Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 80. szám

321 Es most a többi franczia rendszer fejtegetésére térünk át. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A p. perr. 266. §-nak alkalmazásához. Azon kérdésben : váljon a föeskühöz azon hozzalék : tndtával mellékelhetö-e ? (Vége). A felperes által közbevetett felülvizsgálati kérelem folytán a cs. k. 1 egf. tszék az első bírósági kereskedelmi tszék Ítéletét a nem kért harmadbirósági perköltségek mellőzésével hagyta helyben, s így felperesnő kötelességévé tette a legfőbb iszéki Ítélet kézbesítésétől számítandó 14 nap alatt az eskü letétele végett tárgyalási határnapért folyamodni, s azon annál bizonyosabban megjelenni, és az esküt letenni, mert különben arra többé bocsátatni nem fog, és annak ellenkezője, mire megesküdnie kellett volna, fog valónak tartatni. Indokok. Felperesnő a K. Lipót javára A. alatti jegyzőkönyv szerint lezálogolt és megbecsült tárgyak közül többeket mint tulajdonát igényeli, és azt állítja, hogy a) 1 , 2, 3, 5. és 12. tételszám alatti tárgyak neki anyja által kiházasitásul tulajdoni joggal adattak légyen át. b) a 4. és 7. sz. a. ingók neki elhalt testvére által körülbelül 30 év előtt hagyományoztattak. c) a többi 6. 8. 9 10. 11. 13. 14. és 15. szám alattiakat pedig saját pénzéből maga számára vette, és mindezen tárgyakat folytonosan birtokolta, és azoknak tulajdonáról soha sem mondott le. Ezen állitások begyőzésére felperesnő elleneit a nemleges főesküvel megkinálta, melyet visszakinálás esetében igenlegesen letenni késznek nyilatkozott. Másodrendű alperes a tárgyalásnál azt el nem fogadhatni állítván, azt felperesnőnek visszakínálta. Első rendű alperes pedig az esküt csak azon hozzalékkal, hogy ez „tudomása szerint" a föeskühöz csatoltassék hozzá, akarja letenni. Már pedig a p. perr. 266. §. értelmében azon toldalék csak fontos okok folytán engedtethetik meg, mily fontos okok azonban, mint az első bíróság helyesen megjegyzé, jelen esetben nem forognak fenn. Ily körülmények között tehát a főeskü felperesnőnek oda ítélendő, s következéskép az első bírósági itélet helybenhagyandó volt. (Legf. tszéki itélet 1860. jun. 26. 2492. sz. a.) Külföldi döntvények. A cseléd által urasága vagyonának elidegenítése lopást vagy sikkasztást képez-e? Egy szolgáló Poroszországban uraságának esernyőjét, mely hálószobájában állott, de melynek használata neki megtiltatott, egy alkalommal, midőn valahová elküldetett, magával vivé, hogy az eső ellen védve legyen. Hogy visszajöttekor ne látassék az esernyővel, azt ama házban, melyben teendője volt, eldugá, és másnap oda vissza menvén , az esernyőt magához vette és azt*t azután eladta. A vád e tettben a cseléd által uraság a ellen elkövetett lopást talált a b. t. 217. §. 4. p. alapján *). Az első bíró vádlottat egészen felmenté. Mert indokolása szerint, midőn a nőcseléd az esernyőt szobájából magával vivé, nem volt szándéka azt jogtalanul eltulajdonítani, — az elvitel megtörténte után rákövetkezett dolus superveniens által pedig tette nem alakul lopássá. De sikkasztás vádjának sincs itt helye(225.§.) mert vádlott nem azon kötelezettséggel jutott az esernyő birtokába, hogy azt visszaadja, ámbár az eladás csakugyan a tulajdonos kárára történt. A főtszék vádlottat a vád értelmében bűnösnek mondja ki a b. t. 215. és 217. §.4. p. **) alapján lopás miatt azért, mert az esernyőnek ideiglenes használatra, t. i. hogy magát az eső ellen védhesse, való elvitele által vádlott uraságának a feletti rendelkezését nem szándékozott kizárni, az uraság tehát ő általa ama esernyő birtokában maradt, és így az eladáskor az csakugyan birtokából vonatott el. Az állam főügyész semmiségi panaszt adott be azon okból, mert nem csupán sikkasztás, hanem tolvajlás is alapitatott meg a bíróság által. Az esernyőnek az uraság házábóli elvitele által ugyanis annak birtokolása megszűnt s a cselédre átment; min az uraságnak netán tovább folyt jogi birtoklása nem változtathat; azért az esernyő nem vétetett el az uraságtóí akkor, midőn az eladatott. A cselédek általi minden elvétel nem képez tolvajlást, az azzá csak a cseléd általi megtartást előidéző kézhezvétel által alakul; mi jeién esetben az esernyőnek helyéről, de tolvajlási szándok nélküli elvétele által nem jött elő; az elvétel utáni lopási szándok pedig nem képzelhető. A legfőbb tszék azonban a főtszéki határozatot — a vád szellemében — helyben hagyta, és következő elvet állított fel : Kimutattatott, hogy a vádlott urasága az esern3rő birtokát csak az eladás pillanatában vesztette el, s ez állítás jogi tévedésen sem alapszik, minthogy az uraság birtoklása az esernyőnek ideiglenes és tiltott használata által nem szüntetett meg, sőt inkább a vádlott által tovább folytattatott; — továbbá, mert megalapitatott, hogy az uraság birtokjoga csak azon pillanatban szűnt meg, midőn *) E §. 4. p. a házi tolvajlást jelöli ki s azt szigorúbban is rendeli fenyitetni. Annak ide tartozó része igy szól : .,Wenn eine Person, welche für Lolin oder Kost dient, den Diebstahl gégén ihre Herschaft, oder gegen einen dritten verübt, welcher sich. in der Wohnnng der Herschafft beündet." **) A 217. S-t fent idéztük. A 215. §. a lopás fogalmát határozza meg akkép : „Einen Diebstahl begeht, wer eine fremde bewegliche Sachi; einem Andern in der Absich wegnimmt, dieselbe sich reohtswidrig zuzueignen. A porosz codey 225. §. mely a sikkasztás bűntényét alapítja meg, és a melyre hivatkozott jelen esetben a semmiségi pana szában az állami főügyész, következőleg szól : „225. §. Wer eine fremde bowegliche Sache, derén Besitz oder Gewahrsam er mit der Varpflichtung erlangt hat, sie zu verwahren, zu verwalten, zurückzugeben, oder abzuliefern, zum Nachtheile des Eigenthümers, Besitzers, oder Inhabers veraussert, verpfándet, verbraucht oder bei Seite schafft, macht sich einer Unterschlagung schuldig."