Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 72. szám

288 Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. (Folytatás). Szilágyi V. először is Táncsics védelmét adja elő, miben mindenek előtt a felségárulás fogalma mint a vádbüntettnek fogalma meghatározását látta szükségesnek , nem elégelvén egyszerűen hivatkozni a §§-ra, melyek különben is tág mezőt nyitnak mind a magyarázatnak, mind az alkalmazásnak. Annál pedig szerinte csak az előbbi magyar törvények szolgálhatnak kiindulási pontul, azon szerződések alapján, melyek a magyar közjog alapjai. Min a 49-ki események s a jelen provisorium nem változtathat, mely által az alkotmányos jogok csak felfüggesztettek, de meg nem szüntettek, a mi által tehát a felség jog természete változtatást nem szenvedhet, midőn a jelen közjogi állapot nem képez rendes, szabályozott állapotot, melynek fen nem tarthatása t. i. nemcsak átalános közérzület, hanem legfelsőbb helyen is elismerés tárgya. Hogy a felségárulási tények megítélésében a káros tévedés elkerültessék, az érintett közjogi állás nézpontjára kell felemelkedni. Más alapok nem vehetők, mert hiányzanak a feltételek. Nem is példa nélküli eset, az a biráskodás terén, hogy valamely §. nem jön alkalmazásba, mert alkalmazásának feltétéi hiányzanak. A bünt. törvény szerint a bűntett s bűnösség kezdeménye a kéziratnak sajtóba való átadása által áll elő, mivel azonban államunkban megjelenése előtt minden nyomtatványt be kell mutatni s mivel a hatóság elnézése nélkül mi sem jelenhet meg, mivel tehát itt a szorosan vett sajtószabadság nem létezik, ezt tudván a bíróságok köztudomásként a bűnösség kezdetére nézve azon b. törv. szabályt seholsem követik s alkalmazzák. Hasonlóság folytán ez jelen esetben is alkalmazható, az érintett sajtó viszony folytán a bíróság a jelen kéziratokban sem alapíthatván meg büntettet, miután azok előleges elnézés s engedély nélkül meg nem jelenhetének. — Óvakodni kell egy §-t a vád anyagául szolgáló iratokra csak ugy könnyeden alkalmazni — tudva mikép a bírónak fensőbb kötelességei is vannak, meggondolva hogy az emberiség kifejlődésének egyik legnevezetesebb korszakában élünk. Ily korszak volt a római műveltség küzdelme az ázsiai vadsággal, kereszténységé a pogánysággal, hitszabadságé stb. milyen a polgári szabadság haladása is. A vád anyagául szolgáló iratok nem idézték elő azon izgatottságot, mely a kedélyekben uralkodik ; hanem ezen iratokat épen azon ingerültség szül'e, mely a mult év óta a nemzeti életnek, nemzetiségnek minden felé nyilvánuló felvillanásai mellett a fővárosban annyir3 nőtt, a fiatalságnál különösen , mikép annak azon iratok csak gyenge viszsugarai. Mindezt komoly figyelembe kell venni jelen biráskodásnál. Áttérve a vádiratok egyes részeire; különösen az Ifjú barátim czimü irat nem tartalmaz olyat, mi felségárulást képezhetne. Mert az csak a nemzetiséghezi ragaszkodásról szól, mire szerző az ifjúságot felhívja, alkalmul szolgálván a már érintett 49-ki német hiriapi czikk ; mire nézve nem szükség ugyan a kormányt mindenért felelőssé tenni, mi egy német firkász agyában szülemlik, hacsak a lefolyt 10 év adatjai nemzetiségünk irányában nem igazolnák ugyanazon irányt Az E 1 ő s z ó czélja pedig csak az alkotmányos formák biztosításának elérése; melyben világosan mondatik, hogy nem czél forradalmat kezdeni stb. Tehát nincs benne buzditás, felhívás, erőszakos mozgalom kezdésére. A mi az iratok legfontosabbikát a forradalmi katekismust illeti, megemlítendő mindenekelőtt mikép ennek sem szolgált alapirányul az erőszakos mozgalom előidézése, minthogy alkalmul arra vádlott vallomása szerint az u. n. adókatekismismus szolgált, ugy hogy iránya csak ennek czáfolására intéztetett; csak azért Íratott, hogy elhallgatás által helyeseltetni ne látszassanak