Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 7. szám

26 A második szabályrendelet által nyilváníttatott, hogy a politikai hatóság engedélye akkor is megkívántatik, midőn valamely paraszttelek, fél vagy negyedtelekre osztandó. A mi ezen engedély kieszközlését illeti, a bíróságok olyképen intézkedjenek, miszerint azon esetekben, midőn hivatalból fellépni hivatva nincsenek, a feleket a szükséges engedély kieszközlésére utasítsák, ellenben ott, hol hivatalból fellépni kötelesek, ezen engedély kieszközlése végett vagy közvetlenül az illető hatóságokhoz for- > dúljanak vagy a kiskorúak avagy gondnokoltak képvise lőinek a szükséges utasításokat adják meg. Hogy ha pedig a feldarabolandó jószágokra telekkönyvileg biztosított hitelezők érdekei forognak kérdésben, a bíróságok a törvényes módon fognak azokra ügyelni. Ez ügyelésre nézve az 1858. dec. 15. miniszteri rendelet 56. § nak d) pontja szolgál zsinórmértékül, mely szerint, ha a telekkönyvi joszágtest, melyből lejegyzésnek kell történnie, terhelve van, e végre a nyilvánkönyvi hitelezők beleegyezése igazolandó; kivévén, ha a lejegyzés azok biztosságára nézve sérelemmel nincs egybekapcsolva, mi fölött a bíróság a hitelezők előleges meghallgatása mellett, saját belátása szerint határoz." I^egfelsőbfo-törvénysiéki döntvények. 1. Büntető-jogi esetben. Uzsora vétségének megalapítása iránt. V. Jónás egy magyar vidéken haszonbérlő uzsora vétsége miatt bepereltetett a sz—i megyetörvényszéknél, mert 1854. jan. 4-én ifj. S. Mihálynak 5000 ftot adott 4 évre kölcsön, akkép, hogy a 4 évi 10% százalékos kamat beszámitásával egy 7000 ftról szóló adóslevelet adatott magának. Az első biróságu megyetörvényszék 1859. febr. 23. 6241. sz. a. Ítéletével vádlott V. Jónást az érvényben hagyott régibb uzsoratörvényeink u. m. az 1715. 15. tcz. — 1723. 120. tcz. és 1802. 21. tcz. alapján és az 1852. máj. 27. cs. pát. VI. cz. és az 1857. aug. 9. igazságügyi miniszt. rendelet értelmében az 5000 ftnyi tőke elvesztésére és a perköltségek megtérítésére ítélte. Alperes felebbezése folytán az illető főtszék a megyetörvényszék ítéletét megváltoztatván, azt oda módosította, hogy vádlott V. Jónást az uzsora vétsége alól a bizonyítékok elégtelensége miatt a bünt. perrdt. 287. §. szerint és a perköltségek megfizetésétől felmentette, következő Indokokból: Annak tekintetében, hogy az N.N. községben 1854. jan. 4. kiállított adóslevélben a 7000 ftnyi tőkének valóban megtörtént átadása mind maga az adós, mind pedig K. Aurél és F. Antal (ki utóbbi a szerződés szerkesztője is volt), meghívott szerződési tanuk által világosan bizonyitatik, továbbá annak tekintetében, hogy sem az adós ifj. S. Mihály, sem pedig a jótállók és fizetők S. Péter és id. S. Mihály által 4 éven át megkárosítás miatt, vagy pedig az 1854. jan. 17.én történt betáblázás ellen panasz nem emeltetett, sőt hogy inkább a főadós saját vallomása szerint a kialkudott 5°/0 kamatok a 7000 fttól évenként pontosan fizettettek, és az uzsora miatti feljelentés S. Péter ügyvédje által csakis akkor történt, midőn a jótálló S. Péter a panaszlott által fizetés végett bepereltetett, — ennélfogva a főadós ifj. S. Mihálynak és a két fennevezett szerződési tanuknak az adóslevél tartalmával ellenkező vallomásai nem tekintethetnek a büntető perrendtartás 269-dik §-sza