Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 91. szám - Legsürgősb teendőink 2. [r.]

365 czellária meghallgatása után a státus tanácsban döntötte el e kérdést, azt alperesek soha el nem ismerhetik. Egyéb­iránt , ha feltéve, de meg nem engedve, a királyi törvé­nyesitésért nem magok felperesek folyamodtak volna is, miután ők csupán az atyai szerzemények kiadására intézett, már teljes koruk eléré­se után beadott II. sz. keresetüket ezen tör­vényesitésre alapították, ezt csakugyan saját tettöknek beismerték s b e v a 11 o 11 á k, mely bí­róság előtti beismerésük s bevallásuk teljes bizonyitó ere­jét a kereset letétele által, mennyiben annak semmi egyéb hatása nem volt, minthogy uj kereset beadhatására utat nyitott — el nem veszthette. De ha mindezek, melyek a kereset érdemére vonatkoznak, alperesek feloldozására nem volnának is elegendők, van még egy indok, mely őket a kereset különbeni megítéltethetése esetében is védi, és az : Hogy az ősiségi viszonyokat szabályo­zó nyiltparancs 9. §-nak értelmében a kere­set elévült. Ezen kifogást az eljáró tszék három oknál fogva vetette el. Első az : hogy felperesek keresete azon keresetek közt nem foglaltatik, melyek a nyiltparancs 9. 9-ban mint elévülés alá esők számláltatnak elő. Éz azon­ban nem áll, mert a felhívott 9. §-ban átalánosan a ptk. hatálybalépte előtt keletkezett öröklési igények, öröködési perek említtetnek, és igy miután a szülők utáni öröklési igényeket is, ha azok az 1836. évi XIV. t. cz. által rendelt sommás uton érvényesíthetők nem valá nak, régi törvényeink szerint nem más, mint rendes örö­ködési perekkel lehetett érvényesíteni, felperesek keresete minden kétségen kivül azon öröködési keresetekhez tar tozik, melyeket a cs. nyiltparancs 9. §-a szerint különbeni elvesztésök mellet!; a ptk. hatálybalépte napjától számí­tandó egy év alatt meg kellett volna indítani; mi azonban itt meg nem történt. A második ok alaptalanságát már fent kifejtettük. Említi az ítélet az elévülési kifogás elvetésének har­madik indokául a felperesek által előmutatott SS. alatti i t é 1 e t e k e t; de ezek egészen más esetre vonatkoznak, oly esetre t. i. hol a gyermekek és édes anyjuk közt volt a kérdés. Itt felpereseknek nem édes an yjukka 1 — hanem atyjoknak az ősi­ségi öröködési joghoz ragaszkodó rokonai­val levén ügyük, elég legyen itt is a ptk. 12. § ára támaszkodni, melyszerint az egyes esetekben hozott Ítéle­tekből más esetekre, vagy személyekre következést hozni n m lehet. Ha ezen nevezetes, s ugy hiszem az egész hazában páratlan ügy — végérvényesen be lesz fejezve, — ha még akkor élünk — az Ítéleteket tisztelt szerkesztő urnák mogfogom küldeni *). L u d á n y i. *) És azt mi nagy köszönettel veendjük, annál inkább, mert hisszük, mikép a felsőbb törvényszékek — reményünk szerint ak­kor már felejthetlen emlékű kir. táblánk es septemvirátusunk — a valóban iegfőbb társalmi érdekeinkben megdöbbentő tartalmú első foly. itélet megváltoztatása mellett harezoló okokat s tényeket al­kotmányos korunkból ismeretes bölcsességénél fogva komoly figye­lemre méltatandja. S z e r k. Jogeset Azon záradéknak : az átvitel csak a végrehajtató veszélyére en­gedtetik meg — értelme s hatálya iránt. Közli H y r o s Ferencz ügyvéd ur Pestről. Ugy hiszem : felesleges dolgot nem teszek, ha azon kérdés iránt : Mit jelent, és mi következményeket von maga után a végrehajtási végzésekben, mikor az ingók átvitele (Trans­ferirung) kéretik, használtatni szokott azon záradék : „hogy az átvitel csak a végrehajtató veszé­lyére engedtetik meg" egy jogesetet hozok fel, mely következő : H. F. lakatosmester, mesterjogán kivül egyebe nem lévén T. J — vei, ki némi tőkéről rendelkezhetett, közke­reseti társaságba oly kikötés mellett lépett, hogy ez utób­bi beruházván az üzletbe körülbelül 4000 ftból álló tőké­jét, ő bevásárolván a szerszámokat, s szükséges anyagot takarék tűzhely gyárt állítsanak, mihez H. F. csupán ér­telmi, és kézi (üzlet vezetői) munkával hozzájárulván, ezért hetenkint löftot s a nyereségnek felét kapja, a szer­szám és készítmények pedig T. J. tulajdonai maradjanak, és mivel ez utóbbi mint kovács a munkához szinte járult, a nyereség másik fele őt illesse. Ezen feltételek alatt és mellett a gyár csakhamar létrejött, s nemsokára vagy százra menő takarék-tűzhely készen állott, midőn S. J. H. F—nek hitelezője, ez utóbbi ellen a birói végrehajtást kieszközölvén, az összes gyári szerszámokat és készleteket összeiratta, megbecsültette, és azokat átvitetni készült, a végrehajtást szenvedett társa T. J. azonban mint tulajdonos erélyesen ellentállott, és az átvitel csak karhatalom mellett eszközöltethetett, — s a lefoglalt tárgyak T. J. boltjában lezároltattak. A. karhatalmat rendőrségi segélyt megengedő vég­zésben világosan és egyenesen ismételtetett : hogy az át­vitel ugy is csak a végrehajtató veszélyére történik, miben T. J. megnyugodni kénytelenülvén, lefog­lalt tárgyait tulajdoni keresettel öt negyedévi perlekedés után visszanyerte, és erre a birói zár fel is oldatott; de mivel a végrehajtató a boltbért ki nem fizette, és mivel a lefoglalt tárgyakhozi zálogjogát elvesztette, kifizetni vo­nakodott, az illata és invectá khoz pedig a háztulajdonos­nő tartván jogát, hogy a nagy nehezen visszanyert tulaj­donához férhessen, kénytelen volt az öt negyedévi bolt­bért 500 és néhány ftot a háztulajdonosnak egyelőre kifi­zetni, vagyis a zárlat költségeit viselni. T. J. ekképen többféleképen, de jelesül két irányban károsittatott meg — tulajdonképen tőnkre tétetett. Egyrészt műhelye a birói zár, és ugy szerszám, mint készítményeinek átvitele által tettleg megszüntetvén, le­génynek kellett beállania, hogy nejét és számos gyerme­keit, az éhenhalástól megóvja, és igy sokkal kisebb kere­settel megelégednie, mint a minője lehetett volna, ha tu­lajdoni jogaiban, és birtokában nem háboríttatott, más­részt pedig — hogy a zárlat költségeit — a boltbért — kénytelen volt kifizetni, ha a zár alól feloldott vagyoná­hoz jutni akart. T. J. ezen sérelmét orvoslandó végrehajtató S. J. el­len az okozott kár, és illetőleg az elmaradt haszon pótlása iránt leginkább azon szemponthói, hogy az átvitel egye­nest csak a végrehajtató veszélyére engedtetett meg, 6 tehát az okozott kárért, tekintve az elmaradt haszonért fe­lelős, kártalanítási keresetet indított.

Next

/
Thumbnails
Contents