Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 71. szám
büntette miatt hozott külföldi bíróság Ítéletét akkor is, ha netán annál a belföldi törvény szigorúbb büntetést rendelne is. Ez okból a belföldi hatóság a hazatért polgár ellen nem léphet fel ujolag a büntetés kiegészítése végett. Hasonlóan tiszteletben kell tartani azon külföldi Ítéletet is, mely a külföldön büntettet elkövető tettest bizonyok elégtelensége miatt felmentette. Mert a kültörvényeket tiszteletben kell tartani, tehát azoknak következéseit is, melyek alá tartozott egyedül a tettes ottani cselekvényei által. — Tehát a belföldi bírónak a honpolgár külfölaohi bűntettét és külföld térvényei szerint kell megítélni. Azonban ehhez azon kérdés járul, mely egy ismeretes elvet tartalmaz, t. i. ho-gy a kültörvények csak addig követendők, mig azok a belföldieknél a büntetésre nézve szelídebbek. És következéskép : a belföldi biró ily esetekben a hazai törvényeket köteles alkalmazni, ha azoknál a külföldiek nem szelídebbek. E kérdésekkel öszszeküttetésben van az is : hogy a honpolgár külföldönelkövetett bűntetteiért a belföldi bíróságok által kiadandóe a külföldi hatóságoknak? Az államok tényleges törvényei és szerződéseik egymással e kiadhatást kizárhatják; mert abban az állam büntető hatalma s felségi jogának feladatását tekintik, mig a belföldiek oly tetteiért belföldön való fenyítékében elégséges elégtételt s biztositékot látnak az elkövetett jogsérelem irányában. Azonban sz. szerint a kiadhatás elvét lehet mégis felállítani. Mert a belföldet nem szabad a külföldön elkövetett bűntettekért a tettes honpolgár asyljává alakítani. Államunknak el kell ismerni, mikép alattvalói kötelesek külföldöni létökben az ottani törvényeket, melyeknek ótalmát élvezik is, szorosan megtartani , tehát azok sérelmét is a jogrend sérelmének el kell ismernie, valamint arra nézve a külföld büntető hatóságát is. Ennek folytán államunknak a hazamenekült honpolgárt oly jogsérelmekért vagy büntetés alá kell vonnia, vagy ha e büntető hatalmat igénybe nem akarná venni, akkor a külföldi hatóságoknak lehetővé kell tennie, hogy azon büntetést eszközölhessék , miből következik a kiadhatás elve, mi miatt a bűntettes honpolgár panaszt nem emelhet, mert csak azon büntető hatalomnak adatik ki, melynek törvényeit ő maga megsértette. A belföld tehát fel van jogosítva a kiadhatásra, ha tényleges törvények vagy szerződések mást nem rendelnek. — Az előadottakkal kapcsolatban sz. következő tételeket állit fel : A külbiróság általi megbüntetés a belföldi által megtartandó. Ugyan ez áll a felmentetésről is. A külitéletek irányában a belföldi bíróság nem képez sem fölebbezési, sem semmitőszéki hatóságot Ugyanezen elv követendő a megkegyelmezésre nézve is. Mert ha ily esetekben a külállami bíróság illetősége és átalában a külföld büntető hatalmának illetősége a belföldi irányában alapos volt, akkor azt annak kell tekintenünk minden fórumon is, tehát a fejedelmi kegyelmezési jog gyakorlatában is — és pedig mind a büntetés bizonyos részének, mind az egész büntetés elengedése tekintetéből. Árra nézve azonban, hogy a belföldi biró köteles-e a külbiróság megkeresésére a belföldi honpolgár ellen külföldön hozott, de végre nem hajtott ítéletnek végrehajtását eszközlésbe venni — sz. nemmel felel *). Mert a végrehajtás törvénykezési tény, mely a bíróság illetékességét felételezi, mely azonban a külföldi bíróságnál a belföldi polgár távoztával | megszűnt. Mivel