Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 90. szám - Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül. 1. [r.]

Pest, kedd Nov. 20. 1800. 90. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül I, — Jogeset az 1791 : XXVI. tcz. 11. §. értelmezésében. — Ilcinvádi végfárgyalás Richter F. a bécsi hit. int. igazg. s társai el. a bécsi tszék előtt nov. 5 s köv. napjain. — Hivatalos tudnivalók. y Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül. Mi is azon elv követőihez csatlakozunk, mely szerint ősi alkotmányos jogainkhoz szilárdul ragaszkodjunk, s mind magán, mind közjogi intézeteinket azok alapján fejtsük ki. Ez az elvünk különösen a törvénykezési jog szervezésénél is. Nyilvánítottuk e lapok hasábjain több izben, mikép meggyőződésünk szerint tartósságra és jótékony eredményekre csak azon jogi reformok számithatnak, melyek alapjául a nemzet ős intézetei és szokásai szolgálnak, melyek nem a tabu la rasa múlékony semmiségére épitetnek. Ebből azonban — szinte erős meggyőződésünk szerint — nem következik 5 Sem az, hogy ősi intézményeink közül mindent, bármily rosz s elavult volt is, újra visszaállítsunk; Sem az, hogy minden ujabb reformtól, bármily üdvös lenne is, idegenkedjünk s visszavonuljunk. Alkotmányos jogainkat megkell különböztetnünk a kormányzat eszközeiül szolgált államintézményeinktől. Midőn alkotmányos jogainkhoz kell hogy szilárdul ragaszkodjunk, nem szükség, sőt nem is üdvös, hogy minden ősi hajdant létezett intézményeinkhez is hasonlag ragaszkodjunk. Mind politikai mind jogi rendszerünk szervezése s életbeléptetése kezeink közé van letéve jelenben. A leghőbb hazafiusággal párosult lelkiismeretességnek, s a hideg számítással azonosult megfontolásnak igényei állnak itt elő, hogy azon szervezési műtéteit akkép létesítsük, mikép az átalakítás legbiztosabban czélhoz vezessen, mely az alkotmányos szabadság örve alatt a nemzet lehető legnagyobb boldogságában, tehát szellemi s anyagi kifejlődésében áll, s mely minden erősb rázkódtatások körében előre nem haladhat, nem gyümölcsözhet. Szükséges azért mindenekfelett, hogy a dolgokat s viszonyokat tisztán lássuk, hogy minden balitélettől s elfogultságtól meneküljünk. Ami különösen törvénykezési rendszerünket, mint jelen értekezésünk kitűzött tárgyát illeti, nem feledhetjük , mikép már 48 előtt számos oly jogintézményünket jelöltünk ki, melyek elavultak, hiányosak s fenn nem tarthatók. Reformjukat sürgeté mind az irodalom, mind a tanácskozási terem, a törvényhozással egyetemben. Helyes lenne-e, ha azokhoz most — egy pár évtized után — kívánnánk ragaszkodni, tán csak épen azért, mert ősiek, mert nemzeti hagyományok? Nézetünk szerint a szabad s előhaladott európai államok körében nemzeti létünk legfőbb biztositéka, a morális erő leend, mely a szellemi emelkedés, szabadelvű haladás s tökéletesülés által nyujtatik, melylyel azonban öszszeférhetetlen az elavult századok hiányos intézményeihez való makacs ragaszkodás. És ezek alatt nem csupán a törvényelőtti egyenlőtlenséget, az uri bíráskodást stb. értjük, melyek a jogrendszer legelavultabb épületeit képezik, hanem több más intézeteket, melyek korunk igényeinek többé szinte meg nem felelhetnek. Ez az egyik kiindulási pont, melyet alkotmányos újjászületésünk küszöbén szem elől tévesztenünk nem lenne szabad. De továbbá különös szükségünk van arra is, hogy jogi átalakulásunk minél csekélyebb zavarral s bonyodalommal járjon, hogy — egyenesen szólva — az igazsága szolgáltatás azalatt minél kevesebbet szenvedjen, minél kevesb érdeket sértsen. Nem kell felednünk, mikép a legfőbb társalmi érdekeknek, magának a nemzeti lét kifejlődésének legjelentékenyebb alapjai a jogéletben, a jogérvényesítésében rejlenek. Mindent el kell tehát követnünk, hogy az lehetőleg semmi fenakadást s hátramaradást ne szenvedjen, minthogy ez az összes társalmi viszonyokat s érdekeket támadja meg, mi nem maradhat az összes nemzeti életre hátrányos kifolyás nélkül. Ez a másik szempot. De végre midőn mi a törvénykezés legközvetlenebb s legsürgősb átmeneti teendőit is akkép óhajtjuk intéztet' ni, hogy azoknál a reform igényei háttérbe ne szoríttassanak; akkor mi nem hagyjuk el az 1848. törvényhozás alapjait; mert az a jogi szervezetet nyilt kérdésül hagyta fel, midőn közeli kilátásba helyezé annak a legközelebbi országgyűlés általi rendezését; az pedig az ősi intézetek reformját, vagy legalább annak lehetőségét feltételezi; tehát azok fen nem tarthatóságát is. Ily szempontokból kívánjuk tekintetni s vizsgálni törvénykezésünk átmeneti rendezését, nevezetesen azon kérdéseket, hogy : Mi történjék a jelen törvényszékekkel az előbbi sedriák irányában? Mi az alispáni biróságokkal? Mi a szolgabiróságokkal s városi biróságokkal? | Mi az úrbéri- s váltó törvényszékkel s tárnoki székkel? És mi az ausztriai polgár- s büntetőjogi tövényekkel?> És ezek iránt fogjuk eszméinket közleni. ' 90