Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 75. szám
Pest, péntek Sepí. 28. 1860. 75. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Még néhány szó a földbirtok eldaraboiíísának tilalmáról. Uradalmi ügyvéd ÁJirahámffy János úrtól. I. — Jogeset s legfelsőbb-tszéki döntvény a polg. perr. 382. §-hoz. — Irodalmi szemle. — Törvénytár.— Hivatalos tudnivalók. Előfizetési folltivás! Tisztelettel fölkéretnek az illetők oct. — december negyed évi előfizetésük mielőbbi beküldésére s ha lehet uj elő fizetők szerzésére. A „Törvényszéki Csarnok'' rendes rovatai lesznek ezentúl is 1. Értekezések — különös tekintettel a külföld tökéletesb jogintézeteíre — az öszliasonlitó jogi ndoináiiy alapjait. 2. Jogesetek s legfőbb törv. döntvények — hitelesen magából a legfőbb törvényszék hivatalából. 3. Büntető jogi esetek s tárgyalások. 4. K.ÜI irodalmi szemlék. 5. I4.ülföldí Pitaval — érdekesb bűnvádi esetekről. 6. 34.ül törvényhozási szemlék. 7. Törvénytár — minden jogi törvények s rendeletek hiteles közlésével. 8. Hivatalosak a csődökről, kinevezésekről stb. Ezek által a tudomány érdekeit — és pedig" legújabb állása szerint — épen úgy képviselni kívánjuk nemzeti irodalmunkban; mint a gyakorlat igényeit is kielégíteni igyekezünk a jogismeretek valódi forrásául szolgáló s az egyes perekben irányt adó döntvények minden számbani közlésével. Nem régiben nyilvánítottuk, mikép reménylhetjük, hogy a magyar nyelv a törvénykezés terén is alkalmaztatni fog. Ezen reményünk nagyrészt teljesedésbe megy, nemzeti nyelvünk e téreni kasználata jogaiba visszaállíttatván. Esezmég inkább szükségessé teendi egy magyar jogtudományi szaklap létezését, és még több érdeket kelthet fel arra, hogy juristáink egy magyar lapban keressék a kellő tanulmányokat. §51Őfi.zeí(*SÍ f^líéíf*leli a hetenként kétszer — igen nagy feliven — megjelenő „Törvényszéki Csar nok;'ra : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 70 kr. a. ért. — Kaphatók egész évi teljes példányok is. — Gyűjtőknek 8 után tisztelet példány jár. — Mind a levelek mind az előfizetési pénzek alólirt czim alatt küldendők. Pest, 1860. sept. 12. Szokolay István, Törvénytudor, a „Törv. Csarnok" tulajdonosa s felelős szerkesztője. I Még néhány szó a földbirtok el dara hokisának tilalmáról. Uradalmi ügyvéd A b r a h á m í f y János úrtól. II. Az előbbi czikkünk végén feltett azon kérdésre : váljon á létező tilalom által a czél a mezei proletariátus elszaporodásának meggátlása el van-e érve,— csak ritka esetben lehet igennel felelni, s a legtöbbnél nemmel. Egy negyed telek volt úrbéres földnek árát hazánkban egyremásra nem igen lehet 1000 ftnál többre tenni. Föltéve, hogy ezen négy örökösnek kellene osztoznia, kap egyik egyik 250 ftot. Váljon mit kezd ezzel ? Ha mesterséget tanult, még jó, mert ott ezen pénznek nagy hasznát veheti. De nálunk ez igen ritka eset; csak a jobbmódu vagy műveltebb parasztember adja fiát iskolába vagy mesterségre; a nagy, roppant nagy többség gyermekét az ásókapa, az ekeszarva mellett tartja meg; sez miután a földbirtok eldarabolását tiltó törvény miatt 250 vagy akár 400 fton is, de gyakrabban kisebb, mint nagyobb osztályrészén földbirtokot nem vehet, lesz — béres vagy napszámos, vagy elkezd spekulálni, s mivel ehhez a magyar ember még most sem igen ért, belebukik, vagy végre elveri pénzét s a társadalomnak nem munkás, hanem here tagjává válik. S mi történik akkor, midőn a vagyon az illetőknek közös tulajdonul adatik által? Igaz , hogy igy a törvény szavának elég van téve, a jószág egy telekkönyvi test marad, törvényes minősége nem változik, de ez csak rövid ideig tart, mert vagy azon közmondás szerint „közös lónak túrós a háta" elhanyagoítatik a birtok, vagy kitör a viszálkodás a közös birtokú rokonok között, s mindkét esetben ismét a vagyon eladása s a már elmondott következmények állnak be. A föld elaprózását illetőleg egészen máskép állhat a dolog oly országban, hol — mint Hegedűs tudor ur mondja — az egyes földrészletek kerties mivel és mellett sem képesek többé a legszerényebb igényű parasztcsaládot fentartani — de nálunk bizony nehéz volna ily non plus ultráját találni a földmivelési ipar fejlettségének. Máskép állhat mindaz, mit mondottam, akkor is, ha mezei proletariátus neve alatt nem a földet nem biró, hanem a nagyon kis birtokú földmives értetik. Azonban , az átalánosabb értelmezés inkább a földbirtok nélküli földmivest ismeri mezei proletariusnak s ezen gyakorlatibb értelemhez ragaszkodom én is, és azt mondom, hogy ezen osztálynak inkább erkölcsi emeltetésére — mint általában fölszaporodása gátlására kell — mindig a mi viszonyaink közt szólva — a törvényhozásnak irányulnia. A földbirtok földarabolását tiltó törvény ugy, mint az nálunk íenáll, némileg gátolja is a mezei ipar kifejlődését. A törvény ugyanis a negyedtelken alóli eldarabolást. tiltja. Igen, de mig némely vidékén hazánknak egy ne75