Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 81. szám

324 perügyelói munkadíj fizetésében elmarasztalta; és a cs. k. orsz. főtszék f. évi jan. 10. 11732. sz. a. a perköltségek megszüntetése mellett az első bírósági Ítéletet megváltoztatta, és a keresetbe vett 1050 ft tőkét, ennek 1859. máj. 24-től a kielégítésig folyó 6% kamatját felszámítottnak kimondván, ezen követelést a bukottnak előjegyzéssel terhelt Arad belvárosi 304. sz. a. ház és beltelek eladási árából — a mennyire pedig ki nem telnék, a III. osztálybani kifizetését elrendelte — alperes tömeg felülvizsgálati kérelme folytán, a főtszéki ítéletet az ide mellékelt okoknál fogva helyben hagyta. Indokok. Tekintve, hogy csőd alá esett R.János elfogadó ellen az óvás annak tömeggondnokánál helyesen történhetett, mert a bukott a csődrend 62. 62. §-a szerint vagyonát többé nem kezelheti, hanem a kezelés annak tümeggondnokát illeti; tekintve, hogy a biztosítás végeit kibocsátó ellen kieszközlött váltó előjegyzése fenáll, és hogy a fizetés hiányában elfogadó ellen tett óvás felperes részéről az ellenféllel közöltetett; tekintve továbbá, hogy a váltó érvényességére és a követelés valódiságára nézve kifogás nem tétetett; tekintve végre, hogy a perköltségek iránti határozat a csődrendtartás 97. §-án alapszik, és hogy a főtszék egyúttal a perügyelő igényére nézve is határozott, a főtszéki ítéletet kellé helybenhagyni. (1860. jul. 26. 5300. sz. a. legf. tszéki határozat). Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Bizonyos követelésnek még 1839. évben történt átalános betáblázása folytan az nj telekjegyzökönyvekbe eszközlendö jelzálogi átíratásának kérdésében. Az 1723:107. tczikk nem ád zálogjogot, banem csak elsőbbségi jogot. N— István, mint H— Mihály kiskorú örüköseinek gyámja részéről bizonyos betáblázott követelés tárgyában következő bejelentés adatott be O— Mihály és neje ellenében. R. község telekkönyvében 120. sz. a. a 125. számú ház mint O. Mihály és neje B. Mária közös tulajdona van bekebelezve. E házra, mely 1845. aug. 6-ig Sch. András nevére volt irva, pesti fakereskedő H. Mihály, azáltal hogy arra egy az 1629 ft 42 krról v. p. szóló kötelezvényt 1839. jun. 14. a pesti megyegyülés előtt betábláztatott, zálogjogot nyert. Sch. András 1845. aug. 6. ezen házat vejére K. Jánosra átruházta, kitől azt O. Mihály 1846. márt. 7. megvette. Ehhez járul még az is. hogy a Sch. András valódi és mostoha gyermekei között folyt perben ama ház 1846. jan. 24. K. János, mint az egyik örökös férjének birtokába végrehajtás utján jutott; másrészt pedig ugyanazon ház ugyancsak K. János által az 1846. febr. 10. tartott árverésnél, mely bíróilag elrendeltetett, megvétetett, ki azt O. Mihálynak s nejének eladta. így a ház a rajta fekvő terhekkel együtt O. Mihály birtokába jutott; és pedig annál is inkább, mert a vevők közöl egyik által sem tétetett elég az 1840 : 21. tcz. 17. §-nak, mert egy sem tette le a vételárt a tanács kezeiben, miáltal tehát ama §-ban kijelelt eset áll elő, mely szerint a vevő a betáblázott terheket átvenni köteles, és pedig annál inkább, mert ha a 17. §-ban kijelelt vételár felosztása megtörtént volna, ugy Sch. András valódi és mostoha gyermekei sem az idézett §. szerint, sem pedig az 1840 : 22. tcz. 85. §. c) pontja szerint, miután anyai örökségük (a hozomány) sem annak átvételekor, sem pedig 6 hónappal ezen törvény szentesítése után be nem tábláztatott, sőt ez 1846. apr. 29-ig sem történt, a vételár felosztásában részt nem vehettek. Ugyanazért H. Mihály örökösei nevében gyámjuk N. István ama betáblázott követelés jelzálogi átruházását kérte. Miután azonban alperesek részéről a jelzálogi átruházás ellen kifogás tétetett, a H—féle örökösök odautasitattak, miszerint igényüket rendes keresettel érvényesítsék. Ennek következtében a kiskorú örökösök gyámja 1857. oct. 14. következő keresetet nyújtott be : „A telekkönyvben 120. sz. a. R. városában bejegyzett ház O. Mihály és neje Mária birtokába juttatott Sch. András, illetőleg annak örökösei által; minek következtében ezekre ama terhek is átszármaztak, melyek Sch. András ellen betáblázva voltak. „Ilyféle terhet képez a H. Mihály javára Sch. András által 1837. máj. 30. kiállított 1629 vft 42 krról szóló kötelezvény is, mely 1839. jun. 14. Sch. András összes birtokaira betábláztatott. „Ennélfogva hivatkozással az 1840 ; 21. tcz. 17. §-ra, mely szerint birtokváltoztatások által a terhek érvényességüket el nem veszthetik, sőt inkább a teher a házzal együtt átszármazandó; következő kérelem tétetett : alperesek köteleztessenek az 1624 ft 42 kr betáblázott követelés jelzálogi átvitelét az ő R—n levő 125. sz. a. házukra megengedni és a perköltségeket megtéríteni. A tárgyalás befejezte után az első biróságu orsz. tszék telekkönyvi tanácsa következő ítéletet hozott : „Alperesek O. Mihály és neje B. Mária kötelesek eltűrni, hogy a N. István által mint H. Mihály kiskorú örököseinek gyámja által bejelentett, a pesti megyei gyűlésen 1839. jun. 14. betáblázott 1629 ft 42 krnyi követelés az uj telekkönyvi jegyzőkönyvbe átiratassék, és a jelzálogjog 1629 ft 4S kr erejéig az alpereseket tulajdonilag illető házra 1839. jun. 14-ki elsőbbséggel bekebeleztessék. Indokok: Miután az 1839. jun. 14. az 1840 : XXI. tcz. határozatai szerint történt betáblázás jogi hatálya nem tagadtathatik, miután továbbá azon körülmény, hogy a jelzálogi átíratás végett bejelentett követelés már letisztáztatok, még nem is állíttatott, annál kevésbé pedig bebizonyíttatott, sőt inkább a mellékelt fő- és legfőbb tszéki Ítéletek szerint világosan látható, hogy ama ház vételára, melyből H. Mihálynak kielégittetését nyernie kellett volna, a legtöbbet ígérő vevő K. János kezeiben maradt; — miután végre a történt és fenálló betáblázás által nyert jog, tehát az a jelzálogi átkebelezésre is meg nem semmisitethetik, ennélfogva tekintettel az 1855. dec. 15. igazs. miniszt. rend. 33. §-ra a felperes által kért jelzálogi átkebelezést megengedni kelletett. A perköltségek, tekintettel a fenforgó körülményekre, a p. perr. 573. §. szerint kölcsönösen megszüntetendők voltak. (1858. oct. 22. 8997. sz. alatt). (Vége következik.)