaállítását érthetjük alatta. A jogelvre, mely itt rendithetlenül áll, magváltoztató befolyással nem lehet az, hogy megyéink, főkép alispányaik által az igazságszolgáltatás menetére befolyást gyakorlottak. Mert seholsem ismertetett el még azon elv, hogy az igazságszolgáltatás a megye municipális önállásának kifolyása legyen, a megyei bíróságok a törvénykezést sohasem gyakorolhatván a megye, hanem csak az állam, az ország nevében. Hogy azok nem tartoztak a megye autonómiájának kellékeihez, mutatja az is, mikép bíráskodási működésükben a megyei élettől egészen elkülönözött, s egyedül az államfenséget képviselő kir. Kúria alá estek, a mennyiben Ítéleteik ezen felsőbb törvényszékek revisiója alá tartoztak. Ha Európa előtt, mely figyelemmel kíséri tetteinket, nem akarjuk erkölcsi hitelünket elrontani, akkor ne állítsunk vissza perezre is oly államintézményeket, melyek a szabadelvű előhaladott nemzeteknél átalában el vannak itélve. Mellőzve azon hatást, melyet az a népre is tenne, s mely talán gyanakodó izgatottság nélkül sem maradhatna, miről azonban máskor bővebben. Jogeset Az 1791 : XXVI. tcz. 11. §. értelmezésében. Különösen következő kérdésekben. A r. katholika egyház által semmisnek el nem ismert, előbb mint protestánsok között létezett házasság bir-e polgárjogi hatályokkal ? Az evangélikusok válóperében hozott ítéletek, habár azok a sz. széket s kath. egyház püspökeit a házassági kötelék semmiségének elismerésére nem kötelezik is, nem tekintendök-e mindamellett a polgárjogi álladékuk s hatályukra nézve érvényeseknek ? A világi (polgári) biróság Ítéleteinek hatályai, jogi következményei megsZíinnek-e, ha a protestáns (elek, kik felett bíráskodtak, később a kath. hitvallásra térnek át ? (Vége). Hogy felperesek az örökösödésnek ellentálló törvénytelen származásukat, és a szentszéki ítéleteknek polgári tekintetbeni érvénytelenségét magok is beismerték részint a királyi törvényesitésért legfelsőbb helyre tett 10. sz. alatti folyamodásukkal, részint e törvényesitésre alapított II. sz. alatti keresetükkel. A 10. sz. alatti folyamodásból merített védelemre azt felelték felperesek, hogy miután ők még akkor kiskorúak valának, azon folyamodás, ha saját tettük volna is, joguknak sérelmére nem lehet; az eljáró törvényszék pedig e felperesi állítás mellőztével elegendőnek vélte a 10. számú folyamodásra keletkezett L. alatti legf. leiratot is, szintúgy mint a b) alattit, időleges intézkedésnek nevezni. De mi felperesek feleletét illeti, miután azt, hogy a királyi törvényesitésért nem ők magok, hanem alperesek folyamodtak légyen, egy betűvel sem bizonyították, a 10. sz. és L. alatti okmányok szerint, melyekben folyamodóknak Menszáros László árvái neveztetnek, a folyamodás kétségen kívül az ő saját tettüknek tekintendő, mely által felperesek jogokat nyervén, nem pedig kötelezettséget válla 1 v á n , kiskorúságuk itt tekintetbe nem jöhet. De különben is bizonyos levén az, hogy a K. és L. alatti leiratokat ugyanazon egy fejedelem, még pedig az ügyre vonatkozó minden körülmények megfontolása, minden adatok mérlegezése után adta ki, és a felperesek polgári állását örök időkre alapította meg, nem önként következik-e, hogy az L. alatti leirat ideiglenes orvoslásnak s intézkedésnek helytelenül mondatik, és hogy a szentszéki ítéletek akkor, midőn a felperesek L. alatti törvényesitéséről és annak szükségességéről volt kérdés, legfelsőbb helyen másodszor is vétettek vizsgálat alá, és másodszor is elégteleneknek találtattak a felperesek törvényesitésére. És ime ezen legfelsőbb helyen a szentszéki Ítéletek mellett is szükségesnek talált királyi törvényesitést az eljáró tszék ugy tekintette, mintha nem is léteznék, melytszék, hogy az ügyre tartozó körülményeket és adatokat jobban megvizsgálta és mérlegezte volna, mint I. Ferencz ó Felsége, ki Biharvármegye, a legfelsőbb törvényszékekből állott kir. Curia és a magyar udvari Kan-