Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 84. szám

337 történtéről, hanem az utalványnak el — vagy el nem fogadásáról volt szó ; miért ez az elébe intézett kérdésre semmi felelet sem leendett, mire pedig mégis kötelezve volt. — Ámde a logikai magyarázat szerint is azt kell a helyes értelmezésnek venni; mert átalában az emberek s különösen egy gondos s számitó kereskedő gondolkozás s cselekvés módja szerint, mindenki, a kinek oly nevezetes sommának, mint 6000 pft kifizetése kötelezettségét tulajdonítanák, hogy ha azon fizetésnek nem akarna eleget tenni, bizonyosan a legerősebb tagadási kitételeket, melyekre csak nyelve képes lehet, használandná, hogy arra nézve tudtul adhassa bele nem egyezését. Már pedig ez Sp. Grerson feleletében fel nem található, az tehát azon szándokára mutat, hogy kész volt a fizetést teljesíteni, és az utalványt elfogadá. Ez továbbá megerősitetik azon a fizetés napján adott felelete által is, a melyben ő a fizetés megtagadásának okául világosan az ellenrendelet (contre ordre) vételét adta volt; midőn mégis, ha ő az elfogadást megtagadta volna, egyszerűen csak arra kellett volna hivatkoznia. — Különben továbbá teljesen érthetetlen is lenne, miért utalta volna alperes az utalványt kifizetés végett előmutató H. Lászlót a fizetés napjára, mint ez saját tanujának B —nek vallomásából kitűnik, mely szerint Sp. Gerson azt mondá „az utalvány iránt tudósitatott, mivel az azonban csak jun. 6 án jár 1 e, H. azzal azon nap jöjjön el." Miért kellett volna H. Lászlónak a fizetés napján eljönnie, ha Sp. Gerson a fizetést nem akarta volna teljesíteni? Nem azt kellett volna-e inkább mondania, hogy ne fáradjon még egyszer oda hasztalanul. Ily nyomós tényekkel való kapcsolatban a p. perr. 159. §. értelmében a magokban aggályos felperesi tanuk nak vallomása is figyelembe veendő, kik mindketten erősitik, hogy Sp. Gerson a fizetést szóval megígérte; különös tekintetet érdemel főleg Alt. vallomása, mely szerint Sp. Gerson a fizetés nap előtt H—hez küldött, neki tudtul adandó, mikép ellen-rendeletet kapott, következéskép a fizetést nem fogja teljesíteni. Ezt alperes ismét csak a megtörtént elfogadás feltételezése mellett teheté. Ezen tények ellenében alperes arra hivatkozik ugyan, mikép megtagadta légyen az elfogadásnak az utalványra való írásbeli rávezetését; minthogy azonban a törvény sehol sem rendeli az elfogadásnak írásbeliségét, a szóbeli teljesen elégséges, és hason jogi hatálylyal bir. Hogy pedig az daczára az írásbeli feltétel megtagadásának, mégis valóban megtörtént legyen , a már előadottakon kivül különösen még azon körülmény által igazoltatik, mikép alperes az utóbbi tárgyaláson felperes által neki felajánlott s következőleg szóló eskü tartalmát: „esküszök, hogy a fizetést meg nem igértem"jelen szerkezetében letenni nem bátorkodott, hanem azt akkép kívánta módositatni; miszerint ő megesküszik, hogy azt mondotta a bemutatáskor : „én semmit sem irok, mert nincsen semmi kötelezettségem s nem is vállalok magamra." Mert ha alperes e szavakkal átalánosan megtagadni akarta volna az elfogadást, akkor nem törekedett volna a bizonyítási tételt átváltoztatni, hanem azt a mint egyszerűen s világosan feltéve elébe állitatott, akkép azt esküjével megerősíteni is késznek nyilatkozott volna. Lett légyen tehát az irásbani elfogadás megtagadásának oka azon számos emberrel közös hit, minél fogva az írásbeli kötelezettséget erősebben lekötelezőnek tekintik, vagy lett légyen bármily más oka; az a bebizonyított