Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 87. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink. A magyar királyi Kanczellária 2. [r.]

348 se idipsum fieri non permissurani. Praedictaeque Regiae | Hung. aul. Cancellariae Suae tamquam immediato aulico, cum aliis unius eiusdemque Princi­pis Dicasteriis immediatis, correspondenti­am duntaxat aequalem habenti Dicasterio suo regio imposterum etiam pro supremo rnunere at­que altissimo judicio suo de aptis et idoneis Subiectis ex omnibus Regni partibus et possessionatis Hungaris provi­suram stb. stb. És ezekből kitűnik, mikép őseink a magyar Kanczel­láriában valódi nemzeti és pedig fontos jelentőségű inté­zetet láttak, hatalma s befolyása emelése mellett küzdvén; mig ellenkezőleg ujabb korunkban épen a miatt emeltek honfitársaink számos panaszt, hogy a Kanczellária nagyon is nagy hatalmat foglal el hazánk belkormányzatában. A mi e hatóság további kifejlődését illeti, szervezete különböző időszakokban számos változatokon ment ke­resztül. A legelső szervezés I. Lipót alatt történt, ki azt a többi rendezett államhatóságok mintájára szabályozá. 1690 ben. E szervezés szerint a Kanczellária 1 kanczellár­ból, 4 ülnökből (assistentes név alatt) két titoknok, egy iktató, egy kiadóból ki fogalmazó is volt, s végre egy iktatói segéd s 4 jegyző (notarii)egyszersmind írnokok­ból állt, kikhez 13 kül-ágens járult. — Ily kis személy­zettel birt e korban a Kanczellária, mely korunkban 1847 előtt közel 200 hivatalnokot számlált. 1727-ben VI. Károly alatt újra szerveztetett, mely szerint a főkanczelláron kivül egy alkanczellárt is nyert, az ülnökök— már tanácsosok száma 5-re emeltetett, kik­nek ketteje előadó is volt, a jegyzők is 4-el szaporitat­tak, kikhez egy járulnok s egy uj iktatói segéd s kincs­tári ellenőr járult. M. Terézia idejében ismét szabályozás alá vétetett. Ezen korban a teendők már annyira megszaporodtak, mi­kép a tanácsosok számát 11-re, titoknokokét 5 — 6ra s az Írnokokét 14—20-ra kelletett emelni. 1782-ben József alatt még lényegesebb reformon ment keresztül e hatóság szervezete. Ekkor rendeltetett ugyanis el, hogy a magyar kir. udvari Kanczelláriával az Erdélyországi udv. Kanczellária összekapcsoltassék. Minthogy ezáltal a hivatalos munkák tetemesen szapo­rodtak, a hivatalszemélyzet is, nevezetesen nagyobbítandó volt. Ennek következtében 1783-ban két alkanczellár ne­veztetett ki, s 11 tanácsos, 10 titoknok, 2 iktató, 2 irat­tárnok, 10 fogalmazó, 7 irattári segéd, 6 irattári tiszt, 24 irnok vagyis esküdt jegyző, 8 járulnok kik jegyzők is voltak, 1 dijjazó s 1 ellenőr, 1 irnok, 2 járulnok s2 ajtón­álló lón alkalmazva. 1790-ben Ferencz alatt ismét szerveztetett. Ekkor az Erdélyi Kanczellária a Magyarországitól elválasztatott, minélfogva a személyzet száma is emennél az előbbi ha­tárok közé szoríttatott. É rendszer megmaradt 1848 ig — ujabb szervezés alá nem kerülvén. Azonban a teendők ösz­szege az ujabb kor viszonyai befolyása alatt tetemesen növekedvén, az előbbi hivatalnoki létszám megtartható nem lehetett. Innen I. Ferencz s Ferdinánd alatt a hivatal­nokok több izben szaporitattak, mig az alkanczellárok száma is majd 1 majd kettő volt. 1848 előtti évben a Kanczellária hivatalnoki létszá­ma következő volt t. i. egy udvari főkanczellár, egy má­sod fó- s 1 alkanczellár, 