Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 83. szám

333 Indokok. Az „Előszó és tartalom" czimü irat főképen pedig „a forradalmi katekismusnak" czimzett munka, Magyarországnak az ausztriai birodalom állam egységi kapcsatóli elszakitására, illetőleg a kormány formának erőszakos megváltoztatására való buzdítást, világosan és tisztán tartalmaznak, miért is, az érintett munkák terjesztése a btk. 58. §. b. c. tételei alá eső felségárulási bűntettnek tárgyi tényálladékát képezi. Mert noha a birodalom egyrészének az állami egységi kapcsátóli elszakítása, és a kormány formának erőszakos megváltoztatása a felségi jogok gyakorlatának akadályozását tágasb értelmében magában foglalni látszik , még sem vétethetnek ezen tiltott cselekvények a b. tkönyv 58. §. a pontja alá, miután azok kivételesen és részletesen a b. t. 58. §. b. és c. pontjában foglalvák, és igy csak is a törvény ezen helyei alá vonhatók. AZ „Ifjú barátim" czimü irat ellenben egyedül a fiatal kedélyeknek , az ausztriai állam igazgatás elleni elkeseritésére irányzott magyarázata egy 1849. évbőli ujságczikknek, miért is ezen irat terjesztése csak a btk. 65. §. a. pontjában körülirt közcsendháboritási bűntett tárgyi tényálladékát képezi. A mi a bűnösséget illeti, Táncsics Mihály bevallja, hogy az emiitett három iratot ő maga szerkesztette.— Pápai Ignácz és báró Kaás Ivor vallomásával, valamint a ház- és személykutatás eredményével egyben hangzólag bevallja továbbá, hogy ő az „előszó és tartalom" és „Ifjú barátim" czimü iratokat Papai Ignácznak átadta légyen, terjesztés végett, mely iratok elséje Hindy Árpád, másodika pedig Rab Istvánnál egyegy példányban találtatott. A „forradalmi katekizmus" terjesztésérei szándokot tagadja ugyan Táncsics Mihály, azonban a beismerés, hogy azt lemásolás végett Pápai Ignáczczal közölte, és báró Kaás Ivor vallomása , különösen azonban a kérdéses iratnak feltalált három kéz által irt második példánya az ellenkezőt igazolják. Ezeknél fogva Táncsics Mihály a btk. 58. §. b. és c. pontjai szerint felségárulási és a 65. §. a. pontja alá eső közcsendháboritási bűntettben bűnösnek lenni találtatott. A btk. 59. §. c. pontja értelmében szabott 15 évi súlyos börtön büntetés az első bírósági ítéletben mérlegezett súlyosító körülmények ellenében leszállítható nem volt, de beszámítandó volt a b. p. r. t. 313. §-a értelmében a vizsgálati fogság, mert Táncsics Mihály vallomásban van, és a vizsgálat önhibáján kivül nyúlt hosszabb időre. Báró Kaás Ivor hasonlóképen beismeri, hogy az említett három iratot továbbterjesztette, tagadja azonban a gonosz szándékot, előadván, hogy ezen iratok terjesztését egészen veszélytelennek tartotta, és abban büntettet nem "látott. -- Mindkét irányban döntő súly volt fektetendő, vádlottnak a végtárgyalásnál szembeötlőleg tüntetett törekvése, magának egy politikai vértanú hírnevét szerezhetni, mert a mint ezen törekvés fentebbi előadásának valódisága ellen egy részről alapos gyanút gerjeszt, mely a kérdéses iratoknak a leendett házkutatás alkal mával történt elégetése által még inkább fokoztatik, — ugy más részről az emiitett törekvés gyengiti báró Kaás Ivornak a tény elkövetéséről tett más bizonyítékok által nem támasztott vallomását, miért is sem az apjának a feloldás , sem a cs. k. államügyészségnek az elitélés végett felebbezésének helyt adni nem lehetett. Draveczky Mihály bevallja, miszerint a „forradalmi katekismusnak" 3. és utolsó részét, egyvalakitől, kire már nem emlékezik, ennek részére leendő lemásolás végett átvette, s a bűnjelként felmutatott példány egyrészének másolatát ő irta légyen. Azonban tagadása ellenében, és tekintve ifjú korára, és eddigi tanulmányaira nem lehet bizonyossággal elfogadni, hogy ő ezen töredékből egész munkának forradalmi horderejét felfogta, és a másolat rendeltetését t. i. a forradalmi katekismus terjesztését határozottan tudta légyen; sőt inkább ne na' valószínűtlen, hogy ő volt az, ki a forradalmi katekismus felmutatott példányát atyjának eljuttatá a felsőbbségnek leendő átszolgáltatása végett. Miután azonban az ellene felmerült gyanú, hogy a fentebbi cselekedete által a forradalmi katekismus terjesztésére tudva közreműködött, és ezáltal a felségárulási bűntettben részessé tette magát, tökéletesen meg nem gyengítetett; ennélfogva az államügyészi felebbezés alkalmából a b. p. r. t. 209. és 304. §§. szerint nem lehetett a fenti bűntett alól vádlottnak a b. p. r. t. 288. §. szerinti feloldását kimondani, de ez kivolt mondandó a végtárgyalás alkalmával terhére rótt felségárulási bűntettben a feljelentés elmulasztása által elkövetett büntársaságra nézve, mert a btk. 61. §-a nem alkalmazható oly egyényekre, melyek önmaguk vádoltatnak a felségárulási bűntett elkövetésével, és igy a bűntársak felfedezése által a btk. 62. §-ban foglalt eset kivételével önön magukat is veszélyeztetnék. E tekintetben tehát hiányzik a tárgyi tényálladék. Hindy Kálmán beismeri, hogy a bünjelkép felmutatott „Előszó és tartalom" czimü iratot a Fillinger kávéházban Pápai Ignácztól átolvasáskép kapta, és azt félnem jelentette légyen, állítja azonban, hogy ezen iratot az elmebeteg Pápai Ignácz veszélytelen agyrémjének lenni tartotta. Ezen állítást, tekintve az átadási hely nyilvánosságát, és Pápay Ignácz személyiségét, ki a pesti egyetem orvosi tanácskarának bizonyítványa szerint legalább 2% évótadaemonomiában szenved, és épen azért mint beszámítás alá nem eshető, a felségárulási bűntett és abbani bűntársaság alól feloldatott, és bűntelennek nyilváníttatott, tekintve továbbá vádlottnak feddhetlen előéletét, de az első bírósági ítéletben felsorolt egyéb körülményeket is, alapossággal igaznak kellett tekinteni. Miután tehát arra, hogy Hindy Kálmán az említett kézirat közlésében felségárulást, vagy Pápai Ignácz személyében felségárulót szükségkép látott, hogy ő a feljelentést gonosz szándékból mulasztotta légyen, legkisebb támaszpont sincsen, — atyja felebbezésének helyt adni, és vádlottat a felségárulási bűntettben a feljelentés elmulasztása által elkövetett büníársaság alól feloldani, és ártatlannak nyilvánítani kellett. Hindy Árpádnak ezen bűntett alóli feloldása az első bírósági ítéletben azáltal van elegendőképen igazolva, hogy ő a btk. 61. §-a szerint nem volt köteles Kálmán bátyját feljelenteni. Pápai Ignáczot és Rab Istvánt illetőleg az első bírósági ítélet felebbezés hiányában érintetlenül volt hagyandó. A fentnevezettek közül azok , kik felmentve lettek, azonnal szabad lábra helyheztettek, és övéiknek visszaadattak.