szóbeli elfogadásnak hatályát sem nem gyöngíti, sem le nem ronthatja; és minthogy a polg. törv. 1409. §. szerint az utalványozott, ki az utalt összeg fizetését egyszer megígérte, azért felelős is, annálfogva utalványozott Sp. Gerson az utalt összeg fizetésében elmarasztalandó volt, mitől őt fel nem mentheti sem a polg. törv. 1403. §-ra alapított okoskodás, miszerint t. i. ő különben mint az utalványozó meghatalmazottja annak ellenrendelete ellen cselekedett volna, s azért felelős leendett, ha a fizetést teljesitendi; minthogy a meghatalmazó a meghatalmazott által már felvállalt kötelezettséget többé vissza nem vonhatja, jelen esetben pedig az ellenutasitás már az utalványozás elfogadásának megtörténte után — tehát későn — érkezett, és az utalványozottnak mindenesetre és pedig önrészérőli veszély nélkül, fizetnie kellett volna, mert őt a polg. törv. 1409. §. é« az abban idézett 1414. §. értelmében teljes kármentesítés illetendi. Még kevésbbé áll azon állítás, mintha az 140G. §. rendelné, hogy ha az utalványozott az utalványt elfogadta, a fizetést azonban mégsem teljesítette volt, azért csak az utalványozó, nem pedig az utalványozott is lenne felelős. Ezen hibás magyarázat elő áll mindenesetre, ha az 1406. §. elkülönözve tekintjük. E §-ban ugyanis a térvény az utalványozónak felelőségét szabályozza, miért az csupán az ő felelőségéről szól; miből azonban távolról sem következik, hogy az utalványozott az utalvány elfogadása által épen nem lenne lekötelezve; sőt ellenkezőleg, a mint a törvény az utalványozó kötelezettsége szabályozásának egy külön §-t szentel, t. i. az 1406. § t, épen ugy szentel egy külön §-t, t. i. az 1409-ket az utalványozott kötelezettsége szabályozásának is, mely sokkal világosabb, mintsem hogy az utalványozott kötelezettsége megalapítására bővebb fejtegetést igényelne. Épen ily egyoldalú az 1403 §. végszavainak magyarázata is , melyekből alperes azt akarja következtetni, hogy ő az elfogadás által az utalványos irányában még lekötelezett nem lenne, mert ezen §. azt mondja : ha az utalványozott az utalványt elfogadja, akkor meghatalmazási szerződés keletkezik közötte és az utalványozó között, de utalványossali szerződés még nem; — elkerüli azonban figyelmét, mikép jelen esetben az utalványossali szerződés már előre bocsátatott, következéskép a szükségelt hármas beleegyezéshez még csak az utalványozotté hiányzott, melynek megtörténtével az utalványozás az 1401. §. értelmében teljesen létrejöttnek tekintendő; hacsak alperes az 1403. §-ból azt nem akarta következtetni, hogy az utalványozás érvényére szükséges légyen, mikép először az utalványozó és utalványozott, és csak azután az utalványos adja nyilatkozatát, mi épen képzelhetlen lenne. Rögtön bíráskodás. K. József ellen a Pestmegye tszék előtt oct. 22. stb. napjain. Egy körösi 28 éves fiatal legény (szabadságos káplár), igen csinos külsővel, deli termettel s bátor arczkifejezéssel, melyet a legszorongatóbb pillanatok , a legsúlyosabban terhelő s kivilágított körülmények sem valának képesek elhomályositani — ült a vádpadon—.a rögtönbiróság előtt, melynek elnökletét a Fabiny ur helyét elfoglalt Szekrényesi főtszéki tanácsos ur vezette. A vádtény rablás bűntettében állt, melynek története következő : Pestmegye egyik uépesebb községében Sáriban épen a község közepén és a faluháza szomszédságában lakik egy vagyonos izraelita kereskedő Goldner Antal 7 gyermek apja — kinek különféle vászon- s fiiszerárukkal ellátott vegyeskereskedési boltja az