Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 80. szám

320 Azért azt következtetik, hogy a vitás közigazgatási ügyek is a közigazgatási hatóságoknál hagyandók, czélszerü szabályul csak azt állítván tekinthetőnek, mely szerint azon ügyek a bíróságoktól elvétetvén a tisztán közigazgatásiakkal a kezelésben öszhalmoztatnak. A nélkül, hogy jelenleg azon kérdés vitatásába bocsátkoznánk , váljon a közigazgatási hatóságoktól elvont vitás ügyek, mily szervekre bizatassanak , csak az érintett ellenvetés alaposságát kívánjuk kétségbe vonni. És pedig már azért is, mivel azoknál, kik a közügyek kezelésére hivatvák, nem feltételezhetünk oly egyoldalú képzettséget, mikép a közigazgatási rendszerben csak egyedül a közigazgatási hivatalnokok lehetnének jártasak. A nem mindennapi, a tökély kiválóbb fókán álló képzettség inkább keresendő ugyan azoknál, kik kizárólag csak a közügyek bizonyos nemével foglalkoznak ; de a közönséges, rendszerinti jártasság másoknál is létezhet, hacsak bírnak arra előkészületekkel s képzettséggel. így a bírósági egyének nemcsak a jogi, hanem a küzállam igazgatási tárgyak körül is nyernek és szereznek magoknak kiképzést. Az önkormányzati rendszer különösen, ott hol a társalom kétségbevonhatlan javára alkalmaztatik, a közélet teendőiben való részvét folytán, az oly ügyek kezelése körül gyakorlati ismereteket s tapasztalatot is nyujthatand. Különben azon ellenvetés a kérdéses ügyek tekintetéből a közigazgatási egyénekre is kiterjeszthető, kiknél t. i. viszont a jog s törvény ismeretekben s a törvénykezési gyakorlatban való nagyobb jártasság nem lenne a fentebbi kiindulási pont szerint feltételezhető; mely kellékek pedig a vitás közigazgatási esetekben mint jogi természetüekben épen ugy szükségeltetnek, mint a közigazgatási ismeretek. — De azonfelül megjegyzendő, mikép 3 közigazgatási eseteknek netaláni p. o. némely ritkább esetekben, nem mindennapi körülmények irányában — való hiányát más uton is lehet pótolni t. i. azáltal, ha a tárgyaláshoz, bizonyoláshoz szakértők hivatnak meg, mint hivatnak p. o. orvosok a bűnvádi tárgyalásoknál. Egy másik ellenvetés a vitás közigazgatási ügyeknek közjogi és közérdeki természetére vonatkozik. Kétséget nem szenvedvén, mikép a kérdéses ügyeknél rendszerint közjogi tekintetek és közállami érdekek forogván fenn, ezek a magánjogi igényekkel összeütközésbe jönnek; innen azon következtetés, hogy az ily ügyek a közigazgatási s nem a birósági hatóságoknál hagyatassanak *) Mert a bíróságok csak a magán igények kezelésére levén hivatva, minden elébök jött ügyet csak a magán érdekek szempontjából tekintik, miért az ügy köztekinte tü és érdekű oldalát könnyen mellőzendik. Azonban senkisem vonhatja kétségbe azt sem, miszerint, ott, hol jogigényekről van szó, mindenesetre csak a jogtekintetek határozhatnak ; a nélkül hogy azok köz*) Streitigkeiten ferner, welche solche Rechte und Pflichten betreffen, an derén Feststellung nicht bloss die streitenden Partheien ein interessé habén, sondern bei welchen zugleich öffentliche Interesben unterlaufen , welche bei der Entscheidung Berücksichtigung erheischen, könnten den Gerichten nicht ausschliesslich überJassen werden; denn im Givilprocesse herscht die freie Disposition der Partheien über den Streitgegenstand vor und es ist kein Raum dafür gelassen, dass der Richter von Amtswegen nebenbei Grundsátze der öffentlichen Zweckniássigkeit anbringe ; es können daher unmöglieh solche Füllé vora Staate den reinen Justizbehörden im Civilprocesse überlassen werden.