azon elvek, melyek abban foglaltatnak. Kitetszik ez a kettő közti összefüggésből. Mind a kettő ugyanazon főkérdés körül forog. Az adó katekismusnak legkiválóbb két kérdése : először tartozik-e az alattvaló feltétlen hűséggel és engedelmességgel minden, még bármily uralkodó iránt is; másodszor : váljon kötelessége-e az alattvalónak legutolsó fillérét is az adóban odaadni ? És T. forradalmi kátéjában is ily kérdések képezik a főtárgyat, fejtegetvén különösen az adó fizetés és megtagadás kérdéseit, melyek azonban a politikában már sokszor voltak vitatás tárgyai, nem levén azok legkevésbé is T. által feltalálva. A 2-ik rész különösen inkább csak korrajznak nevezhető, mely csupán constatirozza azon tényeket, melyek a veszélyes mozgalom okául szolgálhatnak a végszükségben, a nélkül azonban, hogy tartalmazna e tekintetben különös cselekvényt vagy felhívást. A 3-ik részt sem lehet bár az a leggyakorlatibb rész, merényletnek nevezni, mert ez sem tartalmaz felhívást s buzdítást erőszakoskodásra, hanem elméletileg értekezik a bekövetkezendőkről, ha ily nehéz idők állnának elő; nem buzdít egy szóval sem ily tevékenységre, hanem csak azon lehetőség esetéről szól, ha ily esemény a kormányzati rendszer nem változtatása miatt előállana. A kormányzati politika változatának szükségét pedig már legfelsőbb helyen is elismerték, ki is mondották. De ha magokat az ausztriai törvényeket vesszük is kiindulási pontul, ha azokat kivánjuk is alkalmazni, mégsem lehet jelen vádlott irányában a felségárulás tényálladékát feltalálni s megalapítani. Azok szerint ugyanis valódi felségárulási iratoknál is a felségárulás vagy csak elterjesztett iratok , vagy azoknak nyomtatás által a közönség elébe való terjesztésük által követethetik el. Mert a bünt. törv. 59. §-ában világosan foglaltatik a c pont alatt : hogy ha nyilvánosan vagy több emberek előtt tartott beszédek, nyomtatványok, terjesztett képes ábrázolatok vagy iratok által a felségárulási cseiekvényre fölszólitás, buzditás történt. Az iratoknál tehát maga az osztrák törvény elterjesztést kiván. Táncsics azonban nem terjesztette, hanem csak leirattá, mi pedig elterjesztést még nem képezhet. Hogy ez alatt egygyel mással közölve lön, nem képez elterjesztést, mert ez azt jelentheti csak, hogy azok közt terjesztessék , a kiknek közreműködésük megkívántatik a kitűzött czél kivitelére. Kérdés tehác, hogy be van-e reá bizonyítva, hogy azon iratot máskép terjesztette volna ? Es erre nemmel felelünk, mert nincs bizonyíték az általa eszközlött terjesztés igazolhatására, mig ellenben ő határozottan tagadja, hogy elterjesztési szándoka lett volna, miután szándoka egyenesen csak arra intéztetett, hogy kéziratát kinyomathassa. Ezen iratok tehát kinyomatás és elterjesztés nélkül csak puszta gondolatokat képeztek , a gondolat pedig büntetés alá nem vonható. Azért Tancsicsot a tényálladék hiányából felmentetni kéri. Pápaira nézve szinte teljes felmentetést kér —- beszámithatlansága folytán. Ezután b. Kaass mellett Barna Ferencz ügyvéd ur következő jeles védelmi beszédet adott elő. „Félve kezdek — mondá — védői szerepemhez, nem mintha nálam a jóakarat védenczem ügyét megvédeni hiányzanék; de mivel a tegnapi jeles védbeszéd után,gyengének érzem magamat a küzdhomokra kiállani oly bűnügyben, mely rendkívülivé alakított természeténél fogva nem enged elég óvatosságot a védelemben, hogy egy részről nem mondom torvény, de igazság szolgáltattassék, más részről az igazságszolgáltatás egyoldalúsága ne védelmeztessék. — Mert a szőnyegen forgó bünkeresetben a kérdés kényességénéi fogva a védelem szinvoualát kitalálni, hogy sem sértő ne legyen, sem az, mi vádlott megvédésére szükséges, el ne mellőztessék, lángeszű tehetségnek is nagy feladat, nekem pedig lehetetlen. Azért birák! ha