Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 85. szám

341 latkor 6 egyén közül azonnal felismerték vádlottat. A vallomásuk szerint vádlottnál a rabláskor kés, gyertya s bot is volt s mégis még képes volt — állítólag G—ket meg is kötözni; mire nézve Gr. Gábor azt mondja, hogy a kést szájában tartotta, s a kötözéskor a bot s gyertya nem volt kezében; F. szerint szinte szájában volt a kés, arra nézve azonban, hogy mikép tarthatta a kést a szájában — ugy t. i. bogy őt mégis láthatta az arczát elfedő rongyoktól — határozottan nem tudott felelni. Vádlott pedig ottani jelenlétét,a rablásbani részvétét valamennyi szemében határozottan tagadja. A még a házbeliekhez tartozó L. Teréz szolgáló és S.János kocsis vallomásaik szinte nem kevéssé érdekesek, a mennyiben különösen sem egyik, sem má-ik nem akarták határozottan vádlottban a rablók egyikét felismerni, ámbár mindkettő hosszas ideig volt velük, az első nevezetesen mind az istállóban, mind a boltban, a másik pedig a lovak felszerszámolásánál. A szolgáló azt nyilvánítja, mikép a rablókra, kiknek képükön papiros lógott, rá sem mert félelmében nézni; csak kicsit oldalvást látta; nem mondhatja bizonyosan, hogy a vádlott lett volna egyikök — csak azt látta, hogy egyiknek arcza pirosas volt, de máskép nem látta sem szemeit, sem orrát, sem száját; nem volt bátorsága — mondá — őket jól megnézni. A vizsgáló bíró előtt jobban látszatott visszaemlékezni vádlottra , mit azonban jelen tárgyalásnál semmi áron sem akart ismételni, daczára a minden részrőli faggatásoknak , melyek közt azonban csak félelme nagyobbult még magasb fokra, és utoljára oly nagyon, mikép rosszul érezvén magát, kivezettetett a fris légre. A tanúvallomásokból még kiemelendő, mikép mind V. János szolgabírói hivatal börtönésze, mind az egyik csendőr szerint vádlott haja elfogatásakor nemcsak hajkorpás, hanem valódilag lisztes is volt, ugy hogy a m^gázástól egy része ragadós is volt. — Azon csendőr pedig, ki üldözőbe vette, és Gr. Ja k ab Sáriban korcsmáros, a kirablott G-oldnernek fivére, s ki szinte a rablók után ment, azt nyilvánítják, mikép a taligának, melyen vádlott elfogatott, nyomai a kérdéses kőhidnál világosan az országutróli lefordulást mutatták, és hogy az Ocsa és Örkény közti majorig semmi esetre sem mehetett — a nyo mok jelensége szerint — melyek t. i. csak a kőhidig terjedtek, azontúl pedig már nem — nem különösen a majorig. A majortól még valami 80 lépésnyire látszatott azon hely, hol a taligán s kocsin voltak — osztozás végett — tanyázhattak.Ugyanazon taliganyom azután egészen Vacsig vezetett el. Bizonyítják öszhangzólag továbbá, hogy vádlottnál találták elfogatásakor a két gyűrűt, tali gájában pedig G. portékát, czukrot, kávét, vásznat stb. A csendőr kérdésére van-e s hol van fegyvere, azonnal azt feleié elfogatásakor : a taliga ülésben; honnan a szénából csakugyan két pisztolyt húztak ki. Azonkivül mellénye zsebében papirkában egy lövésnyi puskapor is találtatott. A kés nem találtatott nála, hanem az uton, hová mentekor eldobta; nem a fehér bot sem, melylyel G — nét homlokba ütötte. Egyik tanú J. István határozottan erősiti, mikép a rablást megelőző csütörtökön látta vádlottat Labanczczal s egy harmadikkal kétkerekű taligán menni az ócsai vendéglő előtt; mit vádlottnak szemében is mond. — Ugyanakkor Cs. őket korcsmájában látta. P Ferencz az előmutatott kétkerekű taligát, melyen K. elfogatott, ugyanannak vallja, melyetőa rablás hetében Labancznak adott; és azon Sz. András mint vallja a pilisi csárdánál látta vádlottat más két egyénnel elhajtani a tett előtti időben. Az érintett tanuk, kik a