minden kellékeinek megfelelőknek, s az uzsora elkövetése annál kevésbé vétethetik bebizonyitottnak, mert ifjabb S. Mihály maga is bevallja, hogy V. Jónást csak nagy nehezen bírhatta rá a kölcsönadásra, azért ez — főkép a végtárgyalásnál feltüntetett bizonyítványok szerint — nem mutatkozik törvénytelen nyerészkedésre vágyó egyénnek, és mert mindkét szerződési tanú bevallja, miszerint a szerződés aláirtakor, észrevevén a kölcsön-összeg hiányosságát, aziránt felvilágosítást nyerni igyekeztek, ifj. S. Mihály őket azonban intések és jelek által hallgatásra bírta. Végre még megjegyzendő, mikép ifj. S. Mihály már bírói kihallgatásakor csődben volt, hogy az egyik tanú K. Aurél a végtárgyalásnál előmutatott, és senki által kétségbe nem vont bizonyítvány szerint ifj. S. Mihály közel rokona s végtére hogy a szerződési tanuk a sok szám és pénznemeknek oly sok éveken át feltűnő emlékezetben tartása iránt felvilágosítást nem adhatnak. Ezek folytán vádlott az első bírósági ítélet megvál toztatásával a vád alól a bizonyok elégtelensége miatt a bünt. perrend. 287. §. szerint felmentendő volt. (Főtszéki ítélet 1859. jul. 26. 6276. sz. a.) Ezen főtszéki Ítélet ellen a sz—i cs. k. államügyészség felrbbezéssel élt. A legf. tszék helyt adván a felebbezésnek a főtörvényszéki Ítélet megváltoztatásával a sz—i megyetszék ítéletét jog utján megerősítette, a rendkívüli enyhítés utján azonban az uzsorás adóslevél egyszerei megsemmisítésével, s illetőleg az 1854. jan. 4. történt adóssági lekötelezettségnek 5000 ftra való leszállításával, s jelenleg V.Jónásra rótt azon kötelezettség kiszabásával, hogy ő ifj. S. Mihálynak a 2000 fttól illetéktelenül beszedett kamatokat visszafizesse, a tőke elvesztésének büntetését 500 pftnyi pénzbirságra változtatta át. Indokok. V. Jónás ellen a vádtény bebizonyítása a károsult S. Mihály és a két egészen aggálytalan tanú F. Antal és K. Aurél oszhangzó vallomása által a törvények értelmében előállitatott, mint ez az első bíróság ítéletében tüzetesebben kifejtve lón. — A főtörvényszék által érvényesített azon körülmény, hogy a fentebbi 3 tanú vallomása aggályos, minthogy az az általuk aláirt adóslevéllel ellenmondásban van, bűnvádi perben, mely azonfelül is Cs. József ügyvéd által, nem pedig károsult S. Mihály vagy a fentnevezett tanuk által indíttatott, figyelembe nem jöhet; és épen oly kevéssé mentethetik aggály azon körülményből, hogy a kamatok mind az ideig fizettettek, és oly sokáig feljelentés nem történt. A felebbezésnek tehát jog utján helyt adni, és az első bírósági ítéletet, mely mind a bűnösségre, mind pedig a büntetésié nézve a törvény világos rendeletén alapszik, megsemmisíteni kellett. Minthogy azonban V. Jónás ellen súlyosító körülmények nem forognak fenn, ellenben enyhitési körülményekül tekintendők, a) eddigi fedhetlen élte, b) a károsult könnyelműsége s unszolása által nyújtott alkalom; — c) azon körülmény, hogy nagyobb kár belőle nem következett, — ugyanazért enyhítés utján a különbeni tőke elvesztés törvényes büntetése 500 ftra mért méltányos pénzbirságra volt átváltoztatandó. Ellenben az uzsorás kölcsönszerződés megsemmisítendő, illetőleg az 1854. jan. 4. kelt adóslevélnek csak 5000 ftig, mi képezi a valódi kölcsönösszeget, való érvényessége volt megalapítandó. És V. Jónás kötelezendő volt, hogy a 2000 fttól