Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 75. szám

300 gyedtelek 8 — 10 holdból áll, vannak ismét vidékek, melyekben — különösen az elkülönítés után — 30—40, sőt több holdat is foglal magában % telek. Mig tehát amott a szegény ember valóban kerti mivelés alá veheti földjeit, s a legnagyobb ipart és szorgalmat kell is kifejtenie, hogy megélhessen, addig emez — a 30 — 40 holdas fertály birtokosa — kivált ha még örökös társakat is kell kielégítenie, nem képes magának a birtoka kellő miveléséhez megkívántató igavonó erőt megszerezni, nem képes földjeit eléggé javítani, s ezen képtelenségének érzetében ellankad s lesz rest gazda; mig ha vagy tiz holdat eladhatna birtokából, a többit kellőleg instruálhatná. — Más részről van igen sok jóravaló ember, ki vagy szolgaképen vagy munkájával néhány száz forintot összeszerezvén, képes volna 8 vagy 10 hold földnek megvételére s kedve is lenne hozzá, •— igen, de nem vehet, mert azon vidéken épen nagyobb és így drágább is a negyed, vagy — hol ez is divatozik, — a nyolczad föld, semhogy azt megvenni s rajta gazdálkodást kezdeni bírna; elvész tehát ismét egy parány a mezei iparnak lenditési erejéből. S így tovább. Ez utóbbi gyakorlati példák első látszatra ellene szólanak fönebb kimondott nézetemnek, a mennyiben t. i. így több és könnyebb alkalom nyílván saját birtok szerzésére s így a munkának bérbeadás helyett tulajdon vagyonába fektetésére, ez által a földmiveíéshez megkívántató béres erő inkább fogyatkozni látszik. De itt ismét a gyakorlati élet tanúsága ellenkezőt mutat. Mindenki szivesebben lát oly pálya, oly munka ulán, melyen bármi csekély jobblétre is kilátása, reménye mutatkozik. Ezen nézet megvan a legműveltebb emberben is. Ki az ugyne vezett paraszt emberek között forgott, azoknak különféle osztályait némileg ismerni tanulta, tapasztalhatta, miszerint igen sokan azért nem mennek napszámba, béres munkára — mert ez uton nem reményeinek boldogulhatni. ,,Ha egész életemben dolgozom is uram, mégsem kereshetek én ezerekt, hogy földet vehessek magamnak" — ezt szokták a biztatásra felelni, s lesznek — pásztorok, vagy napszámosok ueyan , de csak olyanok, kik előre lemondva jobb helyzetről, megszokják csak épen annyit keresni, mennyire egyik napról a másikra szükségük van. Azáltal tehát, hogy kisebb birtok szerzése lehetővé tétetnék, az eszközültetnék, hogy sokan buzdittatnának arra, miszerint munkájukat bérbe adják a végett, hogy idővel sajátjukra hajthassák le fejüket, s a pénzes munkaerő inkább szaporodnék, mint fogyna. A f öldek eldarabolását tiltó törvények leginkább tulnépesült országokban szükségesek , hol a terület a lakosság számával nincs kellő arányban. Igaz, hogy ezen arány ralunk sincs meg egészen, de nem a népesség, hanem a terület a túlnyomó s igy nálunk a tilalmazó törvény nem l.irszik egyelőre oly szükségesnek. Ha pedig magasabb politikai s nemzetgazdászati tekinteteknél fogva, ily tilalomnak csakugyan lennie kell, az nem tartható fenn oly alakban, mint jelenleg nálunk van. Nem a minden vidékben más más kiterjedésű negyed vagy nyolczad telekkel, hanem a holdaknak bizonyos meghatározott számával kell a minimumot kifejezni. Egészen más volna, ha például hatóságaink a volt jobbagytelkeknek az 183% : V. tczikkben megszabott állomanyát vennék fel alapul s midőn a birtok eldarabolhatasa végett a megyei hatósághoz kérvény intéztetik, nem az vétetnék tekintetbe : váljon a fertály vagy nyolczad kevesbittetik-e, hanem az, váljon a czélzott eldarabolás után is a V rzsvagyonnak minősége szerinti törvényszabta kiterjedése megmarad-e? Ekkor legalább ott, hol a volt jobbágy telkek a törvény szerinti constitutivumnál tetemesen nagyobbak, részben elárusittathatnának s ezáltal a földmivelési ipar előmozdításában egy lépés előre tétetnék; a gyakorlat azonban az ellenkezőt, t. i. azt tanúsítja, hogy engedély iránti kérelmeknél nem a telek c o n s t i t u t i v u m á r a , hanem csak névszerinti minőségére van tekintet. Jogeset s legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A po'.g. perr. 382 §-hoz. Ha a választott birák a reá.jok ruházott hatalom határain tul mentek, az ily választott bírósági határozat ellen nem felebbezésnek. hanem az első bíróságnál benyújtandó érvénytelenítő keresetnek van helye. (Vége). Z. György, több k. k—i közbirtokossal együtt Gr. Ferencz s társai elleni perében, a felek által választott bíróságul az i— urb. tszék lőn megválasztva. A nevezett választott bíróság határozata által felperesek terhelve érezvén magokat, panaszukat a p—i cs. k. orsz. tszekhez terjeszték fel, mely panaszuknak helyt nem adott s panasziratukat nekik oly hozzáadással visszaadatni rendelte, miszerint ,.a benyújtott panasz elintézésére annál kevésbé hivatottnak tartja magát, minthogy a p. perr. 377. §-a értelmében választott bírósági ítéletek ellen sem folyamodásnak, sem felebbezésnek nincs helye, s ezen felül az i — cs. k. úrbéri törvényszék az országos főtörvényszék alatt nem áll. Az igy elmozdított felperesek ezen főtszéki végzés ellen a legfőbb tszékre nyújtották be folyamodásukat s előadván, miszerint a választott bíróság a reá ruházott hatalom határait túllépvén, mely esetben (p. perr. 382. §.) a feleknek szabadságában áll a választott bírósági ítéletnek nem engedelmeskedni, s ezáltal megengedi azt is, hogy az ily ítélet ellen felebbfolyamodár-sal élhessenek. Köteles lett volna a főtörvényszék az ügy érdemébe bocsátkozni. A cs. k. legf. tszék azonban felperesek felülfolyamodásának helyt nem adott, mert a p. perr. 382. §-a megengedi ugyan a feleknek, ha azt tartják, hogy a választott bíróság a reá ruházott hatalom határait túllépte, a választott bírósági határozat ellen kifogást tenni; ez esetben is az illető félnek joga van, sértett jogának orvoslását a választott bírósági határozat érvénytelenítésére irányzott, a rendes bírónál benyújtandó szabályszerű keresettel, nem pedig a p. perr. 377. §-a által kizárt folyamodással keresni, az illető fél fel van jogosítva a kérdéses választott bírósági határozatnak érvénytelenítését, a rendes bitónál benyújtandó szabályszerű keresettel kérni; de ezen határozat ellen a p. perr. 377. §-a által kizárt folyamodással élnie nem lehet. (18G0. jun. 3 kán 14668. sz. a. kelt legfőbb törvényszéki határozat.)