— Betrachtungen über die Gerichtsverfassung in Deutshland — Stuttgart 1855. 37. £ tekintetek végett háttérbe szoritathatnának. A közérdekeknek elvül, kiindulási pontul való felállítása számtalan visszaélésekre és jogsérelmekre vezetne; nagyon könnyűvé is tétetvén, hogy az igen gyakran ürügyül is felhaszhasználtathassék. Az tehát annál kevésbé igazolhatja a vitás közigazgatási ügyeknek közigazgatási hatóságoknáü hagyatását, minthogy az átalánosan elfogadott rendszer szerint is számos oly ügyek bizatvák mostan is a bíróságokra, melyeknél szinte nagy fontosságú közérdekek, s közjogi szempontok forognak fenn, minők p. o. a bűnvádi esetek, az állam s uralkodó elleni vétségek stb. Míg másrészt a köztekintet elvének kifolyásául a magán jogviszályoknak legnagyobb része el vonatathatnék a bíróságoktól, melyek p. o. a közlekedési eszközökre, kereskedelemre, hajózásra, bank forgalmára stb. vonatkoznak, minthogy mindezeknél fontos közérdekek, társalmi hasznok érintvék. A közigazgatási hatóságok illetőségét tehát ily tekintetekből nem lehet megalapítani; ámbár bizonyos nem jogi kérdések eldöntésére, valamint intézkedései tételére is minden hatáskört nem lehet mindig a kormányhatóságoktól megtagadni *). Végre még azon ellenvetést kell megemlítenünk, mely szerint a közhatalom, ha az oly ügyek elvonatnának a közigazgatási hat óságoktól, az azoknál fen forgó közérdekek miatt könnyen ösztönt s hajlamot érezhetné az eljáró hatóságok megvesztegetésének megkísérlésére — mi azután az összes törvénykezés jellemére káros hatályú lehetne. Ha azonban ettől tartani lehet, akkor annak lehetősége még sokkal nagyobb a közigazgatási hatóságok általi kezelésnél, minthogy azok a kormány befolyásának sokkal nagyobb fokon vannak alárendelve. A bíráskodás önállása s függetlenségének biztosítékai más oly társalmi intézvényekben keresendők, melyek a visszaéléseket a mennyire csak lehet mindenütt , minden tárgynál akadályozzák; különben a bíróságoktól számos jogi tárgyakat el kellene venni, mindazokat t. i. melyeknél nagyobb anyagi érdekek, vagy politikai befolyások alkalmul szolgálhatnak a megvesztegetés kísérletére s másrészt a bírói hatósággal való visszaélésre. Ezek az ellenvetések az elválasztás ellen, melyeknek ledöntésével magát a német rendszer is ledöntöttnek tekinthetjük. *) így p. o. ha valamely átjárási jog képezi a viszály tárgyát, a felett a közigazgatás nem határozhat; ha azonban azon jog éjjeli gyakorlata, az átjárás, a közbiztonságra veszélyessé válhatna, az elzárás iránt a közigazgatási hatóság rendelkezhet; vagy ha a fÍ3kus B. mint A. örököse ellen törvényes dijhátralék miatt keresetet támaszt, az hogy A. köteles volt-e azon dij fizetésre, s ez mennyit tett, nem a birói, hanem a közig, hatóság által döntendő el stb. stb. — In anderen Fállen ergiebt sich zwischen dem Staats- und dem privatrechtlichen Institut ein Conflikt, indem das aus dem letzteren entsprungene Privatrecht nicht gelteud gemacht werden kann ohne ein durch öffentliches Recht geschütztes Interessé zu verletzen. Nicht selten steht mit dem privatrechtlichen Verháltnisse, dessen richterliche Entscheidung gefordert wird, ein staatsrechtliches Verháltniss in praejudiciellem Zusammenhang. Keiner Widerlegung bedürftig ist, die exorbitante Ansicht, dass in solchen Fállen die Zustándigkeit zur Entscheidung auf die Verwaltungsbehörden übergehe. — Studien zur Lehre von den Gránzen der civilrechtlichen und deradministrativen Zustándigkeit vonK. Brater Nördi. 1856.