14 előadó s udvari tanácsos; 15 udv. titoknok, 7 tiszteletbeli titkár, ] 3 udvari fogalmazó, 18 tiszt, fogalmazó; és ezek mellett irat- s levéltár,igtató- s kiadói hivatal igazgatói, ezek segédei s más mellékszemélyze­tek ; végre 4 számvevő tanácsos szinte kellő segéd sze­mélyzettel. Ez szerint a hivatalnokok száma a 100-at meghaladta. Szabályul szolgált különösen, hogy az elő adók között 1 — 2 a főpapi rendből, 2 —4 a mágnásokból s a többi a nemesi rendből legyen s egy mindig Horvát­országból. Jogeset *] Az 1791 : XXVI. tcz. 11. S. ételmezé.seben. Különösen következő kérdésekben. A r. katliolika egyház által semmisnek el nem ismert, előbb mint protestánsok között létezett házasság bir-e polgárjogi ha­tályokkal ? Az evangélikusok válóperében hozott ítéletek, habár azok a sz. széket s kath. egyház püspökeit a házassági kötelék sem­miségének elismerésére nem kötelezik is, nem tekinten­dök-e mindamellett a polgárjogi álladékuk s hatályukra nézve érvényeseknek ? A világi (polgári) bíróság jtéleteinek hatályai, jogi következmé­nyei megsZflnnek-e, ha a protestáns felek, kik felett bírás­kodtak, később a kath. hitvallásra térnek át ? Néhai N.-Kereki Menszáros Lászlónak első felesége volt Vajai Vay Mária — kitől született egy fia György. — Menszáros László ezen feleségétől törvényesen elvált, — s Vay Mária másodszor férjhez ment Lakatos János­hoz, kivel mintegy 15 évig együtt élt s maradékai is vannak. Menszáros László Vay Máriától lett törvényes elvá­lasztása után második feleségül vette Kőji Komáromy An­nát, ki is miután nevezett férjével két évnél tovább együtt élt s tőle egy időközben elhalt gyermeket szült — férje Menszáros László ellen engesztelhetlen gyűlölség alapján Biharvármegye törvényszéke előtt válópert kezdett, kere­setét Menszáros László durva bánásmódján kivül annak Ritter Josepha házi nőcselédjével elkövetett nősparázna­ságával indokolván.— Miután az törvényesen bebizonyít­va lett a házastársak a mCgyei törvényszéknek — vala­mint a királyi és hétszemélyes tábláknak egybehangzó ítéletei által egymástól örökre elválasztattak, még pedig József császárnak a protestánsok házassági ügyei iránt kiadott s az 1791. évi 26. tcz. által megerősített nyiltpa­rancs 55. és 60. §§ ai szerint oly világos kikötéssel, hogy Menszáros László és Ritter Josepha mint nősparáznák és házasságtörők egymással soha sem léphessenek házasság­ra — a mint ezeket a perben 2. és 3. §§. alatt előmutatott ítéletek bizonyítják. Ezekkel azonban Menszáros László mitsem gondol­ván , Szabolcsmegyében Ujfejértó mezővárosi jószágába vette lakását Ritter Josephával, s a szabolcsvármegyei alispán előtt hamisan arra esküdtek meg, hogy házassági egybekelésüket semmi akadály nem gátolja, s ez uton a háromszori kihirdetés alóli felmentést csalárdul kieszkö­zölvén — magokat a fenébb emiitett császári nyiltparancs 29. §-nak ellenére, nem az akkori lakhelyök szerint illető ujfejértói, hanem a n.-kállói lelkész által összeeskettették. E törvényellenes tettök világosságra jővén, mindketten büntető perbe fogattak, s a 4. 5. és 6 ik szám alatt bepere­*) Kötelességünknek tartjuk — hivatásunk szellemében e nagyérdekü ügyre s az abban első bir. n.-váradi törvényszéktől ho­zott Ítéletre minden törvénytudó figyelmét felhívni. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents