Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 74. szám

297 vetkező jogeset : melyet hely szűke miatt legközelebb közlendünk. (Vége következik.) Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. (Folytatás). Sept. 1. kihirdettetett az Ítélet, melyet azonban már előre közölvén, most itt csak indokolását adjuk, mely következőleg szólt : Indokok. A btk. 58. §-a értelmében felségárulási büntettet az követ el — ki olyasmit merényel. a) A miáltal a császár személye, testben — egészségben vagy szabadságában sértetnék vagy uralkodási .jogai gyakorlatában való gátoltatása eszközöltetnék vagy b) mi az uralkodásforma erőszakos megváltoztatására — vagy c) valamely résznek a császárság egységi álladalmi kapcsolatából vagy országai kerületéből elszakitására vagy az álladalom ellen kívülről valamely avagy belülről valamely föltámadás vagy olgári háború előidézésére avagy nagyobbitására volna irányozva, történjék bár ilyesmi világosan vagy titokban, egy személy által vagy társulatokban tervszövés, felszólítás, buzdítás, csábítás által, szóval írásban vagy bármely különben arra czélzó cselekvény által, habár az siker nélkül maradt is; — a btk. 61. §. pedig azt rendeli, hogy az is bűntárssá teszi magát a felségárulásban — ki a felségárulási merényletet vagy azon személyt, kiről ilyes merénylet előtte tudva van — a hatóságnak följelenteni szándékosan elmulasztja — de csak a mennyiben ezt anélkül teheté, hogy magát s hozzátartozóit veszélyeztetné — és ha a körülményekből ki nem világlik, hogy az elhallgatás daczára káros következménytől többé tartani nem lehet. Az idézett 58. §. értelmében tehát a szóban forgó bűntettnek 3 főtárgya van, úgymint a császár személye és személyes jogai — az uralkodási forma és végre az osztrák birodalom államegysége, nemkülönben a bei-és külbéke;és elkövethető ezen bűntény többi között Írásban is, de ezenkívül átalában bármiféle más ezen czélra vezető cselekmények által; elkövettetett pedig már végképen az által, hacsak az arra czélzó merénylet tétetett, habár eredmény nélkül maradt is. Jelen esetben a vád oda terjed, hogy a felségárulás büntette ilyetén merényletet tartalmazó iratok szerkesztése és terjesztése által elkövettetett légyen — a tényálladék megalapithatása tekintetében mindenek felett tehát szükséges a vád alá helyezett iratok tartalmának ez iránybani taglalásába bocsátkozni. Mi már most az „Iíju barátim" czimü iratot illeti, ebben a tszék a felségárulási bűntettnek tényálladékát föl nem Ielheté — mert miután abban világosan egyenesen és félremagyarázhatatlanul oly cselekményre való felszólítás — buzdítás vagy csábitás, melynek elkövetése a kérdett merényletnek szükségképen bélyegezhető volna — nem történik; kérdés, váljon lehet vagy okvetlen kellene-e mégis annak elfogulatlan magyarázatából a szerzőnek és terjesztőnek csupán ily merényletre irányzott szándékára — minden erőltetés nélkül következtetést vonni vagy sem? Ezen iratnak tartalma eleitől kezdve azon szavakig — „a Mária Terézia alatt nekik megtarták" — félre ismerhetlen gyűlöletet lehel az osztrák kormány ellen és ezt egy kézzelfoghatólag elferdített s illetőleg ferdén magyarázott hírlap czikk alapján a fiatalság keblében oltani törekszik, mire a czikk nagyon is alkalmas; de felségárulási czélzatok abban föl nem lelhetők; — ezek csupán az iratnak utolsó két szakában rejlhetnének , a hol az ifjak indulataiknak, melyeket a szerző mondottképen bennök felingerelt fékezésére egy közel időig, melyben majd ők kondítják meg a szabadság óráját, felszólittatnak. Nem tagadhatni ugyan, hogy itt politikai szabadságról vagyon szó, és hogy ennek bekövetkezése legközelebbi jövőben igértetik — miből ismét az következik, hogy a szerzőnek — a jelen politikai állapotnak a szabadság érdekébeni megváltoztatása igen valószínűleg lebeghetett szemei előtt, de miután ezen okoskodás csakis egyedül a „szabadság" szónak magyarázgatásán alapul, ennek fogalma pedig oly átalános, oly tág, oly határozatlan és oly különbféleképen magyarázható lévén, itt helyütt, hol a felségárulás mint legsúlyosabb bűntény tényálladékának megállapításáról s ennek nyomán az e tekintetben bűnösöknek találandott egyének szigorú megfenyittetéséről vagyon szó — a törvényszék ily kételyek közt — a kérdett bűntett tényálladékát törvényszabta módon rendithetlenül megállapítottnak nem tekinthette ugyan, hanem a btk. 65. §. a) pontja szerint minősített közcsendháboritás bűntettének tárgyi tényálladékát igen is, mivel ugyanezen irat által, mint már érintetett a fenálló birodalmi cs. k. kormány elleni gyűlölet gerjesztetett és terjesztetett. Ellenben az „Előszó és tartalom" czimü iratban és a „forradalmi katekismusban" a törvényszék minden kétségét felülmúló alakban és jogosan találja — a feny. perr. 272. §. szerint a felségárulási bűntettnek tényálladékát megállapítottnak. Amabban azért, mert ott következő hét nemzetbeliek, úgymint : magyarok, lengyelek, olaszok, csehek, románok (moldva-oláhok) és szerbek, mint megannyi az osztrák birodalomba bekebelezett nemzetbeliek arra szóiitatnak föl, hogy függetlenségüknek kölcsönös segedelemmel történendő biztos kivivhatása tekintetéből — szoros szövetségre lépvén és a fölöttük uralkodó fejedelmeknek „el visel hetién jármát" lerázva — egyetlen czéluknak és főtörekvésüknek azt tekintsék, hogy saját királyaik választassanak és alkotmányt hozzanak, s ha ezeknek kivitelében az illető uralkodók által ezen (állítólagos) népjogok el nem ismerése folytán akadályoztatnának, ellenük szegülve harczot kezdjenek s ama függetlenségüket „dicsőé n" vívják ki — s elvégre hogy mindenki legszentebb polgári kötelességének ismerje ezen eszméknek terjesztésére és valósítására tehetsége szerint mindent elkövetni. Ezeu Írásbeli felszólítás, buzdítás és ingerlés — miután a mint a tárgyalásból kiderült a szerző által terjesztetett is, a birodalom államegyességének felbontását és bel háborúnak előidézését tűzte ki magának egyenes világos czélul, minden tekintetben az idézett btk. 58. §. c. pontja súlya alá esik. A mi végre a forradalmi katekismust illeti, ez a forradalmaknak átalában s különösen e jelenleg Magyarországon előidézendő forradalomnak rendszeres tanát foglalván magában — a forradalmaknak okait taglalva — annak helyességét, szükségességét — jogosságát magasztalja, mindenkit ezen tanoknak evangyéliom gyanánti elfoga-