Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 89. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink. A magyar királyi Kanczellária 4. [r.]

357 tesitési járulékokat felvették, ezáltal a birtok tőke állagának egy részét vonták el felperesek örökségeiből, a kárpótlási tőkét tehát kamataival együtt felperesek részére természetben megkellett Ítélni, az esetben pedig, ha természetben meg nem volnának, azoknak készpénzbeni ér téke lett megtérítendő, és pedig az 1854. év jan. 16. cs. k. nyiítparancs 6. és 8. §§-aiban meghatározott elvek értelmében.^ V. Eradonyi Szilágyi György hagyatéka köteles 1842. évtől a végrehajtásig járó haszonvételt az okon megtéríteni, mert Szilágyi György még 1842. évben a nélkül, hogy legkisebb örökösödési jogot csak felmutatni is megkísértett volna, az éradonyi jószágot önhatalommal elfoglalta, és még akkor is, midőn a többi alperesek 1845. évben bizonyos osztály iránt megállapodtak, Szilágyi György önhatalma kizárólagos birtoklását folytatta, mint ez nemcsak azáltal van igazolva, hogy felperesek ebbeli állítása ellen semmi kifogás nem tétetett, hanem azáltal is, hogy a BB. alatti oastályban Szilágyi Györgyről sem Eradonyról említés sem tétetik. VI. Menszáros Károly gyermekei Menszáros Eszter és Menszáros Albertina elmarasztandók voltak, az LL. alatti hiteles összeírásban foglalt ingóságok kiadásában, mivel az F. alatti bizonyítvány igazolja , hogy felperesek szülőinek halála után Menszáros Károly foglalta el felperesek összes ingatlan és ingó vagyonaikat, és ezt alperesek sem tagadták meg, miután pedig a BB. alatti osztályban semmi sem foglaltatik a LL. alatti ingóságokról, s igy ebben a többi alperesek nem is részesülhettek — egyedül Menszáros Károly gyermekei lettek elmaraszthatók az LL. alatti ingóságok természetbeni visszaadásában. És ugyancsak fentebbi két alperes lett kötelezendő arra is, hogy a néhai édes atyjuk által kezelt összes örökségi vagyonok jövedelmeiről 1830. évtől 1840. év végéig beszámoljanak és az atyjuk által felszedett jövedelmeket, melyeket felperesek elmebeteg testvérük érdekére nem fordítottak , kifizessék , mert nemcsak az 0. alatti okirat igazolja azt, hogy alperesek atyja mintakereseti vagyonok gondnoka saját kérése folytán bízatott meg a megyétől a jószágok kezelésére, de magok az alperesek nagy része is KK. alatti keresetleveleikben szinte azért fogta perbe a két alperest, mivel az atyjuk által kezelt jószágoknak bevett jövedelmeiről tett számadások utáni hiány legkisebb számítással 8332 ft 87 kr. osztr. ért. összegnek mutatkozott, ha tehát alperesek magok közt Menszáros Károly örököseitől számadást kívánhattak , annyival inkább kívánhatják ezt felperes örökösök, mihez járul, hogy alperesek a felperesi kereset idevonatkozó előadására semmi kifogást nem tettek s igy a p. perr. 22. 108. §§ ai szerint is mindezen körülmények beigazoltaknak veendők. VII. A rácz- fehértói Szunyogh család egyedül azon kifogást teszi a birtokra nézve, hogy az zálogos jószág lett volna, s hogy azt alperesek váltották ki, de ezen kifogásuk megczáfoltatik magának Magyari Gábornak alperesek által kétségbe nem vont U. alatti bizonyítványával, mely szerint igazolva van, hogy Magyari Gábor Menszáros Lászlótól csak haszonbérben bírta, és 1845. évben adta át a Szunyogh családnak e jószágot, az Y. szerint szinte Menszáros László felperesek