Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 88. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink. A magyar királyi Kanczellária 3. [r.]

352 tés, büntettek megkegyelmezése, menlevelek kiadása, s a legfelsőbb gyámsági felügyelet. III. Az összes igazságszolgáltatási ügy legfelsőbb vezetése, kiterjedve mind a biróságok, mind a törvénykezés kezelésének irányzatára. Legfőbb hivatása e tekintetben az igazságszolgáltatás gyorsítását eszközleni, s minden intézkedést megtenni eltávolításukra, mik azt akadályozhatnák. Ez okból az arra szolgáló különbféle ig.ügyi rendeleteken kívül ide lartozik, a biróküldések a birói parancsok kiadása; nevezetesen a biróletiltások a bíróság világos illetéktelenségének eseteiben, az Ítélet megsemmisítések, (cassatoria) sürgetések a helytelenül megtagadott vagy hosszasan késedelmeskedő igazságszolgáltatás eseteiben stb. Mindezekre nézve azonban az 1791 : 12. tcz. világosan rendeli, hogy a Kanczelláriát az igazságügy tekintetéből csak az illetheti, mi e téren a Fejedelem legfel sőbb felügyeleti és végrehajtási hatóságához tartozik. Különösen pedig az érintett csikkelyben rendeltetik : Forma judiciorum lege stabilita aut stabilienda authoritate regia non immutabitur, nec legitimarum sententiarum Executiones mandatis impedientur, autperalios impediriadmittentur, nec sententiae legitimae fororum judiciariorum alterabuntur, imo nec in Revisionem regiam, nec ullius Dicasterii politici per trahentur, sed secundum conditas huéusque aut in futurum condendas leges, receptam Regni consuetudinem, Judicia per Judices absque discrimine Religionis deligendos, celebrabuntur, executiva autem Potestas nonnisi in sensu Legum per Regiam Maiestatem exercebitur. IV. A Kanczellária hivatásához tartozik mindazoknak teljesítése s elvégezése, melyek valamelyhiteles helynekhatóság körébe tartoznak u. m. a végintézetek, örökfélvallások, meghatalmazások stb. hiteles alakbani kiadványozása. E tekintetből itt tartatnak az u. n. királyi könyvek, a nemesi levelek, adományok jegyzőkönyvei, melyek I. Ferdinánd korától vezettettek. V. A magyar országgyűlési teendők s eljárás vezetése is ide tartozik, nevezetesen az országgyűlés összehívása, kir. propositiók elkészítése, a szentesitett törvényczikkelyek kiadása stb. stb. VI. Végre a magyar Kanczellária Magyarország tekintetéből a kül ügy ministeriumot is pótolja, a mennyiben a magyar Király a kül állami ügyeket, melyek Magyarországra is vonatkoznak, csak a magyar Kanczellár közbenjöttével végezheti. És ide tartoznak az austriai örökös tartományoknak Magyarországot illető kül viszonyaik is. Az érintett kül állami ügyek közé sorolandók a kül szövetségek, kereskedelmi szerződések, béke s háború feletti határozatok, felkelés elrendelése, a magyar honpolgároknak külföldön külíöldiek irányában s kül ügyleteikben való istápolása, s különösen a kül követek általi képviselése és védelmezése: úgy hogy a magyaroknak minden ily külföldi ügyeik csak a m. Kanczellária közbenjöttével intéztethetnek el. Jogeset A z 1701 : XXVI. tcz. 11.$. értelmezésében. (Folytatás). E keresettől azonban, melyet a szerzeményi javak kiadására adtak be, Menszáros Lászlónak Ritter Josephától maradt gyermekei elálíottak, s miután annak folyamatja alatt a per KK. okmánya szerint a mostan uralkodó Ö Felségéhez intézett folyamodás útját is siker nélkül kisértették meg; azt 1858-ban Jetették s 1859. év mártius 19-én a n.-váradi orsz. tszékhez beadott ujabb keresetlevelükben a szentszékek Ítéleteire támaszkodva, az atyjok után Menszáros Györgyre, Menszáros G-yörgy után pedig az oldalági rokonokra maradt minden javaknak az idő közti haszonvételekkel leendő kiadatására, az azokat bíró oldalági rokonokat összesen harmincz alperest megidéztették. Ezen örökösödési perben az alperesek védelmükre mindazt előhozva, mi a fent elősorolt tényállásból következik : védelmüket különösen a per folytathatósága ellen intézték — a mennyiben alperesek azt állították : hogy 1859. év márt. 19. a mikor t. i. ezen kereset benyujtatott — már lefolyt azon határidő, mely alatt az ilyen örökösödési kereseteket az ősis. cs. nyiltparancs 9. §-a értelmében belehetett adni. A felperesek a folytathatóság elleni kifogásra azt felelték, hogy ők 1854-ben adták be a 11. sz. alatti keresetüket, s midőn azt később letették, ugyanannak folytatására s kijavítva való beadására jogukat fentartották, — annálfogva a jelen kereset bár 1859. márt. 19. adatott be, csak a letett kereset kijavított folytatásának tekintendő. Mire az alperesek viszont azt adták elő , hogy a letett felperesi kereset a L alatti kegyelembőli törvényesités alapján, s csupán a szerzetteknek állított közepesi és éradonyi javak iránt, és csupán ezeknek birlalói ellen volt indítva, az 1859. idő után beadott jelen kereset pedig a szentszéki ítéletekre van alapítva és néhai Menszáros Lászlónak minden javai kiadására, az ezeken osztozott minden oldalági rokonok ellen van intézve, és igy ezen kereset mind tárgyára, mind jogalapjára, mind a megidézett alperesekre nézve a letett keresettől egészen különböző lévén, amannak folytatásául teljességgel nem tekinthető, s igy felperesek az ősis. nyiltparancs 37. § ában sem találhatnak menedéket, mely csak azon esetről szól, midőn a bíróság az előtte megindított ősiségi perbeni illetéktelenségénél fogva az eljárás megszüntetése mellett felperest az illető bírósághoz utasította. Ezen igen érdekes ügyben vitatott elvek nagyobb világossága okáért, az alperesi védelem következő részleteit még ide igtatom. Azt mondották ugyanis alperesek : hogy a Komáromy Anna és Menszáros László közti válóperben hozott ítéletek által Menszáros László a. Ritter Josephával kötendő házasságtól ellevén tiltva, önkényt következik, hogy ezen tilalom polgárjogi hatását a catholica hitre áttért Menszáros László és Ritter Josepha házassági ügyében későbben bíráskodott szentszékek meg nem semmisíthették. Ama tilalomnak polgári hatása pedig nem volt egyéb, minthogy a tilalom ellenére kötött házasság érvénytelennek, a belőle származott gyermekek ősi örökségre képteleneknek tekintendők, és ezek mint ilyenek a Menszáros László törvényes fiának Menszáros Györgynek magvaszakadtával alperesekre szállott ősi örökségből kirekesztendők. — Ha tehát a szentszékek a katholikusok házassági törvényeivel összeegyeztethetőnek találták, Menszáros Lászlónak Komáromy Annávali házasságát •— Menszáros László panaszára a felesége állítólagos kényszerittetésénél fogva, mindamellett, hogy az e miatti panaszt a katholikusok házassági törvénye is csak a kényszeritett félnek engedi meg — semmisnek; — Menszáros Lászlónak Ritter Josephávali házasságát pedig — mindamellett, hogy a crimen aduiterii a katholikusok házassági törvényei szerint is bontó akadály „ím-