pedig a külföldi biró nem illetékes, azért I a belföldit meg sem is keresheti a végrehajtásra. Egészen j más a felmentő ítélet, minthogy az a kihirdetéskor tüstént érvényre emeltetvén, különös végrehajtást nem szükségei. — A mondottakból következik, mikép a belföldi bíróság valamely külföldinek, belföldön elkövetett büntette folytán a külföldi hatóság által történt felmentését vagy a végrehajtással is ellátott elitélését köteles elismerni, ha azon tettes hónába visszatér. — Hogy ha valamely belföldi a külföldön, ott elkövetett büntette miatt, elitéltetett, büntetését meg is kezdte, de kiállása előtt megszökött s hónába menekült— ekkor honában az ellenei bünvizsgálat megújítását semmi sem okadályozza. Mert a külbiróság ítélete teljes végrehajtásában gátolva lőn, nincs tehát S7,ó a tettes kétszeri bünhödóséről, hanem csak lehetővé tételéről a már megkezdett végrehajtás folytatásának. Ezen az értekezésnek legnagyobb részét képező fejtegetések után áttér sz. az értekezés tárgyára, melyre nézve kimondja, mikép a vizsgálatnak újólagos fölvétele helyet foglalhat épen ugy a felmentő, mint az elitélő bírói határzatoknál, és nemcsak a vádlott könnyebbségére, hanem terheltetésére is. A belföldi elleni külitélet a megújítás átalános szabályai alá tartozik. A vádlottnak honábai visszatértével a külilletőség megszűnik — innen a belföldi illetőség a megújításra. A mi magát a megujithatás elvét illeti, és pedig különösen a vádlott belföldi terhére, természetes mikép külföldön történt felmentetése s hónába visszatérte után előadhatja magát azon sset, hogy ugyanazon bűntett iránt ellene igen súlyos gyanujelek s bizonyítékok merülhetnek fel. Ily esetben valamint a belföldi bíróság felmentésénél meg kell engedni a vizsgálat megújítását, ugy hasonlóan nem lehet azt kizárni a külföldi felmentés irányában sem. — Ugyanez áll az elitélt kedvezményére szolgáló megújítás kérdéséről is. Ha ez megtaI gadtatnék; midőn a terhére szolgáló megújítás szabad, a í türvény valódi ellenmondásba kevertctnék. Igazságos el lenvetésnek tenné ki magát az állam, hacsak a vádlott ellen — de nem részére is engedné meg az újólagos felvételt. A vizsgálat czélja nem más, mint az igazság kiderítése, mire még nagyobb a kötelezettség, midőn az elmarasztaló ítéletnek alapossága és igazságossága uj, még fel nem hozott ténykörülmények alapján megtámadtatik s kétségbe vonatik. Az igazságszolgáltatás erkölcsi feladatával jönne összeütközésbe, ha ily esetben az elitélt megújítási kérelme elvettetnék csak azért, mivel a marasztó ítélet külföldön hozatott. — Ezen elvek folytán kétségtelen, hogy a fenelőadott esetben Seiffert ügyébeni megújításnak uj fontos bizonyok folytán valósággal helye van, és hogy miután S. Poroszországból hazájába utasitatott s oda vissza is tért, abban az illetékes hatóság csak a szász bíróság lehet. Ezt kétségtelenné teszi az, mikép S. Poroszhonbóli eltávoztával a porosz bíróságok illetősége megszűnt, s a Szászországéi állt elő. És azon ujabb megújított perben a szász bíróság eljárása ugyanazon szabályok és tekintetek alá ji-vend, melyek érvényesíttetnének, ha azon megújítás valamely belföldi bíróság ítélete ellenében történnék. — Azonban az uj megújítási kérelem alapjául csak oly ténykörülmények használhatók, melyek nem használtattak S. által a Poroszországban már egyszer beadott, de ott elátasitott megújítási kérvényben. (Vége következik.) *) Ez az ausztriai bünteti, codex szabálya is. (36. §«ban). Szerk.