Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 77. szám

309 tartozó viszályokat tartalmaznak, a magánjog hatálya alá tartozó viszonyok körül forognak, egyenesen a magánjog kérdéseibe vágnak be, tehát egyenesen jogkiszolgáltatási, törvénykezési s nem közigazgatási ügyeket képeznek. Ezekről van tehát szó, midőn azon kérdés állitatik fel: váljon elintézésük mily hatóságok elébe soroltassanak? Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A p. perr. 309, 314. és 544. §§-hoz. A személyes végrehajtás alá esettnek betegsége a végrehajtásnak foganatosítását nem gátolja. Oly végzés ellen , mely által valamely letartóztatás föloldatik, nem csak három , de tizennégy nap alatt is a kézbesítéstől számitva lehet folyamodni; csakhogy a három nap eltelte után benyújtott folyamodás a feloldó végzés foganatosítását többé nem akadályozza. E. Miksának L. Ábrahám elleni 907 ft váltó tartozás megvétele végetti ügyében felperes folyamodása folytán 1858. nov. 23-kán, a sz—i cs. k. megyei tszék által a személyes végrehajtás alperes ellen elrendeltetett; mielőtt azonban ezen végzés foganatosíttatott volna, az alperes neje L. Rózsa folyamodványt nyújtott be, melyben egy előterjesztett orvosi bizonyítvány alapján férje betegsége miatt az ellene elrendelt személyfogságot megszüntetni kérte. A sz—i cs. kir. megyei törvényszék erre 1859. jan. 25. 633. sz. a. a következő végzést hozta : Miután az A. alatt bemutatott h. orvosi bizonyítványból kitűnik, miszerint L. Ábrahám oly testi bajokban sínylődik, melyeknél fogva annak személyes letartóztatása egészsége, sőt mi több, élete veszélyeztetésével jár s igy ellene a személyfogság ezen bajaibóli kiüdüléseig nem foganatosítható, ennél fogva az ellene eddig elrendelt személyfogságok foganatosítása felfűggesztetik. Felperes ezen végzés ellen folyamodással élvén a cs. k. p—i orsz. f ő t s z é k 1859. jul. 5. 25G6. sz. a. kelt végzésével tekintve, miszerint a p. perr. a betegséget nem tekinti oly körülménynek, mely az adóst a személyfogság tói felmentené, sőt ellenkezőleg a p. perr. 544. § a a személyfogságban levő betegekkeli bánásmód iránt is rendelkezett, tekintve továbbá, miszerint a folyamodó részéről beadott betegségi bizonyítvány az alperesre nézve semmi határozott s mindenesetre bekövetkező életveszélyt nem helyez kilátásba, — az első bírósági végzést megváltoztatván az emiitett személy fogságnak foganatosítását, oly hozzáadással rendelte el, hogy annak eszközlésénél a p. perr. 544. § nak határozatai figyelembe veendők s az alperes egészségének fentartására szükséges egyéb intézkedések is más emberségi tekinteteknél fogva szigorúan eszközlendők leendnek. (Vége következik.) Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s kóv. napjain. (Vége). A két Hind y ítéleteinek indokolása következőleg szól és pedig különösen H. Kálmáné ekkép : A btk. 58. §. értelmében fólségárulási büntettet az követ el, ki olyasmit merényel : a) miáltal a Császár személye, testben, egészségben va^y szabadságában sértetnék avagy uralkodási jogai gyakorlatában való gátoltatása eszközöltetnék — vagy b) mi az uralkodási forma erőszakos megváltoztatására — vagy c) valamely résznek a császárság egységi álladalmi kapcsolatából vagy országai kerületéből elszakitására — vagy az álladalom ellen kívülről valamely veszély avagy belőlről valamely feltámadás vagy polgári háború előidézése avagy nagyobbitására volna irányozva; történjek ilyesmi bár nyilvánosan vagy titokban — egy személy által vagy társulatokban — tervszöves, felszólítás, buzdítás, csábítás által — szóval, írásban vagy bármely különben arra czélzó cselekvény által — habár az siker nélkül maradt is, a btk. 61. §. pedig azt rendeli, hogy az is bűntárssá teszi magát a felségárulásban , ki a felségárulási merényletet — vagy azon személyt, kiről ilyes merénylet előtte tudva van — a hatóságnak feljelenteni szándékosan elmulasztja — de csak a mennyiben ezt anélkül teheté — hogy magát s hozzátartozóit veszélyeztetné — és ha a körülményekből ki nem világlik, hogy az elhallgatás daczára káros következménytől többé tartani nem lehet. Az idézett 58. §. értelmében —tehát a szóban forgó bűntettnek 3 főtárgya van — úgymint a Császár személye és személyes jogai — az uralkodási forma és végre az osztrák birodalom államegysége — nemkülönben a bel és külbéke, — és elkövethető ezen bűntény többi között Írásban is, de azonkívül átalában bármiféle más ezen czélra vezető cselekmények által, elkövettetett pedig már végképen azáltal, ha csak az arra czélzó merénylet tétetett — habár eredmény nélkül maradt is. Jelen esetben a vád oda terjed, hogy a felségárulás büntette ilyetén merényletet tartalmazó iratok szerkesztése és terjesztése által elkövettetett légyen , a tényálladék megállapithatása tekintetében—• mindenekfelett tehát szükséges a vád alá helyezett iratok tartalmának ez irány bani taglalásába bocsátkozni. Mi már most az „Ifjú barátim ' czimü iratot illeti, ebben a tszék a felségárulási bűntettnek tényálladékét föl nem lelheté, mert miután abban világosan, egyenesen és félremagyarázhatlanul oly cselekvényre való felszólítás, buzdítás vagy csábítás, melynek elkövetése a kérdelt merényletnek szükségképen bélyegezhető volna, nem történik, kérdés, váljon lehet vagy ok vetetlen kellene-e mégis annak elfogulatlan magyarázatából a szerzőnek és terjesztőnek csupán ily merényletre irányzott szándékára minden erőltetés nélkül következtetést vonni vagy sem? — Ezen iratnak tartalma eleitől kezdve azon szavakig „a Mária Terézia alatt nekik megtarták" félreismerhetlen gyűlöletet lehel az osztrák kormány ellen, és azt egy kézzeífoghatólag, elferdített s illetőleg ferdén magyarázott hirlapczikk alapján a fiatalság keblébe oltani törekszik, mire a czikk nagyon is alkalmas, de a felségárulási czélzatok abban fel nem lelhetők, ezek csupán az iratnak utolsó két szakában rejlhetnének a hol az ifjak indulatjaiknak, melyeket a szerző mondottképen bennök felingerelt fékezése egy közel időig, melyben majd ők kondítják meg a szabadság óráját, fiiszó!itatnak. — Nem tagadhatni ugyan, hogy itt politikai szabadságról vagyon szó, és hogy annak bekövetkezése legközelebb jövőben igértetik, miből ismét az következik, hogy a szerzőnek a jelen politikai állapotnak a szabadság érdekébeni megváltoztatása i^en valószínűleg lebeghetett szemei előtt; de miután ezen okoskodás osak i= egyedül a „szabadság" szónak magyarázgatásán alapul, ennek fogalma pedig oly átalános, oly