Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 81. szám

325 Könyvismertetés. 1. Jegyzetek a büntettek, vétségek és kihágások közti átalános viszonylatról, s különösen ez utóbbiaknak büntetéseikről s elenyésztükről. — Irta Marjalaky Ki ár oly cs. kir. álladalmi főügyészi helyettes. Aradon 1860. Réthy Lipót nyomdájában. — Szerző tulajdona 1—79 lap. — Ára? Midőn ezen, az oly meglepően — s mindenesetre nemzeti culturánk hátrányára — parlagon heverő törvénytudományi irodalmunkban megjelent müvet bemutatjuk közönségünknek,örömünket is nyilvánítjuk,egyrészt hogy nemzeti tudományos irodalmunk továbbterjedésének ujabb tényezőjét mutathatjuk elő; másrészt, hogy a kitűzött tárgy fejtegetését a törvénj'kezés kitűnőbb eleme képviselőinek egyike vállalta magára, kik t. i. igen fontos s terjedt gyakorlatuk folytán arra kiválóan hivatvák. Épen azért azt hisszük, mikép e munka, melyet sz. szerénységből csak jegyzeteknek nevez, gyakorlati útmutatásai által mindazoknak, kik a kihágások tárgyalásával foglalkoznak, de magoknak a védő ügyvédeknek is hasznos szolgálatot tehetend. Czélja ugyanis a műnek, a büntető törvényekben kevésbé jártasokat rövid olvasmány által a bünt. tkönyvnek azon átalános határozataival megismertetni, melyek a gyakorlatban minden előforduló bűnesetnél, a tett felismerése — minősítése — a tettesek osztályozása és a beszámítás kérdéseinél lényegesek, s melyeknek alapos ismerete nélkül a különféle bűnesetek megbirálásánál eligazodni nem lehet,- továbbá a vétségek s kihágások büntetéseiről s ezek elenyésztéről szóló türvényczikkelyeknek tüzetes tárgyalása által azon viszásságok megszüntetésére, hatni, melyek eddigelé a gyakorlatban felmerültek. Ez az, mit sz. munkája feladatául vall be (Előbeszéd) s melynek a mű tartalma tanúságaként becsületesen megfelelni is igyekezett. A munka 3 főosztályból áll : I. A bűntények, vétségek s kihágások közti átalános viszonylatról szól. II. A vétségek s kihágások büntetéseit tárgyazza; és III. A vétségek, kihágások és büntetéseik elenyésztéről értekezik. Az első szakban 1. A bűntények, vétségek s kihágások fogalmát; 2. a bűntények, vétségek s kihágásoknáli beszámítást. 3. A bünt. törv. 5 — ll.§§-ban foglalt határozatoknak a vétségekre s kihágásokra való alkalmazását elemezi; következéskép értekezik a a büntársaságról s bünrészességről,b a közvetlen tettes s a bűntársak, s bűnrészesek közötti büntetőjogi viszonyról; c a vétségek s kihágásoknáli büntársaságról; d) az elkövetett bűntett utáni segélynyújtásról s az ide vonatkozó határozatoknak a vétségek s kihágásoknáli alkalmazásáról; e bünkisérletről; f azon kérdésről, hogy mily bűntények, vétségek s kihágásoknál nem létezhet bünkisérlet; g a bűntényre csábítás kísérletéről, s az ide vonatkozó határozatoknak a vétségekre s kibágásokrai alkalmazásáról; és h a nyomtatványok által elkövetett bűntények s vétségekről. Ki kell némelyeket e szakaszból emelnünk, hogy megismertessük olvasóinkkal e mű gyakorlati hasznosságát. Miután (1) a bűntény fogalmának 3 jel veit: a jogsértés közvetlenségét, a jogsértés czélzatosságát, és a jogsértésnek bizonyos nagyságát, vagy a tettet kisérő körülményeknek nagyobb veszélyességét — kifejtette, s azon tulajdonok hiányából a vétségek s kihágások fogalmát leszármaztatja ; ezután a bünt. türv. által vétségekül s kihágásokul nyilvánított cselekvényeket s mulasztásokat 3 osztályba sorozza, a melyek : 1. oly cselekvények, melylyek czélzatos s közvetlen jogsértést foglalnak magokban, melyeknél azonban a sérelem azon nagysága s veszélyessége hiányzik, mely a bűntényhez megkívántatik, p. o. a 411. 460. 461. §§. esetei. 2. Oly cselekvények vagy mulasztások, melyek ugyan közvetlen, de nem c z é 1 z a to s, hanem csak vétkes vigyázatlanságbóli jogsértést képeznek p. o. 335. 336. 337. vétségek, és 3. azok, melyek az állami jogrend biztosítása, és valamely veszély elhárítása tekintetéből felálíitott rendszabályok megsértéseit foglalják magokban. Különben a vétségek s kihágások között semmi lényeges fogalmi különbség nem létezik; büntetőjogi szempontból közöttük egyedül a birói illetékre s büntető eljárásra nézve forogván fenn különbség. A beszámítási tan fejtegetésénél sz. kiemeli, mikép a b. törv. 233. §. nem engedi ugyan meg a törvény nem tudását az előadott vétségek s kihágások mentségéül felhozhatni, mindazáltal a legf. tszéki döntvények azt alapították meg, mikép a vádlottnak mentségéül szolgálhat, ha az egyátalában föl nem ismerhette, hogy cselekménye által valamely rendszabályt sért meg s ezáltal a büntető törvény alá eső kihágást követ el. Igen alaposan s nem csekély gyakorlati tapintattal fejtegeti sz. azon kérdést : váljon azon okok, melyek a b. törv. 2. §. szerint a gonosz szándékot, s így a cselekvénynek vagy mulasztásnak büntettkénti beszámítását kizárják, mily hatással birnak a vétségekre s kihágásokra. Kétségtelenül oly kérdés, melynek minden részletében való megoldása a gyakorlati életben nem csekély jelentőséggel bír. Miután sz. a 2. §. a—g pontjaiban foglalt okok elősorolásával, legközelebbi következményökül azt emeli ki : mikép azon okok a gonosz szándokot kizárván — mindazon vétségek s kihágások büntethetőségét is megszüntetik , melyeknek törvényi fogalmához gonosz czélzat létezése szükségeltetik ; mitől egészen különböző , ha oly vétségek s kihágások jönnek elő, melyek gonosz szándok nélkül követetnek el, mert ezeknél a beszámítás csak oly mentő körülmények által záratatik ki, melyek nemcsak a gonosz szándokot, hanem átalában minden beszámítást kizárnak, minők az a—c és g alatti okok; ezután sz. az érintett kizárási okokat egyenként tüzetesebben s gyakorlati útmutatásokkal taglalás alá veszi. Ebben sz. több a közélet tényeihez tartozó kérdést állit fel s vesz tüzetesebb fejtegetés alá, mint p. o. hogy mi történik akkor, ha vétségek vagykihágások követetnem el véletlen, azaz magára a tettre való czélzat nélküli részegségben — minél két esetet különböztet meg t. i. hogy a vétség tényálladékához gonosz szándok kivántatik-e, vagy elég reá a vétkes vigyázatlanság is? (Vége következik). Törvénytár. 1860. sept. 27-én adatott ki a birodalmi törvénylapból Magyarországot illető rendeletek forditásainak III. darabja magyar, tót, román és ruthén nyelven, melynek tartalma következő : 17. sz. 1860. márt. 5. kelt csász. nyiltparancs, mely által a birodalmi tanácsnak rendkívüli birodalmi tanácsosokkal leendő erós-