bíróság kezei közt lévő holmikat u. m. gyűrűket, kést sajátjuknak lenni nyilvániták s a felmutatott botot s pisztolyokat is azonosoknak vallák a rablásnál használt eszközökkel — nevezetesen pedig G. Antal neje, Mari, Ignácz, Gábor gyermekeik, F. rokonuk, s a szolgálójuk — megeskettettek, meg G. Ign. is, ámbár a védő ellene kifogást tett; meg továbbá szinte tszéki határozat folytán Cs. T. Kat. Pöszt. és Szűcs is, kik nevezetesen a taliga azonosságáról is tanúskodtak, csakhogy igenlőleg közülök egész határozottsággal csupán P. Vádlott, mint többször emiitettük, határozottan tagadja mindazokat, miket az elősorolt tanuk ellenében felhoztak volt. Különben igazolására azt hozta fel, hogy azon éjeit, mintegy 11 -tői hajnali 4-ig az óosai felső korcsmánál töltötte, hová a nagy eső elől menekült, de csak az eresz alá húzódva, minthogy kopogtatására a korcsmaajtót fel nem nyitották; mivel pedig már útban érte az eső, egészen átázott. Azt mit a tanuk haján lisztnek mondottak, ő csak fejkorpájának lenni állítja. A puskaporról és pisztolyokról mit sem akar tudni, — tagadta különösen, hogy azoknak taligájában létükről valamit tudott volna. Ő — mint mondá — Pestről jött gyalog, hol szappant volt árulni, és Ocsa Örkény közt egy major közelében találkozott Labanczczal — ismeretes zsiványnyal — ki Horváth hasonszőrű pajtásával kocsin s taligán voltak. Ezek őt a többszór említett majornál unszolták, hogy a náluk volt holmik egy részét venné meg, s reá is beszélték, hogy egy zsák holmit. 10 f'tért s 2 gyűrűt szinte 10 ftért megvett tőlük, a toll kést ajándékba oda adván neki, a pisztolyok pedig tudta nélkü! létezhettek a taligában, melyet azután a nevezettek neki a holmik elszállítására átadtak ; Labanczot azon időben vasárnap óta csak akkor látván először. A pénzöszletre nézve, mely részben nála találtatott, azt állítja, hogy szeretőjétől mintegy 12, egy volt őrmesterétől Kantától pedig 7 l'tot kapott, apró pénzét pedig egy általa megnevezett pesti korcsmáros adott neki. A fentebbiekre — az igazolás tekintetéből — nem lehetnek nyomaték nélkül azon iratok sem, melyek a tszék által felolvastatni rendeltettek. Ezek közül a jelenben betegen fekvő ócsai korcsmárosné irásbani nyilatkozata azt tartalmazza, hogy azon éjeire a nagy zivatar folytán igen jól emlékezvén, bizton erősítheti, mikép korcsmájában akkor senki sem volt, s alig lehető, hogy ajtaján valaki akkor kopogtatott volna, mert valami 11 óráig felvoltak, de azután is meghallotta volna, mert az ivó szobában aludt, hová van egyenesen küből a bejárás; ere=z alatt pedig senki«em lehetett, mert házának nincs eresze, hanem csak folyosója. Utóbbi körülmény a hivatalos szemle által is igazolva lett. — P. Márton azt nyilvánítja, hogy a kérdéses hét csütörtök napján délután 4 embert látott Soroksár táján taligán menni, kiket azonban fel nem ismerhetett. K. Lipót kijelenti, mikép 21 én Pestről jöttekor egy oly kocsival találkozott, minő Goldneré s azon parasztok ültek. — A pestmegyei börtönész pedig nyilvánitja, mikép Labanczot, ki egy másikkal ment, de ki elillant, a vaczi uton fogta el. — A fent hivatkozott K. őrmester — mint tudatja - nem is volt Pesten ez évben s nem is látta vádlottat, s neki semmit sem adott. Vádlott előéletéről felolvasott bizonyítványok legkevésbé sem kedvezők. A körösi városi hatóság őt oly egyénnek adja elő, ki igen ro^z hirü, többször követett el ökórlopást;a katonai elöjaróság pedig jelenti, mikép többször volt fenyítve fegyelmi kihágásokért és lopásokért; egyszer pedig rablás vádja alatt állott, mely miatt az elitéléstől csak a bizonyítékok hiányából mentetett fel.