Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 83. szám

334 Külföldi döntvények. A csődnyitás utáni váltóovatolás; és a váltóóvás alóli felmentés kérdésében. Nevezetesen a) Az elfogadó vagyonára elrendelt csőd a yáltókibocsátó irányábaili kárpótlásra nézve nem zárja ki az elfogadó elleni ovástétel szükségességét. b) Az át. német váltórendszabály 4%. cz. szerint a váltóadósnak kedvezményezett óvatolástóli felmentés nem származhat az elfogadótól, ki ellen az óvatoltatik. Poroszországban és pedig Berlinben B. felperes mint váltótulajdonos a váltókibocsátó ellen kártérítési keresetet inditott. — Alperes azon kifogást tevé, hogy a váltó az elfogadónál nem óvatoltatott. Erre felperes azt válaszolá, bogy az óvatolás felesleges volt, mert az elfogadó a váltó lejáratkor csődbe esett, és az első hátiraton látható elfogadónak azon jegyzéke „óvás nélkül." Felperest mindkét alsó bíróság elutasította. A berlini legfőbb tszék felperesnek semmiségi panaszát elutasította következő Indokokból: Jelen kereset a váltókárpótlás miatt a kibocsátó ellen intéztetik, és ehhez az át. német váltórsz. 42. §-a szerint a váltó óvástételének megtörténte szükségeltetik, „hogy mind a bemutatás, mind pedig a fizetés meg nem történte" ennek idején felvett óvástétel által bizonyitassék." A törvény azon esetre,ha az elfogadó vagyona felett a lejáratkor csőd nyittatott, nem tesz kivételt; ép oly kevéssé történt ez a csődrendben. Való, hogy a csődrend szabályai szerint sem a bukottnak, sem pedig a tömeggondnoknak váltót beváltani nem szabad, és hogy ezért a bemutatás hasztalan volna, a mennyiben általa azon czél kívántatik eléretni, hogy az elfogadótól a lejárat napján fizetés eszközöltessék. Azonban a 42. §. szabályai szerint nemcsak ez a czél, hanem inkább az, a hitelesen és annak idejében történt óvástétel által kimutatni, hogy a váltónak fizetése a lejáratkor tettleg meg nem történt. E czélra nézve közömbös, mely okból nem történt fizetés, váljon az elfogadó szabad akaratából vagy képtelenségéből, és utóbbi esetben, váljon a képtelenség okozta-e a fizetések felfüggesztését, vagy a csődnyitást. Azon bizonyosság, hogy a bemutatás eredmény nélkül nélkül lesz, a váltótulajdonost attól és az óvástételtől fel nem mentheti. És a 29. §. rendeli, hogy csődnyitás esetében biztosítás kérethetik, hogy azonban, ha az elfogadó ezen biztosítást nem adja, óvás teendő ellene, hogy előzőit lehessen biztosítékadásra kényszeríteni. Ezen szabály világosan mutatja, hogy a csődnyitás, mely nem csak biztosítékadást, de a fizetést is megakadályoztatja, nem ok, az óvástétel szükségességének kizárására. Ép oly kevéssé látszanak megsértve a német át. v. rsz. 41. 42. 44. 82. §§-ai a másodfolyamodásu biró által figyelembe nem vett jegyzéket : „óvás nélkül" illetőleg, mely az első hátirat alatt látható, — azon egyszerű okból, mert ezen jegyzék alatt elfogadó aláírása látható, az tehát egyenesen ettől származónak tekintendő. — Természetesen a német át. vrsz. 42. czikk szerint a vált ó k ö t e 1 eze 11 n e k a z ó v ás t é te 11 ő 1 való felmentése nem származhat az elfogadótól, ki ellen óvatoltatik. Kimutatandó lett volna tehát a kibocsátónak valamely megbízása az elfogadóra nézve, és hogy ez nem létezett, magok az elfogadók bizonyítványai alapján a másodbiró megállapította. (1859. jul. 19. Berlin). Törvénytár. 1860. oct. 13-kán adatott ki a birodalmi törvénylapból Magyarországot illető rendeletek fordításainak IV. darabja magyar, tót, román és ruthén nyelven, melynek tartalma következő : (Vége). 44. sz. A bel-, igazság- és pénzügyi minisztériumok 1860. jun. 17. kelt kibocsátványa, a tagosítás és elkülönzés részletes foganatosítása végetti földcserék illetékessége tárgyában. 45. sz. A hadsereg főparancsnokságának , továbbá a bel- és pénzügyi minisztériumok 1860. jun. 23. kelt rendelete, melylyel a katonai szolgálatbani helyettezést tárgyazó szabályt (bírod, tlap 1856.. VII. darab, 27. szám) módosító póthatározatok tétetnek közhírré. 46. sz. A bel- és igazságügyi minisztériumok 1860. jul. 7. kelt kibocsátványa, a politikai hatóságoknak a vízmüvek háborított üzletéből keletkező perlekedések eldöntésére vonatkozó illetékessége tárgyában. 47. sz. Ugyanazok 1860. jul. 12. kelt rendelete, a politikai hatóságoknak, a vadak által okozott károk megtérítését tárgyazó igények kinyomozása és eldöntése tekintetébeni illetékessége iránt, 48. sz. Az igazságügyi minisztérium s a hadsereg főparancsnokságának 1860. jul. 13. kelt rendelete, a katholikus egyházak, papi javadalmak és egyházi intézetek vagyonának elidegenítése és megterhelése iránt. 69. sz. Császár Ő Felségének 1860. jul. 17. Ő Fenségéhez a birodalmi tanács elnökéhez intézett legfelsőbb kézirata, melylyel Ő Fenségének azon legfelsőbb határozat adatik tudtára , miszerint ő cs. kir. Ap. Felsége jövőre uj adók és terhek behozatalát, továbbá az egyenes adókra , a fogyasztási adóra s a jogügyletek , okiratok, irományok és hivatalos cselekvényektől járó illetékekre nézve, a fenálló adó- és illetéktételek fölemelését, végre uj kölcsönök fölvételét, háború veszélyének esetén kivül, csak az erősbitett birodalmi tanács beleegyezésével fogja elrendelni. 50. sz. A vallás- és oktatásügyi minisztériumok , továbbá a hadsereg főparancsnokságának 1860. jul. 2. kelt rendelete, a „Nazarénusok", „Nazareusok" vagy „Krisztus utódái" nevezet alatt előforduló vallásos felekezetteli bánásmód iránt. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak agész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás : Belváros, lövészutcza 8. sz. (Enzsel ház) Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál.