Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 87. szám - Nemzeti alkotmányos intézeteink. A magyar királyi Kanczellária 2. [r.]

849j sitett ítéletek szerint fogságra ítéltettek, melyet ki is állottak. \ \ fi i Ezután Menszáros László és Ritter Josepha mindketten protestánsok a r. katholika vallásra áttértek Szathmáron, s itt a szentszék ügyésze által megidéztettek aziránt, hogy adják okát együttlakásuknak. A szathmári szentszék a kereset határán tul menve, Menszáros Lászlónak Komáromy Annávali házasságát —ennek atyja által állítólag lett kényszerittetésénél fogva, mely a válóperben bizonyítva nem volt — semmisnek — ellenben Ritter Josephávali házasságát érvényesnek — következőleg az ezen házasságból származó gyermekeket törvényeseknek nyilvánította, mely Ítéletet a felsőbb egyházi bíróságok is némely módosításokkal helybenhagytak. Nevezetes körülmény, hogy ezen szentszék előtti perében Menszáros László a szentszékek előtt elhallgatta, hogy ő első feleségétől Vay Máriától is elvált, s hogy Vay Máriától maradt egy fia György, s hogy Vay Mária másodszor is férjhez ment s életben van s második házasságából gyermeke született. — Mert ha ezen körülményt Menszáros László el nem titkolja, a szentszék köteles lett volna Menszárosnak a Vay Máriával való válóperét is átnézni, s ha csak ezt is semmisnek — s az ezen házasságból származott Menszáros Györgyöt is fattyú gyermeknek nem canonizálja, másként a Ritter Josephával való házasságot lehetetlen lett volna a szentszéknek törvényesíteni. Értésére esvén ezek Biharvármegyének, az esetet mint sérelmet az 1825. évi országgyűlésére feljelentette, az országgyűlés a sérelem igazolásáról meggyőződvén, azt orvoslás végett akkori koronás király I. Ferencz ő Felsége eleibe terjesztette fel, a ki is meghallgatván Biharvármegyét, melynek okmányokkal támogatott s a perbe 7. szám alatt beperesitett felterjesztésében az ügy valódi állása kimeritőleg előadatott, meghallgatván a volt királyi Curiát és magyar királyi udvari Kanczelláiiát, s ezeknek a szentszékek eljárását roszalló véleményeit, ezeknek figyelembevételével 1833. év febr. 22-ről a perbe K. alatt beperesitett következő tartalmú kegyelme leiratát bocsátotta ki : „Erga iteratas in merito collisionis sententiarum, quae intuitu matrimonii Ladislai Menszáros primum cum Anna Komáromy, dein cum Josepha Ritter initi, per tribunalia civilia et ecclesiastica latae fuerant, exortae , altissimo loco substratas remonstrationes Comitatui huic intimari : Suam Majestatem sacratissimam benigne resolvere dignatam esse, ut relaxata sententia in processu divortiali conjugum : Annae Komáromy et Ladislai Menszáros per íóra ecclesiastica enunciata — Curiae Regiae sententia in suo esse relinquatur effectuique mancipetur." A királyi Curia ítéleteinek ezen kegyelmes királyi leírásban elrendelt foganatosítása pedig nem egyébből állott, mint az ítéletek polgári hatályának érvényesítéséből; azaz abból, hogy Menszáros László halála után jószágai a Ritter Josephávali törvénytelen házasságból született gyermekek kirekesztésével az első asszonytól Vay Máriától született egyetlen törvényes fiának Györgynek adattak által. — így kellett ennek hazánk alaptörvényei t. i. az 1791. XXVI. fez. 11. § nak értelmében történni, a hol is világosan mondatik: hogy az evangélikusok válóperében hozott ítéletek — habár azok a r. kath. püspököket a házassági kötelék semmiségének elismerésére nem kötelezik is, polgári hatásukra nézve mindenütt érvényeseknek tekintessenek. „Sententiae divortii quoad effectus civiles ubique pro validis habeantur." Hogy pedig I. Ferencz király ö felségének, ki különben a r. kath. papság jogait mindenkor tiszteletben tartotta, mint az ország legfőbb birájának, az igazságügyre vonatkozó jus Majestaticum nál fogva, hogy a mint a magyar királyi udv. Kanczellária e tárgybani felterjesztésében magát kifejezte, ut fororumjudiciariorum damnosa publico collisio pro futuro praecaveatur" teljes joga volt a két rendbeli ítéletek összeütközését megszüntetni az a most idézett 1791 : 26. tcz. 11. §-án kivül az 1791. XII. t.czikkelyből is következik, mely tezikkely azt rendeli, hogy az illetékes bíróságok által törvényesen hozott jog érvényes Ítéleteket semmiféle hatóságok meg nem változtathatják. — Mert épen ezen tezikkely rendeletét nem vették figyelnmbe a szentszékek akkor, midőn a királyi Curia ítéletei ellen Menszáros Lászlónak Ritter Josephávali házasságát érvényesnek, s az e házasságból született gyermekeket törvényeseknek nyilvánították, s ezáltal az örökösödési jog veszélyes összeütközését idézték elő. — És midőn ez megtörtént, joga volt a fejedelemnek mint az ország legfőbb birájának a világi bíróságoknak jogérvényes ítéleteit, épen az 1791 : XII. tcz. alapján magok azon érvényükben, melyet az 1791. XXVI. tezikk 11. §-a elrendel — hogy t. i. quoad civiles effectus ubique pro validis habeantur — visszahelyezni. A mint Menszáros László 1829. évben meghalt — minden hátramaradt javai, melyek addig is az ő vesztegetései s adószág csinálásai miatt köztilalom alatt voltak, megyei végzés által egyetlen törvényes örököse a Vay Máriától született fia Menszáros György részére az ő gyámnokának általadattak, ki is azokat 1842. évben történt haláláig békeségesen birta is. Menszáros Györgynek 1842. évben történt halálával s magszakadásával mindazon javak, melyek Biharmegyében N.-Kerekiben, Artándon és az adoni pusztában vannak, mint olyatén ősi javak, melyek a Menszáros családtagok között 1808. évben a magas Septemviratus küldöttsége előtt keletkezett osztályos eegyesség következtében osztály tárgyai valának — Biharmegye által kiküldött s az 183% : XIV. tezikk értelmében eljárt rövid utú osztályos választott bíróság által az oldalági törvényes öiökösök közt felosztattak. — Az emiitett 1808-ki osztályba nem foglalt közepesi és éradonyi jószágok pedig az alkalommal fel nem osztattak, mert az éradonyi javakat Szilágyi György elfoglalván, azokat még elébb viszszakivánta a Menszáros család szerezni. — Ugyanekkor Menszáros László hátrahagyott sok adósságai miatt Biharmegye alispáni széke előtt egy csődper folyt le, melynek következésében a Menszáros családtagok csaknem készpénzen vették meg Menszáros György magszakadásával nyert örökségöket. Ily körülmények után Menszáros László Ritter Josephától maradt gyermekei vagyon s örökség nélkül maradván a perben álló 10. sz. alatti okmány szerint Ó felségéhez dicsőült I. Ferenczhez, kegyelembőli törvényesittetésökért és nemességért folyamodtak, a mit Biharmegye ajánlatára e záradékkal „salvo jure tertii" meg is nyertek 1834. évben aug. 28. kelt s a perben L. alatt levő K. királyi leirat szerint. Ezután husz év múlva úgymint 1854. évben a n.váradi orsz. tszékhez a perben 11. sz. a. levő keresetlevelet adták be, melyben az L. alatti királyi kegyelembőli törvényesitésre támaszkodva és elismerve, hogy törvényte-