Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 74. szám

296 proletariátus keletkezésének meggátlása tekinthető. Tegyük még hozzá : s vagyonosabb, tehát erósebb földművelő osztálynak előállítása, létezése. De lássuk csak agyakorlati életben s a mi viszonyaink között, váljon e meggátlás átalában szükséges és a tilalmazó törvények által eléretik e? Atalános hazánk legtermékenyebb vidékein most is a panasz munkaerő hiányáról. — Földmivelőinknek legnagyobb aggodalmukat rendesen az képezi, hol vegyenek napszámosokat? stb. Ezeket, kivált az alföldön — még a hihetlenül fölcsigázott napi bér mellett is, — valóságos mesterség szerezni. Avagy nem az úgynevezett naps7ámosok képezik-e azt a mezei proletariátust? De igenis azok , kik t. i. a földmivelést gyakorlatilag megtanulván, abban növekedvén fel, tulajdon-birtok hiányában munkájukat bérbeadják. Más mezei proletariátust én legalább nem tudok, mert városokban ugyan lehetnek olyanok, kik a levegőből megélnek, de a falusi lég — nálunk legalább — hála Istennek oly tiszta, oly hig, hogy az táplálékra bizony nem elég, az úgynevezett paraszt embernek tehát akár tulajdon, akár más földjét mivelnie, annak dolgoznia kell, hogy megélhessen; s hogy ezen — a más földjét mivelö, — vagyis munkáját bérbeadó osztály nálunk nemcsak nem túlságos, de még csak nem is elegendő számú, mind az érintettem munkaerő hiánya fölötti átalános panaszok, mind — s különösen — a mezei munkabér s a gabonaárak közötti fültünőleg nagy aránytalanság, tanúsítják. Ezen osztály szaporodásának meggátlása tehát viszonyaink között annyival kevésbbé szükséges, mert épen a földbirtokhoz aránylag csekély munkaerővel indokolják mindig civilisatoraink azon tanokat, melyek szerint hazánkat minden áron a würternbergi s egyéb hasonló fajokkal akarják colonizálni. De ha mindjárt e gátlás szükséges volna is, kérdés : váljon a földbirtok eldarabolásának tilalma által ezen czél eléretik-e vagy sem? A földesúri hatóság idejében ott, hol úgynevezett parasztbirtok, vagyis úrbéres telek maradt több osztályosokra, mennyiben ezek között kiskorúak is voltak, a vagyon kezelése a legmegbízhatóbb nagykorura ruháztatott s megállapittatott, mennyit tartozzék ő annak idejében a többieknek kifizetni. Ha mind nagykorúak voltak az osztályosok vagy kiegyeztek egymással, vagy — az 1840 : VIII. tcz. 4. 5. §§-hoz képest — árverés tartatott közöttük s a legtöbbet igérő örökös tartozott a többit kielégíteni. Első esetben a gyermekek a gazdaságban növekedvén föl, azt mintegy sajátjuknak tekinteni megszokták, s azután természetes, hogy zokon esett nekik, midőn időjártával néhány száz forinttal vagy még kevesebbel kellett az apai telket odahagyniok, holott azon öt —tiz vagy még több év alatt, mely öröködésük megnyíltától kielégittetésükig eltelleít, a földnek értéke annyira növekedett, hogy az, mit pénzül kaptak, felét, de gyakran egy harmadát sem tette annak, mi őket tulajdonképen illette volna,- — neveltetésüket, vagy — ha ez, mint fájdalom legtöbbnyire lenni szokott, nem volt, — tartásukat, megérdemelték munkájukkal; azt tehát, itt nem állithatni, hogy a vagyonérték különbözete tartásukat fedezé. Mi volt tehát itt az eredmény? négy, öt vagy több örökös közül maradt egy félhelyes vagy fertályos gazda, a többi pedig vagy munkás szolga, napszámos, vagy mennyiben jóra nem oktatták — korhely vagy szegény legény lőn. Másik esetben még jó volt, ha az örökösök annyi rokoni szeretettel birtak egymás irányában, hogy megegyeztek, mert akkor — habár az eredmény sokszor ugyanaz volt is — megmaradt legalább közöttük a jó egyetértés, a kölcsönös megelégedés. De ha ily egyesség nem sikerült, minek rendesen az volt akadálya, hogy határozni kellett a felett, ki maradjon az ősi birtokban? következett az egymás közötti árverés; csupán daczból is fölverték egymásra a birtokot s a vevő vagy csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírta a többieket kielégíteni s éveken át sanyargott az áldozat miatt, melyet eleinte fölfogni s átlátni nem bírt, vagy — mint legtöbbnyire történt — tönkre jutott az örököstársainak kielégithetésük végett csinált adósságok folytán. Most, ha az örökösök ki nem egyeznek, a vagyon nekik közös tulajdonul átadatik, vagy ha valamelyik örökös kívánja, közárverés utján eladatik s itt legalább azon előny van, hogy nemcsak az osztályosok, de mások is hozzászólhatván a dologhoz, a kölcsönös viszályra, gyakran örökös gyülölségre, sokkal kevesebb az alkalom. El van-e tehát érve azon czél, hogy a mezei proletariátus elszaporodása gátoltatik ? Jogeset s legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A polg. perr. 382.§-hoz. Ha a választott birák a reájok ruházott hatalom határain tul mentek, az ily választott bírósági határozat ellen nem felebbczésnek, hanem az első bíróságnál benyújtandó érvénytelenítő keresetnek van helye. A választott birák intézete a nemzeti jogélet egyik nevezetes tényezője, mely ép ugy a barbár mint a;legmiveltebb népek között oly szükséget pótol, mit a törvényhozás bármi jeles és kifejlett légyen, más uton nem bir fedezni. A választott biró szoros alakszerűségekhez kötve nem lévén, s a felek beléje helyzett kölcsönös bizalmából nyervén hatalmát, a rendes bírónál szabadabban mozog s a szoros jog mellett a méltányosságra (aequitasra) is lehet tekintettel. Ezen körülmények valamint a peres kérdések gyors elhatározása képezik a választott bíróságok előnyeit, melyek főleg kereskedelmi ügyekben, hol a kínálat s kívánat folytonos hullámzása minél gyorsabb elintézést igényel szinte megbecsülhetlenek. A választott bíróság azonban ezen kívánalmaknak csak akkor képes megfelelni, ha határozatait a rendes bíróságokhoz f'elebbezni nem lehet; különben ugyanazon huzavonának lennének kitéve a felek, mely alól a választott birák elvállalása által menekülni akartak. De a választott birák is emberek lévén, ha határozatuk ellen semmi jogorvoslatok nem léteznének, a summum jus summa iniuriává válnék. A p. perr. 382. §-a értelmében „a felek és örököseik a mennyiben a választott birák a reájok ruházott hatalom határain tul nem léptek a választottt bírósági határozatnak engedelmeskedni kötelesek s ezen vagy nyilvánságos csalás esetén kivül semmiféle az elleni kifogásuk meg ne hallgattassék." Két esetben lehet tehát a választott bírósági itélet ellen kifogással élni, a) ha a választott biró hatalmát tul lépi b) nyilvánságos csalást követ el. Miként és mely biró előtt kelljen a sértett félnek ki fogását tenni arról a polg. perrendtartás világos határo zatot nem tartalmaz. Szolgáljon ennek földerítésére a kö