atyjának jobbágyai igazolják azt, hogy ezen birtok haszonbérben, nem pedig zálogban volt Magyari Gábornál, de sőt az alperes Szunyogh család által ellenbeszédükhöz 5. és 8. sz. a. mellékelt okmányok is szinte azt igazolják, hogy a kérdéses birtok valóban haszonbérben volt, ezt tehát mint szinte felperesek néhai atyjuk tulajdonát, ennek örökösei részére megítélni kellett. VIII. A többi alperesek a haszonvételek megtéritése alól felmentendők voltak, habár felperesek néhai édes atyjuknak már a szentszéki Ítéletek által törvényesnek mondott házasságából származtak, s bárha felperesek, mint kiskorúak részére gyám nem rendeltetett, a kirendelt gondnok Menszáros Károly pedig nem érdekükben működött, és igy jogaikat kellően nem képviselhették, mégis tekintve azt, hogy Menszáros Györgynek magnélküli kihaltával, az oldalági rokonok magokat a K. leirat alapján örökösöknek nem minden alap nélkül tarthatták, s hogy különösen az alperesek nagy része az 1845. évben eszközlött összeírás alkalmával a javak birtokbavételében az akkori törvényes szokás szerint az 1836. 14. tczikkértelmébeni eljárást kívánták alkalmazni, és igy jóhiszeműséget mutattak, őket az 1845. évi osztály után önhatalmú roszhiszemü foglalókul tekinteni nem lehetett, különösen pedig Csanády Sándor urat sem, mivel az akkori törvények szerint az örökségbe léphetésre birói átadás nem szükségeltetett, s ő 2. alatt mellékelt megyei végzés alapján mint jelentkezett örökös jutott a javak birtokához. Végre azon alperesek , kik magukat e perben nem képviseltették a p. p. 40. és 61. §§-ai szerint voltak elmarasztandók; mert miután törvényesen beidéztettek s mégis periratot be nem nyújtottak, róluk az vélelmezendő, hogy azon perbeli védelemhez állanak, mely részükre a legkedvezőbb, már pedig a legkedvezőbb esetban is a kereseti örökség visszaadásában egyetemlegesen lettek elmarasztandók. A perköltségekben alperesek, mint vesztes felek a p. perr. 573. §. értelme szerint egyetemlegesen mindnyájan voltak elmarasztandók. (Folyt, következik.) Bűnvádi végtárgyalás. Richter Ferencz a bécsi hitelintézet főigazgatója s társai ellen a bécsi tszék előtt nov. 5. s köv. napjain. (Folytatás). Az hogy Richter ajándékokat adott Eynattennek, a fentebbiekből kivilágosult — igy folytattatik a perbefogatási határzat indokolása — de bizonyos az is,mikép azáltal nem volt más czélja, mint őt saját haszna eszközölhetésére megvesztegetni, mint ez kitűnik mind a szerződéskötésekből, mind a szállítási ügyletekből, melylyekben R. négyféle szerepben jelent meg, t. i. mint a hitelintézet képviselője, mint ügynök, mint önálló szállító s mint a főhadi parancsnokság tanácsadója, mint ilyen b. Bruck miniszter által jelöltetvén ki Éynatten oldalához. — Hogy ezen állását mikép használta fel, mutatja az, mikép bizva azon összeköttetéseiben , melyek mint gyárvezetőjének irta (1859. apr. 21.) minden kitelhető előnyt nyujtandnak szövőgyári terveinek valósítására, a nélkül, hogy kelme készlettel bírjon, a nélkül, hogy létező fonódái elégségesek lennének s bár csak akkor készült annak megfelelő szövőgyárt alapítani, mindamellett arra törekedett, hogy a nehéz pamutszövetek szállítását egészen magához kaparja, a gyárnokokat csak mint al-szállitókat bocsátván versenyre, kiktől provisiókat kötött ki magának, bár a kincstártól mindig készfizetést kapott, s őket kény-