Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 89. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink. A magyar királyi Kanczellária 4. [r.]

Pest, péntek Nov. 16. 1860. 89. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Nemzeti alkotmányos inlézeteinh. IV. A magy. kir. Kanezellár. — Jogeset az 1791 : XXVI. tcz. 11. §. értelmezésében. — Bűnvádi végtárgyalás Richter F. a bécsi hit. int. igazg. s társai el. a bécsi tszék előtt nov. 5 s köv. napjain. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Nemzeti alkotmányos intézeteink. ív. A magyar királyi Kanczellária. ; (Vége). Még egy czikket forditunk a legfőbb kormányzati halóságunk körüli szemlére. Ezen értekezés egyik okául említettük azt, hogy alkalmunk lehessen a Kanczellária hatósága és szervezete tárgyában némely észrevételeket elmondhatni. Ezt akarnók most teljesíteni néhány sorban — tehát röviden, mert kitűzött czélunktól, mely csak a már majdnem feledésbe ment alkotmányos emlékeink felújításában áll, messze elesni nem szeretnénk. A magyar Kanczellária, mint eddigi ismertetéséből is láthattuk, a legújabb időkig még mindig ugyanazon elemekből állt hatáskörére nézve, melyek abban őseink által még a régi századokban ültettek be. Mig F r a n c z i a országban a király tanácstestül et éb ő 1 (Conseil du Roi), mely oldala mellől sohsem hiányzott s a mely a régi kor szükségeihez és viszonyaihoz képest mind a törvényhozó, mind a közigazgatási, mind a bíráskodási hatalmat kezei közt tartá s folytonosan gyakorlá, az ujabb korban az államtanács fejlődött ki, azon hatalmas testület, mely épen ugy a kitűnő szellemi tehetségek, mint az önálló jellemek által azon államban kitűnő tekintélyül szolgál, de a mely már a kormányzati műtéteiben a munkaosztály nagyfontosságú elvére van alapítva. Addig hazánkban államkormányzatunk legfőbb, legméltóságosabb testülete még jelenben is nem egyéb, mint tisztán királyi tanács, vagyis a korona miniszteri tanácsának egyik kiegészítő része — minden önállás és függetlenség nélkül a hatalom ellenében, és felelőség nélkül a nemzet s képviselői irányában. A franczia államtanács önálló politikai testület, melynek tanácskozásaiban a miniszterek megjelennek , és azokban részt vesznek épen ugy, mint a parliamentek tanácskozásaiban. A magyar Kanczelláriát képviselő Kanezellár pedig magok a miniszterek közé tartozik, s mint ilyen a miniszteri tanácskozásokba hivatik meg. A magyar Kanczellária még jelenben is öszpontositja hatáskörében a törvényhozó, közigazgatási s bíráskodási hatóságot, mint öszpontositá azokat a franczia királyi tanács századok előtt. Azon elválasztásnak, mely szerint a közigazgatás a törvénykezéstől szorosan elkülönözendő, s a mely munkaosztálynapjainkban a kormányzati politikának egyik legszükségesebb s legbölcsebb elvéül tekintetik , Kanczelláriai rendszerünkben semmi nyoma. Ugyanazon kezek, melyek mint láttuk államunk legfelsőbb politikai kormányzatát vezetik, egyszersmind az igazságszolgáltatás kezelésére is kitér jednek, és még azon nagyjelentőségű hatalmat is gyakorolják , mely az u. n. illetékességi vitákban, öszszeütközésekben, t. i. a bíróságok és közigazgatási hatósá gok hatáskörének határai iránti kétséges kérdésekben is szokott határozni, és pedig a nélkül, hogy a rendes igazságszolgáltatás biztosítékai megadva s teljesítve lennének. A franczia államtanács a szorosan vett igazságszolgáltatás kezelésébe semmi befolyással sem bir. Az illetékességi viták a bíróságok és politikai hatóságok között körébe tartoznak ugyan, de egészen külön egy önálló osztály hatáskörében; a hol az érintett ügyek épen oly nyilvánosan s oly biztosítékok mellett tárgyaltatnak, mint magok a rendes biróságok körében. Azért is a franczia államtanácsnak ezen szervezete a közvéleményben igen kedvező helyet s méltánylást foglal el. Azon sok különbféle törvényhozások, melyek azon államban a 18. század vége óta a népboldogitására működnek, minden kivétel nélkül kedvezőleg nyilatkoztak hatásköre iránt; egyike sem tőn kifogást s reforminditványt az érintett szervezet átalakítására s csonkítására. A magyar Kanczellária tehát, melyben nem is az egész testület, hanem csak a Kanezellár személye bir elhatározó, eldöntő sulylyal, a hatalomnak oly meglepő helyettesítését s ebben oly gyülpontot képvisel, melyben nemcsak a bel- s cultus-, rendőr- s kereskedelmi-, hanem az igazságügyi minisztérium is, s azonfelül a semmitőszék is képviseltetik, sőt általa az illetékességi viták felett határozó hatóság is helyettesitetik. Nagyon természetes, hogy ezek folytán következő kérdések önmaguktól merülhetnek fel : t. i. hogy Nem lehetne-e nagyobb biztosságot találni abban, ha a Kanezellária hatáskörében a közigazgatási hatóság a tisztán bíróságitól egészen elválasztatnék? Nem kellenék-e azon igazságszolgáltatási ügyeket, melyek eddig a Kanczellária hatáskörébe tartoznak, egy oly önálló bírósági orgánumra bizni, mely a semmi tőszéket képviselhetné? Mikép kellenék e tekintben azon nagyjelentőségű viszonyt, mely a Kanczellária és Hétszemélyes tábla, mint alkotmányos országunk legfelsőbb Ítélőszéke között létezik, rendezni és szabályozni — ősi szabad intézményeink alapján, de megfelelőleg az előhaladottabb korigényeinek is, melyeket azonban szinte a szabadabb államéletből kellene átkülosönöznünk ? Mi lenne teendő az illetékességi vitákkal, 89